Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1997-05-02 / 18. szám

„Valami van...!” Mondaná az immáron szállóigévé vált mondatot Rajkin, a Magyarorszá­gon is népszerűvé vált szovjet komi­kus. Igen, szovjet, mert ezt szovjet ál­lampolgárként mondta és nem orosz­ként, s ez micsoda különbség! Valami van, megint! A „svájci sap­ka”, a hordó-, a Hanákné-, a Charta ügy után megkaptuk a „Roth Manó ügyet”! A március 28-i TV Aktuálisból tudhat­tuk meg végül is, hogy mi is történt va­lójában. Addig csak a média összevisz­­sza tájékoztatásában lehetett részünk, legalábbis azoknak, akik nem voltak szem- és fültanúi a parlamenti tv­­közveti­tésnek. Mint ismeretes, a képviselőház alel­­nök asszonya­­ nehogy esetleg „kegye­leti jog” sértésével vádolják később valódi neve helyett Róth Manónak ne­vezte népünk egykori nagy vezérét, Sztálin legjobb tanítványát, aki olykor mesterén is túltéve, vallási, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, tűz­zel-vassal, könyörtelenül ki akart irtani mindenkit, akit rendszere és politikai klánja ellenségének tartott. Ebben egyes koalíciós képviselők - a legalább nyolc évtizeddel ezelőtt hitehagyottá, ateistává lett politikus - zsidó szárma­zására való utalást és ezen keresztül „politikai antiszemitizmust” véltek fel­fedezni. Olyan nem létező zsidótudat meg­sértése ürügyén hördültek fel, aminek megszemélyesítőjét a zsidó magyarok java már réges régen megtagadta, vagyis sohasem tekintették hittársuk­nak. Éppen ezért ez a megnevezés egy­értelműen alkatát jellemzi. Mert vörös is volt és törpe is! A gonosz Manó még volt fegyvertársait sem kímélte! A vitában a koalíció egyik képvise­­lője­ azt állította, hogy amikor egy ma­gyarosított név mellett az eredetit is megemlítik, akkor mindig az illető zsi­dó származására kívánnak utalni. Úgy látszik, ő és korosztálya nem tud arról, hogy a háború alatt és után is igen gyakran emlegették a kettős vezetékne­vet - bizonyos értelműséget feltételez­­ ­­ ve - hol elítélően, hol dicsérően utalva az illető német származására. Továbbá ugyancsak furcsán hatott az a kitétele, miszerint a háború alatti „politikai intézkedéseknek” „nem csak zsidók, hanem magyarok is” estek ál­dozatául...! Tehát nem zsidók és ke­resztények, hanem „magyarok”! Hogyhogy? A Magyarországon élő iz­raelita vallásúak talán nem magyarok? Eddig tudtommal nem erről volt szó! Az etnikummá való nyilvánítást ugyanis a zsidó szervezetek - vélemé­nyem szerint helyesen - elutasították. A holocaust elszenvedésekor többek között éppen a magyar állampolgársá­gukra hivatkoztak és kárpótlást is en­nek alapján igényelnek a magyar ál­lamtól is. Hát akkor, hogy van ez tulajdonkép­pen? Nincs itt véletlenül valami iden­titászavar? El kellene már végre ezt valakiknek döntenie és akkor nyugodt szívvel lehetne továbbra is Kohn és Grün, vagy Móricka vicceket mesélni ugyanúgy, mint a Papjancsiról szó­lókat, anélkül, hogy a mesélőnek lép­­ten-nyomon civil, vagy politikai an­tiszemitizmus vádjától kellene tartania. Nem tudom, vajon tényleg nem az egyszeri rabbinak lesz-e igaza - miköz­ben a zsidó, mohamedán és keresztény vallású sémiták által lakott Izrael ál­lamban naponta történtek ugyanolyan kiemelt helyen szerepelnek a hazai híradásainkban, mint egykoron a szov­jeté - vajon jó felét kenték-e meg a kenyérnek a liberálisok akkor, amikor ezt a hecckampánty elkezdték? Vajon nem fog ez visszaütni a legkö­zelebbi választásokon, amikor az eddig szunnyadó ellenérzéseket felébresztve könnyen kiüthetik magukat még akár a Parlamentből is. Hiszen bentmaradá­­sukhoz nemcsak egyre fogyatkozó tagságuk hisztérikus szavazataira van szükségük, hanem szimpatizánsok is kellenének, akiket ezzel most könnyen elveszíthetnek. Ha ezt akarják - ám legyen! Pap Zsolt EZ A HÉT Vájtfülűek előnyben Lehet, hogy csak gyöngülő hallásom az oka, de mostanában mintha nehezeb­ben tudnám felismerni, ki mit játszik ép­­ pen a parlamenti hangzavarban. Az persze biztos, hogy a képviselők egy részének legutóbbi produkciója semmiképp sem A walkűrök lovaglása volt. Talán inkább A manók tánca... HETILAP Főszerkesztő: Pálfy G. István Társfőszerkesztő: Stefka István Felelős szerkesztő: Csendes Csaba Főmunkatársak: Gál Jolán, Solymár József Kiadja: a Press+Print Kft. Felelős kiadó: Tóth Imre Ügyvezető igazgató Készült: a Press+Print Lapkiadó és Nyomdaipari Kft. nyomdájában Kiskunlacházán Műszaki vezető: Pártos Árpád A szerkesztőség címe: 2340 Kiskunlacháza, Gábor Áron u. 2/a Tel./Fax: (24)330-375; 433-433 E­mail: pressp@elender.hu Terjeszti: Hírker RT., Nemzeti Hírlapkereskedelmi RT., Alternatív terjesztők Előfizethető a Hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest, XIII. Lehel u. 10/a, levélcím: HELIR, Budapest 1900), ezenkívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Előfizetési díj: 1 évre 3024 Ft, fél évre 1508 Ft, negyedévre 756 Ft, 1 hónapra 252 Ft ISSN szám: 1218-6341 A címlapot Gránicz Károlyné tervezte.

Next