Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-08 / 32. szám
Halak A nagyteremben halk moraj volt, egyre többen és többen érkeztek, persze jórészt magamfajta öregek, akiknek mindegy, hogy mivel csapják agyon az idejüket. Egy kis cédula hívott engem is, amelyet a postaládámban találtam, ez volt ráírva: Szeretettel meghívjuk Önt egy kis beszélgetésre. Téma: a NATO-csatlakozás. Őszintén szólva rengeteg olyan ügy van, amely sokkal jobban érdekel, mint a NATO. Nem is akartam elmenni, egyszer csak mégis ott találtam magam a teremben. No persze számítottam arra, hogy majd néhány ismerős öreg is eljön. Különösen Jánost, a horgászt vártam, aki majd most is, mint mindig, beszámol a nagy halakról, amiket fogott. Ezek a haltörténetek nagyon hasonlítanak egymáshoz, de bántam is én, engem a terefere, vagy inkább a fecsegés Jánossal érdekelt, a csapongó gondolatok, amelyek olykor a halaktól egészen a Mars-szekérig röpítettek bennünket. De nicsak! János helyett ki tűnt fel az ajtóban, Góra doktor! Úristen, vagy tizenöt éve nem láttam. Ő volt valamikor a főosztályvezetőm. Milyen jó színben van az öreg, pedig már ő is túl a hetvenen. Jó nagy komcsi volt. Egyszer meghívta a barátait az intézetünkhöz még a vietnami háború idején, akik egymást váltva tartottak előadást az amerikaiak „szennyes” háborújáról, így mondták, határozottan emlékszem erre a szóra. Szerettem volna akkor megkérni az előadókat, magyarázzák már meg, miért pont szennyesnek nevezik ezt a háborút, miért nem mondjuk kegyetlennek vagy mit tudom én micsodának. Persze nem kérdeztem semmit. Bolond lettem volna akadékoskodni, ismerve Góra elvtársat, esetleg már másnap beszélgetésre hívott volna. Volt már a rovásomon úgyis egy és más dolog, például nacionalista voltam, mert Erdélyből hazajőve azt találtam mondani: elsorvasztják a székely iskolákat. Góra elvtárs nem ismert tréfát, ki tudta pécézni a munkatársak közül az osztályidegent, a kulákot, a nacionalistát, a narodnyikot meg egyebeket, akiket aztán fejtágító tanfolyamokra küldött. Hadd változzanak meg a sok jó előadástól. Igaz, fejlett elvtársak sohase lesznek (így hívták ők önmagukat), de azért lehet rajtuk javítani valamit. Emlékszem, Góra egyszer valami gnóm alakot hívott meg hozzánk az intézetbe, hogy tartson előadást a NATO-ról. Hát a gnóm tartott. Alig emlékszem már miket mondott (hogy is emlékeznék) de egy valamire igen: a NATO be akar hatolni Kelet-Európába. A fenébe is gondoltam. Hát hatoljon. 56-ban igen csak vártuk őket, de nem hatoltak. Persze nem bánnám azért, ha most... szóval még most sincs elkésve a dolog. Ha felszabadítanak bennünket, mi ott leszünk a Jánossal, a horgásszal. Persze a behatolást nem úgy kell érteni, hogy jönnek az amik gyalog, hanem úgy jönnek, mint kémek. Meg az írott szó hátán, meg „piszkos” rádiójukon keresztül. Erre a kifejezésre határozottan emlékszem. Nem a gnóm előadó használta ezt a kifejezést, hanem Góra elvtárs hozzászólásában. Megint csak érdekelt: miért éppen piszkos rádiónak nevezik a NATO adóállomást? De persze ezúttal sem kérdeztem semmit. Maximum vagy minimum röhögtünk egyet a horgász Jánossal, pontosabban hangtalanul összesomolyogtunk. - Te mit röhögtél? - kérdezte János az előadás után. - Én a piszkos rádiót. -Én is azt. Ebben egyet is értettünk, de nem sokat törődtünk a NATO-rádióval, mert mi gondolatban hamarosan a vizek partján jártunk, a nagy halak társaságában, akik nem piszkosak, hisz épp eleget fürdenek. No de, vissza a jelenbe. Góra most biztosan úr, azelőtt elvtárs. Rám se néz, meg tán senkire se, csak az emelvény felé tekinget. Az van legmesszebb, oda tart. Ott megáll. Szeretném megkérdezni tőle: piszkos-e még a NATO-rádió. De most se szólok, annál inkább nem, mert feltűnik az öreg János. Már messziről integet. Amikor mellém ér, szája mosolyra vagy inkább röhögésre húzódik. - Látod? - Az emelvényre gondolsz? -Arra. - A Góró. - Mit gondolsz, most is elvtárs? - Elvtárs is meg úr is. Amikor a vendégváró ember bejelenti, hogy dr. Góró a NATO- belépés előnyeiről fog előadást tartani, az öreg János hosszú ívben kipöcköl a tenyeréből egy papírgalacsint, amely most ott csapódik be valahol Góró magaslatán. De csak papírgalacsin. Nekünk ez van. Galacsinunk. Azzal lövünk. Aztán azonmód megindulunk kifelé. Megyünk, megyünk, az öreg János meg én. Meg se állunk csak a távoli vízparton a halaknál, akik patyolattiszták. Nem csoda, hisz egész évben, télen, nyáron, életünk végéig csak fürdenek. F. J. Afar és - Hol dolgozott 89 előtt? -Az utazás. -ABM-ben. - Ön ebben szakember? -A Belügyben? - Igen, ebben szakember -Igen, vagyok. -És 56-ban? - Van más szakértelme is? -Akkor is ott. -Most nincs, csak az utazás. -ÁVO-s volt? -Máskor volt más szakértelme? -Igen. -Máskor volt... - Önök fogdosták össze őket? - Sokba kerül az utazás? -Igen. Na és? - Sokba. - Meg önök csinálták a drót- Kinek? kerítést? -Az államnak. - Igen. Nekik. A hőbörgőknek. - Az állam fizeti? Na és? -Naná, majd én! - Most hol dolgozik? -A szakembert meg kell fizetni. - Most utazási szakember -Azt meg kell, vagyok. - Belföldön nem utazik? —Most is a hőbörgőkre utazik? - Ott nem. - Nem, most külföldre utazom. - Régen utazott? Ehhez értek. - Igen, Kistarcsára. - Hol tanulta az utazást? - Oda milyen minőségben? -Azt is a BM-ben. - Mint szakember. - Nehéz megtanulni az utazást? - Milyen szakember? -Nehéz. -Mint szervező. - Mi benne a nehéz? - Milyen szervező? -A bőröndök. -Beszervező. - Beszél valamilyen nyelvet? - Ha nem ment? -Igen. -Mi nem ment? - Milyet? -A beszervezés. -A magyart. - Akkor verés. Na és! -Mi a feladata? Fazekas János EZ A HÉT