Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-19 / 38. szám
Célpénz Amint az várható volt, az új tízezer forintos bankjegy bevezetése igencsak felborzolta a kedélyeket. Nagyon sokan - egyebek közt - még államalapító Szent István királyunk képi megjelenítése kapcsán is a kormányt kritizálják. Őszintén szólva, nem mindenben értek egyet az okvetetlenkedőkkel. Hiszen a balliberális kormány ebben az esetben azért bizonyos szakértelemről tett tanúbizonyságot. Először is: vállalta a bátor, önálló döntés súlyát, amikor pl. nem a Szonda Ipsos felméréseire támaszkodva választotta ki a bankóra kerülő ismert és népszerű személyiséget, mert akkor ott most Dzsokijuingot nézegethetnénk, Tocsik Mártát, vagy - ez lenne a legvalószínűbb - Friderikusz Sándort. Ráadásul az MSZP tőle szokatlan eleganciával - és némi elvtársi leleményességgel már a jövő évi választásokra kacsingatva - az új pénz megjelenésével végre azt is finoman tudomásunkra hozta, ki az úr a koalícióban. Hiszen igaz, hogy nem a címerünkön is szereplő, hányatott sorsú, közismert Szent Korona rajza ékesíti a tízezresen a királyi főt (hogyisne!), viszont — a liberális élcsapat bánatára - mégse a szadeszos főideológus által favorizált svájcisapka. Józan pénzügyi mérlegelésre, egyben modern, európai, semleges világnézetre vall ugyanakkor az új pénz kibocsátásának időzítése is. Azt ugyebár mindenki belátja, hogy rohamosan stabilizálódó gazdasági helyzetünkben értelmetlen lett volna az új címlettel mondjuk augusztus 20-ig, a hagyományos Szent István-napig várni. Az elvtársi önmérsékletnek hála, a megjelenés napja ennek ellenére nem április negyedike volt, és - pedig minő nagy lehetett a csábítás! - nem május elseje... Végezetül e bölcs kormány arról is gondoskodik, hogy megkímélje a fölösleges izgalmak okozta stressztől az új papírpénz puszta látványára nyomban rángó gyomorral idegeskedni kezdő, szép számú, örök elégedetlenkedőket: fizetéskor, vagy a nyugdíjkézbesítés napján így a legtöbb ember legfeljebb, ha egyet-kettőt láthat majd belőle. Azt is csak futólag... Óvár I. Tamás ungaroni Forma-1-es Megközelítés-1 -es Közbiztonság-1 -es Árak-csillagos egek Tartalom-gyenge közepes... Kirabolták Mécs Imre lakását, mialatt a képviselő családjával a Balatonon nyaralt - ekként szólt a TV Híradó egyik előzetesen kiemelt híre, melyet a filmriport bejátszása után a híradó végén - úgymond, a fontossága miatt - még egyszer megismételtek. (Három a magyar igazság...) Szó se róla, egy betörés a fontos bizottsági posztot is betöltő honatyánál nem teljesen hétköznapi dolog. Ennél sokkal nagyobb tragédia azonban az - bár a mai magyar közszolgálati televízióban ennek valamiért nincs „hírértéke” hogy az egész országot kirabolják, mialatt a képviselők dolgoznak. Fene tudja, tán’ mindannyiunknak az lenne a legjobb, ha ezentúl inkább szépen otthon maradnának... Óvár I. Sántító logika Az egyik napilapunk ,figgalomáriák” c. cikkének szerzője szerint megfigyelhető, hogy a parlamentben a kritikát kapott képviselő, pártvezető igen gyakran így kezdi a válaszát:, Amit képviselőtársam állít, az valótlan, a közvélemény megtévesztése”. Ebből a cikk írója arra következtet: „lám mennyire nem veszik a fáradságot a képviselő urak, hogy bizonyos információk, adatok és kijelentések megbízhatóságát ellenőrizzék. S ha nincs igazuk, még azt sem mondják: elnézést, félretájékoztattak. Ezek a felelőtlen szurkapiszkák, övön aluli ütések nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy egyes képviselők szavahihetősége erősen megkopott.” Csakhogy ez a logika sántít. Igen gyakran maga a megbírált az, aki blöfföl. Ő nem néz utána az igazságnak. Félretájékoztat, az információkat pletykaszintűnek minősíti, majd mellébeszél. Teszi, mert teheti: ránézve sincs különösebb következménye annak, ha dezinformál, sarat dobál, ha mások becsületébe gázol. Kiábrándító az a fölényes kioktatás, amely a koalíciós képviselők részéről a parlamentben folyik. Nem volna baj, ha igazuk mellett fitogtatnák tudásukat. Még azt is elnézné az állampolgár, ha esetenként mellébeszélnek. De a hazudozást, a nagymérvű félrevezetést nehezen tudja nekik megbocsátani. Hogy mennyire nehezen, az majd kiderül az urnák előtt a jövő évi választáson. -dr -0