Ez a Hét, 1996. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1996-12-19 / 51-52. szám
A Pallas Nagy Lexikona szerint: „Szakértők (periti artis) oly személyek, akik bizonyos meghatározott hivatáskörben különös jártassággal műtárgy szakismerettel bírván az e hivatáskörbe eső kérdések fölött véleményadásra hivatva vannak”. Nagyon sokakat megfogott az a választási ígéret, mely szerint a szocialisták győzelme esetén végre egy olyan kormányt alakítanak, melynek tagjai a „hivatáskörbe eső kérdések fölött véleményadásra hivatva vannak”. Az urna elé járulva butuska fejemben az fordult meg, hogy mily nehéz is lehet eldönteni például a népjóléti miniszter esetében, ki is az igazi szakértő, a nőgyógyász, az agysebész, vagy a kórboncnok, a művelődés, a kultúra ügyét annak mely művelője képviseli hívebben? Rövidesen megkaptam a választ a diadalra segített pártoktól, azt a választ, amit mindenki ismer ma már. És azóta is folyik a „különös jártassággal, műtárgy és szakismerettel bíró” szakértők visszaözönlése az élet minden területére. Lenyűgöző, hogy mennyien vannak ezek az öreg harcosok és ifjabb neveltjeik. Mindez nem csoda, hiszen a szakértelem megszerzéséhez korábban rengeteg idő, a gyakorlat megszerzéséhez pozíció és a szükséges támogatás, kapcsolat a rendelkezésükre állt. A kormányzás első perce óta tartó csetlés-botlás, a füllentések sorozata és a mohó szervezési vágy, ami áthatja ezeket az embereket, azután felnyitotta a szememet, no meg egy kiadvány, egy kis füzetecske, amely véletlenül került a kezembe. A korabeli kizárólagos szakembergyártó vállalkozás, az MSZMP adta ki még 1985-ben. Az írásmű címe: Irányelvek a pártfegyelmi munkához. Ennek a 46. oldaláról idézem az alábbi kis gyöngyszemet, azzal a megjegyzéssel, hogy mindez a Központi Ellenőrző Bizottság egy 1972-ben kelt leveléből való, amit időszerűnek láttak tizenhárom év után, 1985-ben ismételten kiadni — tehát a helyzet, a szakértő vezetők kiválasztásának gyakorlata nem változott. Íme az idézet: „Számos pártvizsgálatból, illetve pártfegyelmi ügyből leszűrt tapasztalat, hogy olyan párttagok, akik beosztásuknál fogva személyi kérdésekben eljárnak, javaslatot tesznek, véleményeznek, többször felelőtlenül ajánlottak embereket különböző beosztásokba. Előfordult, hogy kifogástalan minősítéssel „adtak túl”, s juttattak fontos tisztségekbe olyan személyeket, akikről tudták, hogy jellemtelenek, erkölcstelenek vagy egyéb okból alkalmatlan emberek. Később, amikor a súlyos fogyatékosságok kiderültek, az ajánlók élőszóban az ellenkezőjét közölték annak, amit korábban leírtak. Ennek az elvtelenségnek a következményeként egyesek méltatlanul kerültek jelentős munkakörbe és ott politikai, gazdasági károkat okoztak, mérgezték a légkört.” Puff neki, szép kis társaság, ajánlók ajánlottak egyaránt. Most meg ilyen káderekkel van tele a Parlament. A lényeg az: Ők tudták magukról, hogy milyenek. Mi most tanuljuk. Újra. Kiss Oszkár Az más labancokrúl kötetlen magyarok. Szóval a jó Narancs-bélieknek gyanús, ha valaki „elkötelezett magyar”, szinte (már-már) náci az illető. Sőt, Csurka-követő... Internacijai a világnak hogy fognák föl, hogy... az az ember, aki nem elkötelezett ember, alig ember; ...a ló, ki el nem kötelezett ló, lehet akár öszvér is, paci a legkevésbé; ...a szamárságot nyíltan nem vállaló csacsi szamarabb a tyúknál; ...az el nem kötelezett asztal például akár széknek is kiadhatja magát (de attól még asztal marad, már ha ki nem fúratod, mert akkor akár árnyékszéknek is megteszi?). ...az el nem kötelezett leánykecskét a bak úgy a szarvára tűzi, mint a pinty... Hogy ne folytassam (ezt az ökörséget). ELKÖTELEZETT magyar... Micsoda szégyen ez (mondjuk) a román, a szláv, a germán — és a többi — népek túlzói körében! Őszintén szólva: maga a fasizmus. A vérbaj. (Nekik.) (De hogy nekünk?...) (Nálunk...?) (Magyarhonban sikerül.) Ám(de), aki nem vállalja azt, ami, minek nevezi magát annak ...akárcsak heccből is? Mire jó akkor (fiúk — már ha az ottani fiúk fiúk — s leányok — már, ugye, ha leányok...), hogy Narancsotok Magyarnak nevezitek? Miért nem inkább Citrom Narancs (Citrancs?) lapotok címe? Tán a legtalálóbb (ha meg nem sértem Kendteket innen — a szintúgy hepehupás vén—Zarándból) a Ló-Citrom nevezet lenne. „El nem kötelezett magyar” ...(Magyarságában kötelmet nem vállaló.) (A magyarsághoz kötetlenül tartozó.) (Ma ez, holnap az, aztán amaz.) (Nőstény, ki erre azért mérget nem venne.) (Elefánt, ki — ha úgy adódik — beáll(hat) egérnek.) (...Hogy a bolháról ne is beszéljek.) (Hulla, ki nem is hulla, hanem ki tudja, micsoda?) (Micsodájára e világnak.) — Hallod, hogy egyesek mennyi hülyeséget össze nem hordanak? És közben kiadják magukat. ...De ki ám. Szép csöndben leleplezik maguk. Kurta Miska Zaránd vármegyéből