Ethnographia • 90. évfolyam (1979)
Ismertetések - Juhász Antal (szerk.): Tanulmányok Kistelek történetéből (Bárth János) 126—127
Juhász Antal (szerk.): Tanulmányok Kistelek történetéből és népéletéből. Kistelek Nagyközség Tanácsa, 1976. 554. 41 kép, számos rajz, térkép és táblázat. Barth János Kistelek, a városiasodó Csongrád megyei nagyközség, 1976-ban ünnepelte telepítésének kétszázadik évfordulóját. Ebből az alkalomból több mint félezer oldalas szép könyvet adott ki, amelyben a szerzők emléket állítottak a kisteleki nép kétévszázados nehéz történelmének. A kemény kötésű, zöld borítójú impozáns könyvet 13 fős szerzői munkaközösség írta JUHÁSZ Antal szerkesztő vezetésével. A szerzők 1975-ben foghattak hozzá a munkához. Mivel az évfordulóig kevés idő állt rendelkezésükre, eleve lemondtak arról, hogy a történelem és népélet egészére kiterjedő falumonográfiát alkossanak. Olyan tanulmánykötetet készítettek, amelynek írásai áttekintik Kistelek múltjának legfontosabb korszakait, és bemutatják az itt élő lakosság néprajzi képének legjellemzőbb vonásait. A kötet négy jelentősebb részre tagolódik. Elején MOHOLI Károly ismerteti Kistelek természeti földrajzát, majd helytörténeti tanulmányok következnek. Ezek után közel 200 oldalon néprajzi írásokat olvashatunk. A kötet végén adattárat találunk, amelyben Kistelek történetének fontosabb írásos dokumentumai kerültek közlésre. Alábbiakban elsősorban azokra a tanulmányokra hívjuk fel a figyelmet, amelyek néprajzi témájúak, illetve néprajzi szempontból tanulságosak. Kistelek történetének legkorábbi, 1848-ig terjedő korszakát OLTVAI Ferenc mutatta be. Tanulmányából elénk tárul egy különös sorsú, viszonylag későn települt Duna—Tisza közi falu létrejöttének sok viszontagsága, és a kisteleki nép úrbéri viszonyainak, küzdelmeinek, gazdálkodásának háromnegyed évszázada. Kistelek helyén a középkorban valószínűleg templomos kun falu állt. Területe a XVIII. században Szeged pusztája volt. 1776-ban felsőbb rendeletre kihasították Szeged határából az új Kisteleket, és Félegyházától valamint Szegedtől egyenlő távolságra, fontos utak találkozásánál 100 telek kimérésével kijelölték az új faluhelyet. A telepítést földesúrként Szeged városa végezte. A települők egy része Szegedről, más része Észak-Magyarországról jött. Az új Kistelek Tápé után Szeged második jobbágyfaluja lett. Az új település népének úrbéri viszonyait évenként kötött szerződés szabályozta. OLTVAI Ferenc tanulmányából — sokszor Tápéval összehasonlítva — részletesen megismerhetjük a feudalizmus kori Kistelek úrbéri viszonyait, szolgáltatásait, népességi és gazdasági struktúráját. Tanulságosak a község igazgatásáról és háztartásáról szóló fejezetek. A sok ismeretet közreadó, nagy alapossággal megírt tanulmány valószínűleg még jobb lett volna, ha gondosabb szövegfogalmazással készül. Pl. a szerző bevett táji szakzsargonkéntköznyelvi szövegben sokszor használja a „választott község" fogalmát anélkül, hogy egyszer, talán a legelső előfordulásnál megmagyarázná a kifejezés jelentését. Csak gyaníthatjuk, hogy a „választott község" valamiféle szegedi igazgatási testület neve lehetett, amelynek a 32. jegyzet tanulsága szerint jegyzőkönyvei is voltak. BÁLINT Sándor Szegedi szótárából kell megtudnunk, hogy a városi közgyűlést nevezték így egy időben Szegeden. A további helytörténeti tanulmányokat PERNEKI Mihály, id. JUHÁSZ Antal, KANYÓ Ferenc, FÓRIZS Sándor, PÁLINKÁS Pál, RÉVÉSZ Pál és PAP István írta, bemutatva Kistelek további történeti pályáját, az egykori társadalmi egyesületeket, a szövetkezeti mozgalom, az állategészségügy, a közoktatás és a közművelődés történetét. Néprajzi szempontból a kötet legfontosabb tanulmánya JUHÁSZ Antal: A kisteleki tanyák települése és élete c. szép és alapos írása. Miként a szerző is utal rá, a magyar tanyatörténet tanulságait nagy határú alföldi parasztvárosok tanyafejlődésének sajátosságaiból szűrték le a kutatók. A magyar településnéprajzi kutatás viszonylag keveset tud a falvak határának tanyásodásáról. Ezért is nagyon jelentős a kisteleki tanyák történetének feltárása és bemutatása. Kistelek területén a telepítés előtt Szeged-felsővárosi gazdák már tartottak szállásokat elsősorban állatteleltetés céljából. 1776 után az új kisteleki lakosok is hamarosan szállásokat létesítettek határukban. Ezek a szállások azonban a régi szegedi pusztai telephelyekkel ellentétben kezdettől fogva a földművelés érdekeit szolgálták elsősorban. A megtelepedés után 8 évvel, 1784-ben már 73 szállást jeleztek Kistelek határában, ahol egyébként ebben az időben 162 jobbágycsalád élt. Nagyon tanulságos a 327. oldalon leírt fejtegetés a nyomásokról. Kistelek határát ugyanis a telepítéskor 3 calcaturára osztották. A jobbágyok úgy kapták meg földjeiket, hogy egy-egy rész jusson mind a három calcaturában. Ugyanakkor tudjuk, hogy az 1784-ben térképen feltüntetett 73 szállás szántóföldeken állt. Legtöbb a legintenzívebben művelt második nyomásban. Látszólag ellentmondással állunk szemben, hiszen közismert, hogy az igazi nyomáskényszer és a szétszórt tanyák építése kizárja egymást. Az ellentmondást JUHÁSZ Antal oldja