Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-15 / 11. szám
anú megbeszélés szerint Székely Jancsi vállalta, mint aki otthon van, hogy szól a néphez. El is mondta szegény, hogy „míg Önök itt szórakoznak, Budapesten a rádió előtt embernek nem nevezhető ávós vadállatok lövik a népet! Ma már szó szerint merem idézni amit ott hallottam, mert Székely Jancsi két évet kapott ezért a bejelentésért, és szabadulása után meg is halt hamarosan. (Nemrég tudtam meg, hogy Székely Jancsit — ha Szolnokon el is felejtették —, Szegeden, mint az ötvenhatos forradalom egyik jeles személyiségét tartják számon.) Bármerre fordulhat e világ sora, ő itt már nem vonhat felelősségre senkit. Igaz, kárpótlást sem kaphat. Varga Dodó azonnal feltalálta magát. Indulatos mozdulatokkal lekapta nyakából a bordó-vörös táncoskomikusi nyakkendőt, és egy széles mozdulattal a zenekari árokba dobta. Ezután pedig elszavalta a Talpra magyar!-t, igaz, egy strófát kifelejtett belőle, de ezt nem kérte tőle számon senki. Nem akarom magánéletemmel untatni az olvasót. Ám ezen a délutánon érkezett Szolnokra az MTI tájszerkesztő, Kis Pista bácsi — akinek később fontos szerepe lesz a történetben — azzal a jó hírrel, hogy cégünk vezetőinek sikerült megállapodni a városi tanáccsal, s hamarosan kapok egy lakást. Mivel nem tudta, hogy hol keressen, úgy gondolta, hogy ráér majd másnap reggel bejönni a szerkesztőségbe, és hogy az estéit elüsse, beült a színházba. Ő külön megdöbbent, hogy a keresett személyt egyszerre csak a színpadon látja. A soron kívüli szereplés után — mint aki jól végezte a dolgát — hazaballagtam. A hideg, októberi este kijózanított abból a mámorból, amilyet az alkohol soha elő nem idézhet. Tudtam, éreztem, hogy ennek a mi nagy boldogságunknak nem lesz jó vége, de azt is, ha már egyszer megnyílt egy lehetőség, annak véghezviteléből szégyen lenne kimaradni. Solymár József In memoriam: Lakos József — Egy justizmord 50 éve Lakos József rendőrőrnagyot, Szentes város rendőrkapitányát, 1946. március 7- én Szentesen, a kórházi ágyán egy fegyveres csoport agyonlőtte. A közvélemény és a világ elől a gaztettről Futó Dezső, dr. Lévai Zoltán és Vaszkó Mihály független kisgazdapáti képviselők interpellációiból, beszédeiből értesült. 50 év után sem tudja ezt az orgyilkos bűntettet megemészteni szülővárosa és a környék népe, ahol a Lakos József Baráti Társaság őrzi emlékét. Kik és miért gyilkolták meg Lakos Józsefet? Lakos József 1913-ban született. Édesapja köztiszteletben áló tanító volt. A Horváth Mihály reálgimnáziumban érettségizett, katona szolgáata után rendőr lett a szolnoki kapitányságon, majd Szentesre helyezték át. 1944 szeptemberében lakásán rejtegetett és menekített egy amerikai hírszerzőnőt. A szovjet bevonulás után lenyomozták rendőrségi múltját, majd a szovjet városparancsnokság utasítására kinevezett rendőrkapitányként megszervezte a szentesi demokratikus rendőrséget. A Magyar Kommunista Párt helyi vezetői felszólították, hogy lépjen be pártjukba, amit ő — köztisztviselői esküjéhez híven —, megtagadott. A Kommunista Párt a rendőrséghez 4 „detektívet” delegál, közülük kettő bűnöző volt. Lányi Bélát lepedőlopásért, Dadi Imrét tyúktolvajlásért ítélték el, ügyükkel korábban Lakos József foglalkozott, de részt vettek deportált zsidók vagyonának felkutatásában is, falakat bontva. Emiatt Lakos büntetéssel fenyegette meg őket és más rendőreit, akik zendülést szerveztek ellene. Ez részben azért is történt, mert egy a szovjet fogságból hazatért becsületes rendőrt, Barna Lajost, igazolása után visszahelyezett az állományba. Lakosra 1945. március 9-én és 11-én orvul rálőttek, Lakos viszonozta a lövéseket. Az orvlövészben felismerték az időközben kommunista párttitkárrá lett Dadi Imrét, akit pártkarrierje később a parlamentbe juttatott képviselőként. 1945 márciusában a Belügyminisztérium is foglalkozott — Lakos jelentésére — a szentesi lincshangulattal. Április 21-én Szentesre érkezett Tömpe András rendőr alezredes, aki felszólította Lakost, hogy lépjen be a kommunista pártba. Amikor ezt Lakos ismét visszautasította, civilbe öltözésére adott parancsot és letartóztatta. Helyére Nagy István műszerészsegédet nevezte ki rendőrkapitánynak, aki Lakost átszállította a rendőrségi fogdába, ahol 12 napon át naponta ájultra verték. Letartóztatása után, a verések alatt jegyzőkönyvet akartak aláíratni Lakossal, hogy ő fegyverrejtegetésen érte a Független Kisgazdapártot és a Szociáldemokrata Pártot, de ezt nem jelentette, eltitkolta. Ő összetépte az elé tett hamis jegyzőkönyveket. Erre összekötötték kezét-lábát, paplant borítottak a fejére, hogy jajgatását ne hallják, vasrúdra húzták és úgy ütötték gumibotokkal. Mivel megtörni nem tudták, a mezőhegyesi internálótáborba szállították olyan utasítással, hogy „naponta jól meg kell agyalni”. Futó Dezső eről szóló megrázó interpellációja után a demokrácia magyar lábbal tiprásáról a New York Herold Tribune és más lapok nagyhatású cikkeket írtak. Emiatt Lakost ismételten súlyosan bántalmazták. 1946. február 19-én a Belügyminisztérium megszüntette Lakos internálását, aki a szentesi kórházba került lelki-testi meggyötörtségét gyógyíttatni. Ha itt véget érne a történet, az is szörnyű lenne. De születtek már a tervek Lakos likvidálására. 1946. március 7-én éjjel 1/2 12-kor négy álarcos bandita tört be a kórterembe, 3 betegtársát megfenyegetve, géppisztolysorozattal megölték a szentesi demokratikus rendőrség megszervezőjét Utolsó szavai ezek voltak: Édesanyám, édesanyám, mi lesz veled? A tragédia utózöngéi is undonlóak és hazugok voltak. A nyomozás a politikai gyilkosság ügyében ímmel-ámmal megindult ugyan, vezetője Ékes István, Nagy István szentesi rendőrkapitánnyal vadászgatott közben. Március 13-án Szentesre érkezett Péter Gábor és Révai József is, elbocsátották ugyan profim Nagy István rendőrparancsnokot, majd kedvezőbb állásba helyezték. Rajk László belügyminiszter magához kérette az iratokat A Lakos-család ellen folyt továbbra is a megtorlás. A gyilkosok büntetlenek maradtak, bár ismerték őket. A Lakos-ügy előre vetítette árnyékát az elkövetkező kommunista hatalom vérgőzös rémuralmának. Dr. Győriványi Sándor WEEBSSL ez a hét