Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1997-04-18 / 16. szám

Dalárda a káderdűlőben A tévé Össztűz című műsorában három újságíró faggat­ja Lezsák Sándort, az MDF elnökét. Faggathatnák persze ismételten a tüntető gazdákat, de nem teszik, nem olyan fontos az, mondják médiaszerte. Nyomjuk el a kiskőrösi tűzfészket a bankhisztériával és más kérdésekkel. Minek is figyeljen arra az ország, hogy Kiskőrösön ég a kormány szénája. No de az Össztűz című műsor. Ugye ez megy rendben és rendben meg is érkezik a Népszava munkatársának kér­désbe burkolt fenyegetése - mint egy vers végén a refrén - hogy miért jó az az MDF-nek, hogy együttműködést keres Csurkával, akinek Le Pen a barátja, akivel ugye valamire­való európai politikus nem ül le tárgyalni. Ezt a mondatot mintha beültették, beprogramozták vol­na a médiumok és több újság munkatársainak az agyába. Csurka? Ugyan! És elsütik rendesen a beszélgetés elején az első nagyágyút, majd rendre folytatják a tüzelést más kali­berrel. Óva intenek mindenkit - még a csecsszopókat is - a csurkizmustól. Az ördög nem fél úgy a szenteltvíztől, mint a média és egyéb újságok munkatársai Csurkától. És ez megy, meg nem állíthatóan, örökös perpetuum mobile-ként. Ez a név mint egy zaftos káromkodás fel van erősítve az újságokban és a média összes műsoraiban. Olyan ez, mint a soha nem gyógyuló ekcéma. Ez a hisztéria amúgy más nézetből - enyhén szólva - kissé groteszk. Ma már a vajszívű rokon káderes, Juli néni is így veszi fel a rokongyereket a médiába. - Ugye elítéled Csurkát? -El. - Fel vagy véve. - De Juli néni kérem szépen, nekem nincs semmi írás­készségem. - Nem baj fiam, azt majd csak megtanulod. De elítéled a Csurkát. -Azt el. - Nahát. Ezt a módszert ki lehetne terjeszteni az egyetemi felvé­telekre is (vagy már ki is van?). - Elítéled Csurkát? -El. - Fel vagy véve. Lehetne továbbá így fizetésemelést, állást kapni vagy előrelépni a ranglétrán. (Vagy már lehet is?) Az óvodákban Csurka-órákat kellene tartani, mert nem lehet ezt elég korán kezdeni. Továbbá a régi Szabadnép-félórák mintájára lehetne szervezni reggelenként a hivatalokban is Csurka-ellenes félórákat. A dolgozók szívesen áldoznának erre szabad ide­jükből egy félórácskát. Azonkívül dalárdát is felettébb érdemes volna betanítani - jó karmesterrel - Csurka-dalok éneklésére, már úgy ér­tem Csurka ellenes dalokra. Megszívlelendő az üzem szervezett dolgozóiból szava­lókórust kiképezni, akik hangos szóval így ébresztenék reggelente a várost: -Vesszen Csurka! Vesszen Csurka! Hopp, de mintha tényleg hallatszana is efféle kórus. De ha jól értem, kicsit megmásítva, valahogy így:­­ Éljen Csurka! Éljen Csurka! De az biztos, hogy ez a hang nem a káderdűlő felöljön. rútban vagyunk...? Egyes kormánytagok növekvő aggodalommal arra fi­gyelmeztetnek bennünket mostanában, hogy a gazdatünte­tések, útelzárások, egyéb demonstrációk sokat ártanak az ország hírnevének és megnehezíthetik uniós csatlakozá­sunkat is. (A balliberális szent tehén, a stabilizáció veszé­lyeztetéséről nem is beszélve.) Nos, Nyugat-Európában - mint az közismert -, bizony rendszeresek a sztrájkok, tüntetések; az éppen soros kor­mány elleni tömegmegmozdulások. Kamionos, vagy - példánknál maradva - traktoros útelzárások, felvonulások is természetesek, ha az érdekérvényesítés úgy kívánja. Miután nálunk pár éve épp’ a ma annyira sopánkodó balliberálisok emelték az egekbe a polgári engedetlenséget, talán megkockáztatható egy szerény megjegyzés: a lestra­pált magyar Zetorokkal - ha már nagyon muszáj -, még csak-csak eljuthatnánk ebbe a híres-nevezetes Európai Unióba, ám ilyen populista, demagóg kormányzással aligha... _ ^ _ Modern idők Lassan harmincéves leszek és még nem voltam férfival - hallom a villamoson -, pedig ez jobb körökben ma már ciki. E váratlan megnyilatkozás - mily gyarló is az ember! - kíváncsivá tesz. A beszélőre pillantván azonban rögtön megnyugszom. Szó, ami szó, elég ronda teremtés az isten­adta, de egész biztos nem maradhat pártában. Tudniillik ő maga is - férfi... - várt -

Next