Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-03-15 / 11. szám

anú megbeszélés szerint Székely Jancsi vál­lalta, mint aki otthon van, hogy szól a néphez. El is mondta szegény, hogy „míg Önök itt szórakoznak, Budapesten a rádió előtt embernek nem nevezhető ávós vadállatok lövik a népet! Ma már szó sze­rint merem idézni amit ott hallottam, mert Székely Jancsi két évet kapott ezért a bejelentésért, és szabadulása után meg is halt hamarosan. (Nemrég tudtam meg, hogy Székely Jancsit — ha Szolnokon el is felejtették —, Szegeden, mint az öt­venhatos forradalom egyik jeles szemé­lyiségét tartják számon.) Bármerre for­dulhat e világ sora, ő itt már nem vonhat felelősségre senkit. Igaz, kárpótlást sem kaphat. Varga Dodó azonnal feltalálta magát. Indulatos mozdulatokkal lekapta nyaká­ból a bordó-vörös táncoskomikusi nyak­kendőt, és egy széles mozdulattal a zene­kari árokba dobta. Ezután pedig elszaval­­ta a Talpra magyar!-t, igaz, egy strófát kifelejtett belőle, de ezt nem kérte tőle számon senki. Nem akarom magánéletemmel untat­ni az olvasót. Ám ezen a délutánon érke­zett Szolnokra az MTI táj­szerkesztő, Kis Pista bácsi — akinek később fontos sze­repe lesz a történetben — azzal a jó hírrel, hogy cégünk vezetőinek sikerült megál­lapodni a városi tanáccsal, s hamarosan kapok egy lakást. Mivel nem tudta, hogy hol keressen, úgy gondolta, hogy ráér majd másnap reggel bejönni a szerkesz­tőségbe, és hogy az estéit elüsse, beült a színházba. Ő külön megdöbbent, hogy a keresett személyt egyszerre csak a szín­padon látja. A soron kívüli szereplés után — mint aki jól végezte a dolgát — hazaballag­tam. A hideg, októberi este kijózanított abból a mámorból, amilyet az alkohol so­ha elő nem idézhet. Tudtam, éreztem, hogy ennek a mi nagy boldogságunknak nem lesz jó vége, de azt is, ha már egy­szer megnyílt egy lehetőség, annak vég­hezviteléből szégyen lenne kimaradni. Solymár József In memoriam: Lakos József — Egy justizmord 50 éve Lakos József rendőrőrnagyot, Szentes város rendőrkapitányát, 1946. március 7- én Szentesen, a kórházi ágyán egy fegyve­res csoport agyonlőtte. A közvélemény és a világ elől a gaztettről Futó Dezső, dr. Lévai Zoltán és Vaszkó Mihály füg­getlen kisgazdapáti képviselők interpellá­cióiból, beszédeiből értesült. 50 év után sem tudja ezt az orgyilkos bűntettet meg­emészteni szülővárosa és a környék népe, ahol a Lakos József Baráti Társaság őrzi emlékét. Kik és miért gyilkolták meg Lakos Józsefet? Lakos József 1913-ban született. Édes­apja köztiszteletben áló tanító volt. A Horváth Mihály reálgimnáziumban érett­ségizett, katona szolgáata után rendőr lett a szolnoki kapitányságon, majd Szentesre helyezték át. 1944 szeptemberében lakásán rejtege­tett és menekített egy amerikai hírszerző­nőt. A szovjet bevonulás után lenyomoz­ták rendőrségi múltját, majd a szovjet vá­rosparancsnokság utasítására kinevezett rendőrkapitányként megszervezte a szen­tesi demokratikus rendőrséget. A Magyar Kommunista Párt helyi vezetői felszólítot­ták, hogy lépjen be pártjukba, amit ő — köztisztviselői esküjéhez híven —, meg­tagadott. A Kommunista Párt a rendőr­séghez 4 „detektívet” delegál, közülük kettő bűnöző volt. Lányi Bélát lepedőlopásért, Dadi Im­rét tyúktolvajlásért ítélték el, ügyükkel korábban Lakos József foglalkozott, de részt vettek deportált zsidók vagyonának felkutatásában is, falakat bontva. Emiatt Lakos büntetéssel fenyegette meg őket és más rendőreit, akik zendülést szerveztek ellene. Ez részben azért is történt, mert egy a szovjet fogságból hazatért becsületes rendőrt, Barna Lajost, igazolása után visszahelyezett az állományba. Lakosra 1945. március 9-én és 11-én orvul rálőt­tek, Lakos viszonozta a lövéseket. Az orvlövészben felismerték az időközben kommunista párttitkárrá lett Dadi Imrét, akit pártkarrierje később a parlamentbe juttatott képviselőként. 1945 márciusában a Belügyminisztéri­um is foglalkozott — Lakos jelentésére — a szentesi lincshangulattal. Április 21-én Szentesre érkezett Tömpe András rendőr alezredes, aki felszólította Lakost, hogy lépjen be a kommunista pártba. Amikor ezt Lakos ismét visszautasította, civilbe öltözésére adott parancsot és letar­tóztatta. Helyére Nagy István műszerész­segédet nevezte ki rendőrkapitánynak, aki Lakost átszállította a rendőrségi fogdába, ahol 12 napon át naponta ájultra verték. Letartóztatása után, a verések alatt jegyzőkönyvet akartak aláíratni Lakos­sal, hogy ő fegyverrejtegetésen érte a Független Kisgazdapártot és a Szociál­demokrata Pártot, de ezt nem jelentet­te, eltitkolta. Ő összetépte az elé tett ha­mis jegyzőkönyveket. Erre összekötöt­ték kezét-lábát, paplant borítottak a fe­jére, hogy jajgatását ne hallják, vasrúd­­ra húzták és úgy ütötték gumibotokkal. Mivel megtörni nem tudták, a mezőhe­­gyesi internálótáborba szállították olyan utasítással, hogy „naponta jól meg kell agyalni”. Futó Dezső eről szóló megrázó inter­pellációja után a demokrácia magyar láb­bal tiprásáról a New York Herold Tribu­ne és más lapok nagyhatású cikkeket ír­tak. Emiatt Lakost ismételten súlyosan bántalmazták. 1946. február 19-én a Belügyminiszté­rium megszüntette Lakos internálását, aki a szentesi kórházba került lelki-testi meg­gy­ötörtségét gyógyíttatni. Ha itt véget ér­ne a történet, az is szörnyű lenne. De születtek már a tervek Lakos likvi­dálására. 1946. március 7-én éjjel 1/2 12-kor négy álarcos bandita tört be a kórterembe, 3 betegtársát megfenyegetve, géppisz­tolysorozattal megölték a szentesi de­mokratikus rendőrség megszervezőjét Utolsó szavai ezek voltak: Édesanyám, édesanyám, mi lesz veled? A tragédia utózöngéi is undonlóak és hazugok voltak. A nyomozás a politikai gyilkosság ügyében ímmel-ámmal megin­dult ugyan, vezetője Ékes István, Nagy István szentesi rendőrkapitánnyal va­­dászgatott közben. Március 13-án Szen­tesre érkezett Péter Gábor és Révai József is, elbocsátották ugyan pro­f­im Nagy Ist­ván rendőrparancsnokot,­­ majd kedve­zőbb állásba helyezték. Rajk László bel­ügyminiszter magához kérette az irato­kat A Lakos-család ellen folyt továbbra is a megtorlás. A gyilkosok büntetlenek ma­radtak, bár ismerték őket. A Lakos-ügy előre vetítette árnyékát az elkövetkező kommunista hatalom vérgő­­zös rémuralmának. Dr. Győriványi Sándor WEEBSSL ez a hét

Next