Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-19 / 38. szám
Medgyessy száz rajza Bátyám hagyatékában egy közönséges szürke dosszié. Csakhogy nem közönséges és nem szürke, mivelhogy a doszsziénak címlapja is van, amely Medgyessy Ferencnek, kiemelkedő szobrászművészünknek, egyik első Kossuth-díjasunknak, s ami talán még fontosabb: Móricz Zsigmond kedvenc Ferkójának a művész által válogatott száz rajzát tartalmazza. A címlapon egy fekvő akt 1942-es datálással. Az időmeghatározás alighanem elárulja, hogyan jött létre ez a furcsa „kiadvány”. Majdnem bizonyos, hogy azért választotta művei közreadásának e rendkívüli módját az idős mester, mert a zavaros időkben egy szép album kiadására nem kínálkozott lehetőség. Úgy tűnik, ahogyan a művész írja, ez a száz rajz, amely csak egy kis csokor fél évszázad vívódásainak termékeiből, mégis elegendő ahhoz, hogy beavasson bennünket Medgyessy világába, és átélhetjük vele együtt rácsodálkozásait. Medgyessy egy géppel írt, sokszorosított előszót is mellékelt a különös munkához, mely oly rövid, hogy nincs akadálya a teljes terjedelemben való közlésnek: „Előszó a 100 rajzhoz 7-8 éves gyerek lehettem, amikor egyszer sikerült benső barátságot kötnöm egy szép nagy fehér krétával. Igaz, hogy nem tudtam hamarosan mit kezdjek vele, tehát egyelőre eldugtam szem elől, hogy majd rákerül a sor. Női arckép EZ A HÉT