Negyvennyolcas Friss Naptár, 1948

Petőfi Sándor: Respublica

Petőfi Sándor verse a köztársaságról: RE­SPUBLICA Respublica, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője, Ki bujdosol mint a Rákócziak. Köszöntelek a távolból előre! Most hódolok, midőn még messze vagy. Midőn még rémes, átkozott neved van. Midőn még, aki megfeszíteni kész tégedet, azt becsülik legjobban Most hódolok, most üdvözöllek én. Hisz akkor úgy is hódolod elég lesz. Ha a magasból ellenidre majd A véres porba diadallal nézél­. Mert győzni fogsz dicső respublica. Bár vessen ég és föld el ebed gátol, Miként egy új, de szent Nano­eon Elfoglalod majd a kerek világot. Kit meg nem térit szép, szelíd szemed. Hol a szeretet oltárlángja csillog, Majd megtéríti azt szilaj kezed. Melyben halálos vésznek kardja villog. Te léssz a győző, a diadal-ív Ha elkészül, a te számodra lészen, Akár a virágos tarka pázsiton. Akár a vérnek vörös tengerében ! Szeretném tudni, ott leszek-e én A győzedelmi fényes ünnepélyen ? Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet s ott lenn tart a sírba mélyen ! —• Ha meg nem érem e nagy ünnepet, Barátim, emlékezzetek meg rólam... Republicanus vagyok s az leszek A föld alatt is, ott a koporsóban­ .Teriek ki hozzám, s ott kiáltsatok Síromnál éljent a republicára. Meghallom én azt, s akkor béke száll az üldözött, e fájó szív porára (Pest, ISIS.) Petőfi Sándor: Feltámadott Föltámadott a tenger. A népek tengere: Ijesztve eget, földet. Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot ? Halljátok ezt a zenét? Akik még­ nem tudtátok, Most m­egtanu­lhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók. Süllyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki özönvíz. Tombold ki magadat, Mutasd mélységes m­edret!, 8 dobáld a fellegekre Bőszült tajtékodat;­­legyezd vele az égre Örök tanulságul: Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja, Azért a viz az úr!

Next