Ez a Hét, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-05 / 27. szám
a felejtés ellen gezést kaptam. Orvos nincs most a faluban s mikor már annyira voltam, hogy lekapott a lábamról a Boros Laci gyógyszerésznek szentem, hogy jöjjön el és vizsgáljon meg és adjon valami orvosságot. De ez is csak napok múlva mert feljönni és helybenhagyta azt, amit én magam már megállapítottam, hogy gyomormérgezésem van. Küldött többféle orvosságot, de nem vettem észre, hogy használt volna. Nagy kínjaim voltak, 3 hétig nem tudtam enni majdnem semmit, legtöbbször a kávé és tej is kijött belőlem. Az egész testem tele volt vörös kiütéssel, kezem-lábam megdagadt, menni sem tudtam. Később mindkét lábam a bokán felül kifakadt és ebédre egy csibe máját meg tudtam enni, lassan gyógyulni kezdtem, bár jobb volna a hideg földben Édesanyátok mellett pihennem. Most már lassan megvolnék, ha az a mélységes bánat és az oroszok nem háborgatnának, mert még most is gyakran be-bejönnek. Mivel nálunk tisztek is voltak, a legénység csak lopva lopott s így nemigen fosztottak ki addig bennünket. A mi pénzünkből körülbelül 1500—1600 P.-ot, a posta pénzéből 4700 P.-ot elemeltek, és más többféle aprólékot, a külső pincémet feltörték és 100 liter körüli bort 4 hordóval stb. elvittek. Azonkívül be kellett szolgáltatni a fegyvereimet, amit az itt járó oroszok mindnyájan meghagytak —, az összes töltényeket, a rádiót, így a kárunk körülbelül 5-6000 P., de ez semmi volna, ha Édesanyátok élne, ez a pótolhatatlan legnagyobb kár tirátok is, mert Édesanya csak egy van. Kedves gyermekeim, nem tudom ti is éltek-e haltok-e, de értetek minden nap imádkozom, hogy legalább titeket mentsen meg a jó Isten minden veszélytől, remegek és aggódom értetek. Mert ha ti is elvesztetek, nekem nincs már helyem ezen a földön. Jelen levelemet alkalommal küldöm és ha tudunk valami kis húsfélét küldeni. Nagyon kérlek benneteket, hogy jelen alkalommal válaszoljatok és ha lehet néhány doboz 3-as cigaretta hüvelyt küldjétek s írjátok meg, hogy mire volna legjobban szükségetek, hogy adandó alkalommal küldhessek valamit. Még most nem ajánlom, hogy lejöjjetek, mert a front nem messze van tőlünk és még igen sok orosz katonaság van a környéken s ide is minden nap eljönnek. De mihelyt tisztul a helyzet, akkor jöjjetek azonnal. Mindkettőtöket szeretettel csókol, Mariska kezét csókolva bánatos szomorú Apátok Nagyszékely, 1945. III/5. A MÚK Petőfi Sándor Sajtószabadság-díját kapta 1996-ban. KÖRMENDI LAJOS (Karcag): több mint két évtizedes újságírói munkásságáért, kiemelkedő lapszerkesztői tevékenységéért, a riportírás nemes hagyományainak magas szintű folytatásáért, Vidék-Magyarország gondjainak hűséges írástudói képviseletéért. SYLVESTER LAJOS (Sepsiszentgyörgy): a Háromszék című napilapban széles kitekintéssel írt publicisztikáiért, nagy felkészültséggel írt művelődéstörténeti munkáiért, a nemzetiségi sorsot felmutató megrázó erejű dokumentumriportjaiért, riportköteteiért, az erdélyi magyarság sorskérdéseinek töretlen megszólaltatásáért. VADÁSZ ÁGNES (Budapest): művészi tökélyre emelt szép magyar beszédéért, az elektronikus sajtóban az anyanyelv védelmében kifejtett munkásságáért, a Magyar Rádióban bemondóként nyújtott több évtizedes kimagasló tevékenységéért, rádiós életművéért. A TÁROGATÓ CÍMŰ ÚJSÁG (Ungvár): a kárpátaljai magyar nyelvű sajtó újjáteremtésében vállalt küzdelemért, a magyar olvasók szellemi táplálékkal való ellátásáért, az igényes műhelymunkáért, a kárpátaljai magyar írástudók megszervezéséért, a fiatal újságírók számára biztosított publikálási lehetőségért. A HEGYALJA CÍMŰ ÚJSÁG (Ménfőcsanak, Győr-Sopron megye): a rendszerváltozásért való folyamatos kiállásért, az olvasmányos, jól szerkesztett rovatokért, a színvonal nehéz körülmények közötti megtartásáért, annak bizonyításáért, hogy Vidék-Magyarország helyi lapjai küldetést tölthetnek be a magyar sajtóban.