Ez a Hét, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1996-10-17 / 42. szám
Kegyeletsértés elnöki szinten Első közjogi méltóságunk nemrégiben új emlékművet avatott Recsken. A magyarországi bolsevizmus egyik legsötétebb gaztettére, a recski láger borzalmaira emlékezett. ,,Emlékbeszédének’ ’ egyik kitétele, amely a rádió hírműsorába is bekerült, így hangzott: „a történelemre megsértődni nem érdemes”. Hogy érti, hogy gondolja ezt Elnök úr? Akik Recsken senyvedtek és szenvedtek, akik ott kiszenvedtek, és akik nem, azok mind az arctalan és személytelen történelem áldozatai voltak? Vajon hasonló a véleménye a fasizmus megsemmisítő táborainak a foglyairól is? Hiszen az időben még távolabb esik tőlünk, így méginkább történelem. Vagy éppen azért kell a felelősséget ebben az esetben a történelemre tolni, mert ha élnek még néhányan a megsemmisítésre ítélt áldozatok közül, akkor még többen a gyilkosok, a kínzók, a sanyargatok, a minderre parancsot adók közül is? Netán éppen az Ön táborában?... A négermosdatásnak persze már ez a fajtája is ismerős. Visszaköszön. Hegedűs András is egy ilyen című könyvben magyarázza a bizonyítványát:,, A történelem és a hatalom igézetében”. Tessék nekem mondani még egy diktatúrát, amelynek főfelelőseitől, zsarnokaitól, hóhéraitól, tömeggyilkosaitól elfogadhatjuk, ha a „történelem és a hatalom igézetével” takaróznak? Kizárólag a bolsevizmus zsarnokaitól, hóhéraitól, tömeggyilkosaitól vagyunk kötelesek —kénytelenek—elfogadni?... Bizonyos Ön benne, hogy a holocaustot gyászolók között nincsenek olyanok, akik az embertelenséget, az embertelenség elkövetőit mindig, minden esetben elítélik, bárkivel, bárkin követik is el? Én bizonyos vagyok — az ellenkezőjében. Abban is, hogy ezt a mondatát ők is kegyeletsértőnek, bűnpártolónak találják. Önnek nem ez az első ilyen megnyilatkozása. Ezúttal azonban különösen éles fényben látható, hogy önmaga fölött mondott ítéletet. Ön valóban nem sértődhet majd meg, ha Önt a történelem ítélőszéke a bűnpártolással vádoltak, vádlottak padjára ülteti. S minthogy a bűnpártolás kegyeletsértő is, a kegyeletsértés bűnében is elmarasztalja. Az egészséges nemzeti közvélemény, az ép erkölcsi érzék ezt már ma is megteszi. Tudom, mire ez valóban történelmi ítéletté válik, Ön már nem él. Ám újra meg újra csak ezt kérdem: ennyire mindegy Önnek, hogy mivel „úja be” a nevét a történelembe?... Kiss István Új fogalom 800 millióért 800 millió forintba került egy új fogalom megalkotása. Ennyit kapott dr. Tocsik Márta ügyvéd az ÁPV Rt.-től sikerdíj címen. Eddig volt egy versenyen, pályázaton 1-3. díj. Vigaszdíj annak, akinek teljesítménye a 3. díjat sem ütötte meg. Különdíj annak, aki az 1. díjas lenne, de két 1. díj mégiscsak sok. Netalán a pályázó valakinek a valakije. Természetesen olyannak az olyanja, akiért már... Pihent ést kellett, hogy kitalálják a sikerdíj fogalmát. Sikerült. Annyi pénzért persze érdemes volt tömni a kobakot. Ha már megvan e drága díj, akkor jó lenne, ha a kormánynak lehetne adományozni azt. Na, nem megbundázva, hanem úgy, hogy megérdemelje. Sikeres kormány kapná a sikeres Magyarország elégedett, emelkedő életszínvonalú lakosságától. Váltaná ez fel a Baja Ferencnek adott „nem szakértő miniszter” díját. Csohány János MC két fiatal társalgásából: — Szombaton jössz bulizni? —Nem, mert megyünk Ópusztaszerre. —Miért, ott lesz valami buli? —Dehogy, a Feszty-körképet nézzük meg. —Az mi is? —Tudod, a Magyarok bejövetele. — Jaaa. De az nem Vereckénél volt? Hát miért nem oda