Ez a Hét, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1996-11-28 / 48. szám

Szükségből: erényt, nyomorból: nyereséget?... Szakértő kormányunk sajtója (a Rá­dió reggeli krónikája) valamilyen nyu­gati szakvéleményt idézve közölte, hogy igen nehéz dolga lesz ennek a szakértő kormánynak hivatali ideje utolsó évében. A gazdasági megszorításokról a „sta­bilizáció”, érdekében nem mondhat le, ugyanakkor a választás évében már ügyelnie kell a lakosság életszínvonalá­nak emelésére is. Az ember azt hitte volna, hogy már semmin sem lepődik meg, ami a ha­zugságládából kijön, inkább azon, ha valami nem hazugság, vagy ha valaminek legalább az ellenkezője igaz. Ez is elég nyilvánvalónak tűnik ahhoz, hogy gyana­kodva fogadjuk, fölkapjuk tőle a fejünket. Mi indíthatja a kormányt és szócsövét arra, hogy ilyen leplezetlenül bevallja, mire való (volna) a kormányzási perió­dus utolsó évének életszínvonal-emelé­se? Hiszen, ha ezt így világgá kürtölik, hogy az is csak kampányfogás, ha az em­berek jobban élnek, akkor elbúcsúzhat­nak az így megszerezhetőnek vélt vagy remélt szavazatok nagyobbik részétől. Nem elég, hogy elődeik a padláslesöprés nyomorúsága idején is az életszínvonal­emelkedésről üdvrivalogtak? Most még a gazdasági terhek valódi könnyebbedé­­sének se örülhessen a szavazópolgár, mert tudhatja, hogy csak be akarják csap­ni vele?... Ekkora öngólt azért nem lőnek. Nem lehet más magyarázat, mint hogy nem tudják, nem is akarják ezt a bizonyos életszínvonal-emelkedést megadni, biz­tosítani. Tévesnek fognak bizonyulni azok a feltételezések, amelyek szerint elkülönítettek volna erre a célra valami­lyen „válságmenedzselő”, „vakulj, ma­gyar!” demagógia-alapot. És az utolsó évben is fokozódó, a pénzügyi terrorral együtt járó nyomort elbagatellizálva fog­nak majd stabilizációs sikerpropagandát folytatni. Lám, a kormány nem térhet le a megkezdett útról, folytatnia kell eddigi gazdaságpolitikáját, a stabilizáció, a la­kosság, a társadalom szolgálatában! Nem enged a demagógia kísértésének. De hátha csak arra való volt az egész bejelentés, hogy annál nagyobb öröm­mel, a kontraszthatás által fokozottan megkönnyebbülve vegyük majd tudo­másul és éljük meg az „enyhülést”? Mint amikor beharangoznak előre egy x ár­emelkedést, hogy aztán tapsikoljunk az x-y-nak, bármilyen csekély is az utóbbi értéke az előbbihez képest. Nos, ha ez így volna, akkor valóban a szaporodó öngólok legnagyobbikát lőtte a koalíció a saját hálójába. Ki fog már ak­kor annak hitelt adni, hogy a „stabilizá­ció” hozta meg a maga gyümölcseit, az ország népe számára kézzelfogható ered­ményeket az életszínvonal-emelkedés­ben? Ha még eszünkbe is juttatják, hogy mindez a szavazatgyűjtés érdekében tör­ténik. Sokkal valószínűbb, hogy nincs, nem is lesz miből enyhíteni a társadalom nél­külözésén, szegénységén, szenvedésein. Azaz, dehogyis nincs! A felső tízezer magánvagyonából, amelyet a tőkefelhal­mozás jelszavával próbálnak legalizálni, miközben a tőke egy jó ideje nem befelé jön, hanem kifelé megy, meg lehetne alapozni a társadalom mindeddig vesztes rétegeinek gazdasági növekedését. Jó be­fektetésekkel, nemzeti érdekcentrikus gazdaságpolitikával meg lehetne alapoz­ni a társadalom mindeddig vesztes ré­tegeinek gazdasági növekedését. Ki hiszi még el, hogy az ország egy töredékének gazdagodása, miközben a túlnyomó többség szegényedik, az egész ország érdekeit szolgálja? Hiszen már mindenki tudja, hogy erről szól a történelem: a fel­ső tízezer - más-más frazeológiával - mindig is ezt hangoztatta! ...Valami fontosat nem kalkuláltak bele a „project”-be a koalíciós elvtársak. A saját mohóságukat. Amelynek, ha felpörög, mert hagyják felpörögni vagy felpörgetik, ők maguk nem képesek gátat vetni. Még a saját érdekükben sem. Mert csak a rövid távú érdeket ismerik. Szerencse, hogy az ország döntő többsége, a kormánykoalíciót leváltani szándékozók számára most rövid- és hosszútávú érdek egybeesik. Kiss István Ki a felelős? Az MDF I. kerületi szervezete megütközéssel értesült arról, hogy a magyar­­országi robbantásos merényletek sorozata az ország különböző területei valamint a fővárosi kerületek után immár elérte a világörökséghez tartozó Budai Vár közvetlen környezetét, a Naphegyet is. A taggyűlés —az elviselhetetlenné váló közbiztonságért, —az erőszakos élet- és vagyonelleni bűncselekmények növekedéséért, — a nemzetközi és hazai szervezett bűnözés terjeszkedéséért, ill. — a belügyi munka anyagi­ és erkölcsi megbecsülésének elégtelensége miatt felelősnek tartja a Belügyminisztérium vezetését. Megítélésünk szerint dr. Kuncze Gábor (SZDSZ) belügyminisztert a romló közállapotokon túlmenően különös felelősség terheli a „Tocsik”, „Vektor”, „1000-es” botrányokért, az önkor­mányzatok megzsarolásáért, nehezen összegyűjtött vagyonuk sikerdíjas megdézs­­málásáért, pártkasszában való eltüntetéséért. Az eltüntetett milliárdokból futotta volna — az életmentő műtétek megtartása mellett — a bűnözés elleni küzdelemre éppúgy, mint az ellehetetlenülő kistelepülési önkormányzatok megsegítésére. A miniszternek mindezekről tudnia kellett és le kell vonnia a politikai felelősséget. Ha pedig sem a megromlott közbiztonságról, sem pedig az önkor­mányzatok állam általi megsarcolásáról nem tudott, akkor még inkább indokolt a lemondása. Az I. kerületi MDF-szervezet nevében: dr. Vaskor László elnök EZ A HÉT

Next