Ez a Hét, 1997. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-16 / 20. szám
Választási konzervativizmus A Magyar Nemzet 1997. május 3-i számában Nyíri János az arányos választás csapdájáról értekezik. Véleménye szerint az országgyűlési képviselők választásáról szóló, többször módosított 1989. évi XXXIV. törvény az egyetlen erő, amely összefogásra kényszerítheti a jobboldalt. Foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a kormánypártok miért akarnak arányosítani, s az ellenzék egésze miért nem zárkózik el az arányosítástól. Végkövetkeztetése: ha a pártok engednek a koalíció szirénhangjának, és a kapcsolt és közös listás szavazatszámlálás egyértelműsítéséért cserében belemennek az „arányosításba”, akkor történelmi távlatban bebiztosítják a baloldali-liberális hegemóniát, s ez az egész hasonlatos egy-egy tál lencséhez... A cikk számos megállapítása szakszerű és helytálló. Ami alapvetően mégis kifogásolható az az, hogy a szerző okfejtését kifejezetten a meglévő „tartósított” választási rendszerre alapozza, s nem vesz tudomást arról, hogy számos és sokféle olyan többmandátumos eljárás van, amely az időközben észlelt anomáliákat hivatott kiküszöbölni. Az olasz választási rendszerben például a „legnagyobb maradék módszerét” (largest remainder method) módosították azért, hogy a kisebb pártoknak kedvezzenek. A többmantátumos választási eljárások elterjedt változata közé tartozik a „legnagyobb átlag módszere” (highest average method). Az eddig említettek egy változatának tekinthető a Hagenbach-Bischoff módszer, amely ugyancsak a kisebb pártoknak kedvez. A kisebb pártok javát szolgálja a Sainte-Lagué eljárás is, a módosított Sainte-Lagué eljárás már inkább a közepes pártokat preferálja. Hatalmas az irodalma a választási eljárásoknak és rendszereknek. Sok olyan is van, melyről itt nem tettünk említést. Ezek jellemző sajátsága, hogy alkalmazásuk esetén eltérő eredményeket kapunk, s nem könnyű értékelni és megmondani, hogy a gyakorlat számára melyiket fogadjuk el. Bár választék van bőven, mégis az a véleményem, nekünk a megváltozott körülményekhez igazodva, egy sajátosan új, igazságosabb és demokratikusabb választási rendszert kellene kidolgozni és működtetni. Olyat, amelyet politológusok, szociológusok, politikusok, matematikusok, programozók együttese fejleszt ki és hoz létre, s amely mérsékli a „feltupírozást", ami a nagy pártoknak kedvez. Tömören, arányosabbá teszi az esélyeket és igazságosabban megosztja a hatalomgyakorlást. Bár a társadalom érdeke volna egy jobb választási rendszer kidolgozása, erre sajnos a politikai elit nem vevő, a pártok még annyira sem. A pártok azt hiszik, nekik akkor van igazán és jól megkülönböztetett arculatuk, ha mindig, mindennek ellentmondanak,, ha soha semmiben nem lesznek közös nevezőn. Ez mindaddig így lesz, amíg úgy vélik, a társadalom számára az a jó és követendő, amit ők akarnak, bármilyen konszenzus (egyezség, egyetértés, megegyezés, megállapodás) a gyöngeségüket jelenti, tükrözi. Ezért nem alakulhat ki és jöhet létre közös cselekvés egy jobb választási rendszer létrehozására sem. És akkor csodálkoznak, hogy a társadalom megvetéssel viseltetik a pártok iránt, hogy nem hiszi, tetteikkel a javukat és nem egyéni érdekeiket akarják képviselni, szolgálni. Persze nem könnyű felismerni a társadalmi érdekeket, a jobbítás végett megnyerni az eltérő alapokon gondolkodó emberek beleegyezését, jóváhagyását, hozzájárulását, a szándék mellett akarni, tenni is kell. S ez még nehezebb! Ebben az esetben azért is, mert a „társadalmi döntések elméletével” (Social Choice Theory) oly mélyen és behatóan foglalkozó K. Arrow - Condorcet, Borda, Laplace, Dodgson, Black és mások elővizsgálataira támaszkodva - kimutatta: nem létezik abszolút igazságos választási rendszer, nincs abszolút demokrácia. Arrow ezért a „pusztító” felfedezésért 1972-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott. - Ha nincs, hát nincs! De ez még nem jelenti azt, hogy a jelenleginél nincs jobb, főleg, hogy ne keressünk ilyet. Úgy persze nehezen akadunk rá, ha nem is keressük. Dobó Andor A VERES PÉTER EMLÉKBIZOTTSÁG az író születésének 100. évfordulójának évében VÉSZTŐ-MÁGORON, a népi írók szoborparkjában 1997. május hó 19-én (Pünkösd hétfőjén) emlékező ünnepséget rendez Tőkés László és dr. Tempfli József nagyváradi püspökök részvételével. Az ünnepség rendje: de 11 órakor ökumenikus istentisztelet (tartja a két püspök) Istentisztelet után a Veres Péter nevét viselő iskolák diákjai kultúrműsort adnak. Előtte megkoszorúzzuk az író szobrát. A fenti ünnepségre tisztelettel meghívjuk s megjelenésére számítunk. A budapestiek részére külön autóbuszt biztosítunk: részvételi díj 500 Ft. Jelentkezés: Pálinkás Béla szervezőnél írásban vagy telefonon: Budapest 1082, Baross u. 61. VI. 612 szoba. Tel: 313-4651 május 5-től május 9-ig, illetve május 12-én 10 órától du. 15 óráig. Az autóbusz 1997.j május hó 19-én reggel 7 órakor a Nagyvárad téren a Szent István Kórház autóparkolójából indul. Budapest, 1997. május hó 1. Karádi János Pálinkás Béla a főv. szerve.evi. szervező Ui.: Családtagjait, hozzátartozóit, barátait, ismerőseit is szívesen látjuk! EZ A HÉT