Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-29 / 13. szám
Az más labancokról Szeretnek gyűlölni? Komis — ki, ha jól értem, Mityu is, mint én egykor —jobban gyűlöl bennünket, mint mi őtet. Szóval, Mityu — úgyis, mint volt Mityu — mondom Néked: mi sem Téged, sem Titeket nem gyűlölünk! Mondhatni mi, kik szeretnénk (jó) keresztények lenni, azokat, akik valamiért (már, vagy még) nem azok. Onnan gyanítom így van, hogy a szentegyházba, hová be-betérek, ilyesmiről nem hallok. Akik oda járnak — akár hiszitek, akár nem —, szeretni szeretnének. Természetesen Titeket is. Ha ezerszer gyűlöltök, akkor is keresztények igyekszünk maradni. Nagy baja lehet Kertész Ákosnak is! Lehet valami a levegőben, mi némelyeket megháborít. Gyűlöl ő is, mert szégyen, írja — s valóban az —, szégyelli, hogy nem szállt szembe a nácikkal, akik elhurcolták szeretteit s hogy a keresztény magyarság nem állította meg a barbárságot. Fájdalma s az önvád érthető, de a gyűlölködés... Hogy aszondja: KORMÁNYFÉRGEK azok, akik elmentek Kenderesre Horthyt temetni. Eszébe sem jut, hogy demokratához (emberhez — keresztényhez s meg nem keresztelthez, kikeresztelkedetthez, keresztjét elvetőhöz, más vallásához egyként, legföljebb az istentelenhez nem méltatlan pondrónak látni azt, ki valamit másképpen ítél meg. Ez esetben a lovastengerészt, kit sokra magam sem becsülök, kinek az újratemetésére nem voltam kíváncsi, kit tisztelőivel egyetemben mégsem piszkolok. Gyűlöli Eörsi a pápánkat — „nyilván” mert pápább a pápánál, „azaz” magát csak többre tartja, ha már mocskolni merészeli! —, Petri partizán nagy bátran a halálos ágyán vergődő magyar, tehát pusztítandó miniszterelnökre támad; ez a költészet Magyarhonban! Melyben, való, magyar (szellem) alig, különben nem szeretné oly rémületesen a gyűlölködést. Ha nem tudok egy szót sem magyarul, akkor is lehetek magyar, ha azonosulok vele, ha tűzbe megyek érte! Ha nem, nem, de akkor ne hazudd, hogy te vagy a magyar! Szeretnénk benneteket szeretni, de nem engeditek. Annyit azért megtehetünk, hogy gyűlölködéstek nem viszonozzuk. A magamfajta, de hogy mindenki? Ne csodáld, ha visszaadja a magadfajta barbárja. Szégyelld, ha van mit: egyetlen népnek sincs miért. Kurta Miska, Zarándvármegyéből - Az elhallgatott Bajcsy-Zsilinszky Egyetlen újság sem adott hírt az 1996. március 19-én Bajcsy-Zsilinszky Endre, Attila u. 37. szám alatti egykori lakóházán lezajlott megemlékezésről és koszorúzásról. A Bajcsy-Zsilinszky Társaság és a Független Kisgazdapárt megkoszorúzta a mártír hazafi Attila úti emléktábláját. A megemlékezést dr. Vígh Károly egyetemi tanár és dr. Győriványi Sándor országgyűlési képviselő tartotta. Méltatták Bajcsy-Zsilinszky Endre áldozatos életét, aki egymaga szállt szembe fegyverrel 1944. március 19-én a fasiszta megszállókkal. Ez alkalomból idézzük az alábbi részletet Győriványi Sándor A Kisgazdapárt regénye című könyvéből. Amíg Horthy kormányzó 1944. március 19-én Hitler meghívására Németországban tartózkodott, bekövetkezett a német megszállás. Hajnalban a fasiszta hadigépezet átlépte a határt, hogy a Tisza vonaláig nyomuljon előre. Attól keletre már hadműveleti terület volt. Hitler kinevezte a magyarországi politikai főhatalom gyakorlására a birodalom teljhatalmú megbízottját, Weesenmayer SS tábornokot, akinek felettese, Kaltenbrunner SS Obergruppenführer, a Birodalmi Bizottsági Főhivatal főnöke kiadta a parancsot: a német titkosrendőrség őrizze a Vár minden kijáratát, s tartóztassa le Kállay miniszterelnököt, ha megkísérelné a Vár elhagyását. E nap reggelén a német titkosrendőrség, előre elkészített lista alapján, megkezdi az ország kiemelkedő személyiségeinek letartóztatását. 3/4 9 órakor csöngettek Bajcsy-Zsilinszky Endre, a Kisgazdapárt országgyűlési képviselője, a párt elnökségi tagja Szent János téri lakásának ajtaján. Élettársa, később felesége, Bende Mária nézett ki a kétszárnyú ajtó másik ablakán, majd közölte a képviselővel, hogy négy SS fegyveres keresi. Bajcsy-Zsilinszky a budapesti rendőrfőkapitánytól kért volna segítséget, de a hivatalban nem vette fel senki a telefont. Közben puskatussal verték az ajtót. Bajcsy-Zsilinszky Endre a pisztolyából lövéseket adott le az ajtón át. A Gestapo-legények válaszoltak erre. Az egyik golyó a képviselő bal vállába fúródott, a másik a has bal oldalán hatolt a testbe és hátul elhagyta azt. Eközben több lövés érte a lakás bútorait, szétlőtték a rádiókészüléket is. E lőtt sebekkel került fél 10 körül a rendőrség budapesti főkapitánysága 200-as cellájába. A fogdában az orvosőrnagy bekötözte, azután átszállították a rabkórházba, majd április 18-án a Fő utcai börtönbe. Egyidejűleg Nagy Ferenc, Szentiványi Lajos és Horváth Zoltán kisgazda képviselőket is lefogták, Sulyok Dezsőt pedig Nagykanizsán vették őrizetbe. 1944. március 19-e és október 15-e között Bajcsy-Zsilinszky Endre börtönben volt, ahol politikai elképzelésein dolgozott, amit egy békekonferencia asztalára szánt. A börtönből kicsempészett levelében így összegezte elgondolásait: „Nem magyar érdek, hogy a német imperializmus helyett orosz imperializmust kapjunk a nyakunkba. Küzdöttem a német Drang ellen, most az orosz Drang ellen kellene küzdenem. A magyar érdek: Németország kiszorítása a középső Duna-völgyből, visszaillesztése a maga természetes kereteibe, de nem a megsemmisítése. A középső Duna-völgyéből az orosz befolyást is ki kell szorítani, s ma ez a napi lecke.” Másutt azt üzente barátainak: „ahogy március 19-én szembefordultam a német megszállókkal, ugyanezt teszem majd, ha az oroszok fogják fenyegetni a magyar függetlenséget és szuverenitást.” Efő A HÉT