Ethnographia • 109. évfolyam (1998)
Ismertetések - Néprajzi Értesítő LXXVIII. (Báti Anikó) 777—778
Marosi Ernő a magyarok és a magyarság középkori ikonográfiáit tárja elénk. Kérdése az, hogy milyen kép alakult ki a magyarságról a középkori művészetben. Egyebek között kimutatja, hogy Szent László alakja a magyar vitézség ideáljának megtestesítőjévé vált. A külföldön feltűnő Szent László ábrázolások a magyarországi azonosságtudatot fejezik ki a XIV. században. Szintén a művészettörténet irányából közelíti meg írásával a megjelölt problémakört Cennerné Wilhelm Gizella és Keserű Katalin. A „Magyarország a kereszténység védőbástyája"-toposz előfordulási körülményeiről és gyökereiről ír Őze Sándor. Irodalomtörténeti megközelítésű Imre Mihály tanulmánya is, amely a „Magyarország panasza" toposz értelmezését végzi el. Továbbá a díszmagyar viseletről, mint a rendi nemzettudat szimbólumáról olvashatunk F. Dózsa Katalin írásában. A szerző bemutatja, mit jelent a díszmagyar szó illetve viselet, és hogy mit képvisel az. Sinkó Katalin a nemzettest toposzának egy sajátos magyarországi XX. századi változatát gyűjtötte össze. A népművészet és iparművészet sajátos és egymást gazdagító hatásáról Zsolnay Vilmos és öt követő Zsolnay Júlia és Teréz, valamint Badar Balázs kerámiaművészetéről értesülhetünk két tanulmányból (Kovács Orsolya és István Erzsébet). Zsolnay Vilmos a múlt század végén világhírűvé vált Zsolnay-kerámia atyja, leányai pedig Júlia és Teréz apjuk munkásságának szellemében a Zsolnaykerámia művészeti arculatának kialakításához járultak hozzá. Kerámiájukat illetően mindkét szerző felfigyelt a magyar és a keleti motívumok magasrendű ötvözésére. Ez a stílusos kerámiaművesség a mezőtúri idősebb és ifjú Badar Balázs fazekasok tevékenységét is befolyásolja. Újításaik az országos kerámiaművészet kiteljesedését szolgálták. A protestáns történelemértelmezés problematikáját járja körül írásában Kósa László. Kovács Gábor a történelmet pragmatikus oldala felől vizsgálja, vagyis azt, hogy milyen út vezet a sírok megtalálásától a Mohácsi Történelmi Emlékhely kialakulásáig, amit 1976. augusztus 29-én, a mohácsi csata 450. évfordulóján nyitottak meg a közönség előtt. Peterdi Vera pedig arra emlékezteti az olvasókat, hogy még a XX. században is beszélhetünk kun származástudatról. Továbbá a felsoroltak mellett Basics Beatrix, Holló Szilvia Andrea, Vigh Annamária, Rózsa György és Szilárdfy Zoltán nem kevésbé izgalmas írásait is megismerjük. E kötet által az olvasó a téma változatos, gazdag skálájú feldolgozását tartja kezében. Évtizedek és évszázadok óta érvényes kérdésekre keresik kutatóink a választ most a XX. század végén. Szinte bizonyos, hogy a második ezredforduló újabb nemzeti szimbólumok megjelenését fogja magával hozni, és a már ismert, nemzettel kapcsolatos toposzok újabb ábrázolásai fognak felbukkani. Reméljük, hogy az új értelmezések, az újonnan felvetődő kérdések egy új kötet megjelenését készítik elő. Kolozsvár BORBÉLY ÉVA Néprajzi Értesítő LXXVIII. 1996. Szerk.: Selmeczi Kovács Attila. Budapest, 1996. 260 p. Néprajzi Múzeum A Néprajzi Múzeum 1996-os évkönyve térben és időben széles területről meríti témáit. A kötet tanulmányainak nagy részét az 1995-ben, Berekfürdőn tartott, Középpontban a tárgy című muzeológus konferencia előadásai teszik ki, melyek részben új kutatási technikákat is bemutatnak. A néprajztudomány alkalmazott módszereinek megújítására nyújtanak példát Szacsvay Éva, Kutas Eszter, K. Csilléry Klára tanulmányai. A múzeumi gyűjteményben található, fából készült, festett tárgyak történetének jobb megismeréséhez természettudományos módszereket is felhasználtak, megszólaltatva az egyébként „néma" tárgyakat. Egy szobor restaurálása kapcsán a feltárt festékrétegeket kémiailag vizsgálva a tárgy eredetére, korára, használatára is választ kerestek. A kézi infrakamera használatával a festett fatárgyak felületén lévő több átfestés egymástól elkülöníthető. Füvessy Anikó egy mezőcsáti fazekascsalád és rajtuk keresztül a céhes élet, a motívumkincs múltját kutatta céhdokumentumok, anyakönyvek és névvel ellátott kerámiák alapján. A modern lakáskultúra kialakulását vizsgálta P. Szojka Emese, két nemzedék otthonkultúráját, értékrendjét összehasonlítva.