Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-02 / 18. szám
„Valami van...!” Mondaná az immáron szállóigévé vált mondatot Rajkin, a Magyarországon is népszerűvé vált szovjet komikus. Igen, szovjet, mert ezt szovjet állampolgárként mondta és nem oroszként, s ez micsoda különbség! Valami van, megint! A „svájci sapka”, a hordó-, a Hanákné-, a Charta ügy után megkaptuk a „Roth Manó ügyet”! A március 28-i TV Aktuálisból tudhattuk meg végül is, hogy mi is történt valójában. Addig csak a média összeviszsza tájékoztatásában lehetett részünk, legalábbis azoknak, akik nem voltak szem- és fültanúi a parlamenti tvközvetitésnek. Mint ismeretes, a képviselőház alelnök asszonya nehogy esetleg „kegyeleti jog” sértésével vádolják később valódi neve helyett Róth Manónak nevezte népünk egykori nagy vezérét, Sztálin legjobb tanítványát, aki olykor mesterén is túltéve, vallási, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, tűzzel-vassal, könyörtelenül ki akart irtani mindenkit, akit rendszere és politikai klánja ellenségének tartott. Ebben egyes koalíciós képviselők - a legalább nyolc évtizeddel ezelőtt hitehagyottá, ateistává lett politikus - zsidó származására való utalást és ezen keresztül „politikai antiszemitizmust” véltek felfedezni. Olyan nem létező zsidótudat megsértése ürügyén hördültek fel, aminek megszemélyesítőjét a zsidó magyarok java már réges régen megtagadta, vagyis sohasem tekintették hittársuknak. Éppen ezért ez a megnevezés egyértelműen alkatát jellemzi. Mert vörös is volt és törpe is! A gonosz Manó még volt fegyvertársait sem kímélte! A vitában a koalíció egyik képviselője azt állította, hogy amikor egy magyarosított név mellett az eredetit is megemlítik, akkor mindig az illető zsidó származására kívánnak utalni. Úgy látszik, ő és korosztálya nem tud arról, hogy a háború alatt és után is igen gyakran emlegették a kettős vezetéknevet - bizonyos értelműséget feltételez ve - hol elítélően, hol dicsérően utalva az illető német származására. Továbbá ugyancsak furcsán hatott az a kitétele, miszerint a háború alatti „politikai intézkedéseknek” „nem csak zsidók, hanem magyarok is” estek áldozatául...! Tehát nem zsidók és keresztények, hanem „magyarok”! Hogyhogy? A Magyarországon élő izraelita vallásúak talán nem magyarok? Eddig tudtommal nem erről volt szó! Az etnikummá való nyilvánítást ugyanis a zsidó szervezetek - véleményem szerint helyesen - elutasították. A holocaust elszenvedésekor többek között éppen a magyar állampolgárságukra hivatkoztak és kárpótlást is ennek alapján igényelnek a magyar államtól is. Hát akkor, hogy van ez tulajdonképpen? Nincs itt véletlenül valami identitászavar? El kellene már végre ezt valakiknek döntenie és akkor nyugodt szívvel lehetne továbbra is Kohn és Grün, vagy Móricka vicceket mesélni ugyanúgy, mint a Papjancsiról szólókat, anélkül, hogy a mesélőnek lépten-nyomon civil, vagy politikai antiszemitizmus vádjától kellene tartania. Nem tudom, vajon tényleg nem az egyszeri rabbinak lesz-e igaza - miközben a zsidó, mohamedán és keresztény vallású sémiták által lakott Izrael államban naponta történtek ugyanolyan kiemelt helyen szerepelnek a hazai híradásainkban, mint egykoron a szovjeté - vajon jó felét kenték-e meg a kenyérnek a liberálisok akkor, amikor ezt a hecckampánty elkezdték? Vajon nem fog ez visszaütni a legközelebbi választásokon, amikor az eddig szunnyadó ellenérzéseket felébresztve könnyen kiüthetik magukat még akár a Parlamentből is. Hiszen bentmaradásukhoz nemcsak egyre fogyatkozó tagságuk hisztérikus szavazataira van szükségük, hanem szimpatizánsok is kellenének, akiket ezzel most könnyen elveszíthetnek. Ha ezt akarják - ám legyen! Pap Zsolt EZ A HÉT Vájtfülűek előnyben Lehet, hogy csak gyöngülő hallásom az oka, de mostanában mintha nehezebben tudnám felismerni, ki mit játszik ép pen a parlamenti hangzavarban. Az persze biztos, hogy a képviselők egy részének legutóbbi produkciója semmiképp sem A walkűrök lovaglása volt. Talán inkább A manók tánca... HETILAP Főszerkesztő: Pálfy G. István Társfőszerkesztő: Stefka István Felelős szerkesztő: Csendes Csaba Főmunkatársak: Gál Jolán, Solymár József Kiadja: a Press+Print Kft. Felelős kiadó: Tóth Imre Ügyvezető igazgató Készült: a Press+Print Lapkiadó és Nyomdaipari Kft. nyomdájában Kiskunlacházán Műszaki vezető: Pártos Árpád A szerkesztőség címe: 2340 Kiskunlacháza, Gábor Áron u. 2/a Tel./Fax: (24)330-375; 433-433 Email: pressp@elender.hu Terjeszti: Hírker RT., Nemzeti Hírlapkereskedelmi RT., Alternatív terjesztők Előfizethető a Hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest, XIII. Lehel u. 10/a, levélcím: HELIR, Budapest 1900), ezenkívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Előfizetési díj: 1 évre 3024 Ft, fél évre 1508 Ft, negyedévre 756 Ft, 1 hónapra 252 Ft ISSN szám: 1218-6341 A címlapot Gránicz Károlyné tervezte.