Ez a Hét, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1996-09-06 / 36. szám
Volt egyszer054 KI MIT TUD? Újra KI MIT TUD? Ennek a kedves nagy népi játéknak a mai napig is óriási közönségsikere van. Sok ifjú tehetség bukkant fel és lépett a hivatásos művészek táborába. 1962-ben volt az első játék, amelynek egyik győztese voltam. Soha nem felejtem el, a tévé illetékesei kitalálták, hogy jó volna egy nemzetközi KI MIT TUD?-ot is rendezni. Jöttek a meghívottak a világ minden tájáról, a kommunista ifimozgalmak tagjai. Színeinket többek között Koncz Zsuzsa, Hacki Tamás és Zoránnal az élen a Metró együttes képviselte. A szerkesztők egyenes adásban gondolkodtak. Kiválasztották a helyszínt, nyár lévén legyen a balatonföldvári kikötő! Az alapos felkészülés érdekében, már az adás előtt négy nappal leutazott a stáb, velem együtt, ugyanis felkértek arra, hogy Kellér Dezső, Feleky Kamill, Rátonyi Róbert hangján vezessem a játékot. Én, zöldfülű, elvállaltam és bukás lett a vége. Elkezdődött a felkészülés. Csütörtökön a vasúti restiben, pénteken a helyi presszóban, szombaton az Anna kerthelyiségében. Folyt a sör és a konyak hajnalig. Másnap délelőtt egy kis alvás, utána strand, szép lányok, vidámság, móka, kacagás. A szerkesztők mindent alaposan átgondoltak, már úgy, hogy a napos móló a helyén van, a hűvös part úgyszintén, nem beszélve a, rcödben” úszó műszakról. Elérkezett az adás napja, és kitört a pánik. Repkedtek a rendezői utasítások: — Te itt jössz be! Te ott úszdl ki! A csónak itt kiköt! A búvárok amott lemerülnek. Én is megkaptam a feladatomat, ami a várható rögtönzéseimre és tíz hónapos szakmai tapasztalatomra épült. Akkor már éreztem, hogy baj lesz. Az „alapos” felkészülés jegyében elkezdődött az adás. A kamerák elszédítették a nézőket, ide-oda kóvályogtak, keresték a szereplőket, a világosítók vaktában pásztázták a kikötőt. Elkezdtem a mondókámat, még az eredeti sorrend szerint, közben leintettek, hogy nem az jön, aki jött volna, mert a csónakjuk felborult. Bejelentettem a soron következőt, helyettük egyszerre két zenekar szólalt meg. A közönség a parton röhögve nézte a tébolyt. Amikor a kubai együttes dalra fakadt, a képbe váratlanul beúszott egy hajó, rajta sördalokat bömbölő nyugatnémet turistákkal. Ők nem voltak a forgatókönyvben, mert akkor a Nyugat csak az NDK-ig terjedt. Újra megjelentem a képernyőn, háttal a nézőknek, akik csak annyit hallottak: — Jaj, Istenem, mi lesz velem? Közben a szerkesztő és a rendező romjaiban hevert, egyikük a füvet legelte, másikuk a haját tépte. Ezután robbant a bomba. A francia kommunista ifjak twistelni kezdtek, az olasz sarló-kalapácsosok rock and rollt énekeltek. Akkor derült ki, hogy Zoránék haja hosszúra nőtt. No, ez már sok volt, vagy inkább sokk a tévé akkori vezetőjének, aki telefonba üvöltve adta ki utasítását: Lekeverni! Már késő volt, nem lehetett visszatérni a komszomoldalakhoz. Jött a leszámolás a büntetések. Szerkesztőnek, rendezőnek bűnhődnie kellett a hosszú halakért, a hegyesorrú csukákért. Vert hadként távoztunk a rémtett színhelyéről, szerintem a halak már akkor kezdtek dögleni. A röhögéstől. Ez történt 1962. augusztus tizenkettedikén a balatonföldvári mólón, aminek kövei többet tudnának mesélni arról a nem mindennapi zátonyra futásról. Angyal János Különleges iskol ái felnőttek, így szeptember elején, felemás érzésekkel gondolunk vissza kisiskolás korunkra. Sokan örömmel beülnénk mindent újrakezdve megint a padba, hátha több szorgalommal, kevesebb puskázással és lógással eljutnánk a számunkra immár végérvényesen elérhetetlen szellemi-erkölcsi magaslatokra. Én ma Újpesten járnék legszívesebben suliba. Álmaim — egyébként valóságos — tanintézetének bejárata fölött ugyanis csupa nagybetűvel ez áll: „VIRÁG UTCAI KÉPESSÉGFEJLESZTŐ ISKOLA”. Azannya! Ha az én időmben ilyen lett volna, biztosan nem maradok ennyire buta. Mert most mindjárt két kérdésem is van: 1. Mit tesz általában a tanulók képességeivel az összes többi iskola? 2. Mi van akkor, ha a nebulónak nyilvánvaló hajlama, képessége van — mondjuk így — a rosszalkodásra? — ? — Néma leventék Az MSZP Hívő Tagozata és az SZDSZ-hitűek gyülekezete ellenére sokan azt állítják, hogy a balliberalizmus körülbelül anyira veszi komolyan a vallást, mint — teszem azt — az imádkozó sáska. Talán csak a közelgő pápalátogatás az oka, de mostanában bizonyos jelek mégis arra mutatnak, hogy a kormánykoalíciót egyenesen a karthauzi rend puritánsága, kemény, férfias aszkézise érintette meg. Az ipari miniszter lemondása után a miniszterelnök és a magyar ipar e rövid ideig hű szolgája ugyanis az üggyel kapcsolatban egyaránt fél-fél évre szóló, afféle hallgatási fogadalmat tett. Nem mondom, ez is valami. De ha én miniszterként, vagy pláne kormányfőként ilyen kétéves produkció után egyszer tényleg őszintén magamba néznék — karthauziak ide vagy oda —, biz’isten soha többé nem tudnék megszólalni... Óvári WJfW 74, MWJJjVBT MLiM4 is. ti MiW