Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1997-09-19 / 38. szám

Medgyessy száz rajza Bátyám hagyatékában egy közönséges szürke dosszié. Csakhogy nem közönséges és nem szürke, mivelhogy a dosz­­sziénak címlapja is van, amely Medgyessy Ferencnek, ki­emelkedő szobrászművészünknek, egyik első Kossuth-díja­­sunknak, s ami talán még fontosabb: Móricz Zsigmond ked­venc Ferkójának a művész által válogatott száz rajzát tartal­mazza. A címlapon egy fekvő akt 1942-es datálással. Az időmeg­határozás alighanem elárulja, hogyan jött létre ez a furcsa „ki­advány”. Majdnem bizonyos, hogy azért választotta művei közreadásának e rendkívüli módját az idős mester, mert a za­varos időkben egy szép album kiadására nem kínálkozott le­hetőség. Úgy tűnik, ahogyan a művész írja, ez a száz rajz, amely csak egy kis csokor fél évszázad vívódásainak termékeiből, mégis elegendő ahhoz, hogy beavasson bennünket Medgyes­sy világába, és átélhetjük vele együtt rácsodálkozásait. Medgyessy egy géppel írt, sokszorosított előszót is mellé­kelt a különös munkához, mely oly rövid, hogy nincs akadá­lya a teljes terjedelemben való közlésnek: „Előszó a 100 rajzhoz 7-8 éves gyerek lehettem, amikor egyszer sikerült benső barátságot kötnöm egy szép nagy fehér krétával. Igaz, hogy nem tudtam hamarosan mit kezdjek vele, tehát egyelőre el­dugtam szem elől, hogy majd rákerül a sor. Női arckép EZ A HÉT

Next