Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-17 / 42. szám
Abban a hitben voltam mostanáig, hogy az emberi test - szemben pl. a parlamenti ellenzékkel egységes egész. Kiderült, hogy ez nem így van. Egy hirdetés szerint ugyanis a szem szivárványhártyája akkor is felfedi lappangó betegségeinket, ha testünk egyébként nem árulkodik ilyenolyan bajainkról. Nyilvánvaló tehát, hogy a szem korántsem a lélek tükre, mint ahogy balgán gondoltuk, hanem inkább afféle idegen test a testben, mint egy független tőle. (Olyasmi, mint a háromperhármas ügynök a nagy magyar közéletben: jelentést ad rólunk, de mi nem tudunk róla...) Magunk közt szólva, ez az úgynevezett íriszdiagnosztika már-már természetfeletti. Ami viszont a másság dicsőítésére, a multikultúra sulykolására szervezett magán televízió a pályázati bukásába belenyugodni képtelen írisz - makacs nyomulását illeti, nos, hát az egész egyszerűen tényleg nem emberi... Óvár I. Tamás Kedélyes beszélgetés hangzott el nemrégiben a rádióban arról a CD-ről, amelyen a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom „slágerei” (majdnem lágert írtam) szerepelnek. Igazán nem akarok az eleven fába (illetve annak giccsesgörcsös ágába) belekötni, de a kedvcsináló ismertető mindössze egyetlen negatívumról tett említést e különös anyaggal kapcsolatban: a bizonyára gondos, szakértői válogatás ellenére valahogy kimaradt belőle a Bunkócska című hajdani sikerszám. Mint kiderült, máris rengetegen reklamáltak miatta; szeretnék, ha a következő összeállításba mindenképpen bekerülne. Nem tudom, aranylemez lesz-e így ez a bizarr válogatás, de egy biztos: a magyar közszolgálati rádióban - és a jelek szerint kívüle is - egyelőre örökzöldnek tűnik úgy a Bunkócska, mint a bunkóság... Óvár I. Szavától Sárközi Tamás, a budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem gazdasági-jogi tanszékének vezetője, a Magyar Jogász Egylet elnöke azt nyilatkozta a legkedveltebb napilapban, hogy: „A magyar gazdaság voltaképpen nem balkáni, inkább a lezserség, a linkség, a slendriánság jellemzi. Az államigazgatás slampossága, szakértelemhiánya és kompetenciazavara párosul a piaci svindlik tömegével.” Ő csak tudja, hogy ez így van, hiszen nagymértékben hozzájárult, hogy így legyen. Magát azok közé a liberális indíttatású gazdasági jogászok közé sorolja, akik a vállalkozások érdekében mindig az államigazgatási jogköröket kívánják megnyirbálni. Büszke arra, hogy apja Kossuth-díjas építőmérnök volt, teljesítménye révén párton kívül maradhatott, mint ahogy a családjukból soha senki sem volt párttag. Neki valónak érezte a Németh Miklós szakértői kormányában való részvételt, máig is erős a nosztalgiája iránta. Nem csoda, hiszen neki is köszönhetően Németh Miklós igen eredményes hatalomátmentőnek bizonyult. Ő játszotta át a gazdaság alapvető eszközeit és pozícióit a párt által kiválasztottaknak, akik azután az 1989-ben kezdődő változások igazi nyertesei és haszonélvezői lettek. Sárközi Tamás támogató ténykedése közé tartozott, hogy munkatársai (Kampis György, Komáromi Gábor, Halustyik Anna, Simkó Ágnes, Sándor Tamás, Török Gábor, Wellmann György) közreműködésével elfuserálva létrehozta az 1875. XXXVII. T. sz. Kereskedelmi törvény rendszerváltás érdekeihez igazított változatát. Mint igazságügy-miniszterhelyettes vállalkozott a kormányzati szervezet modernizálására, a privatizálás jogi előkészítésére. Az új társasági törvény, valamint az előprivatizációs, a koncessziós, kárpótlási és a szövetkezeti törvény megalkotásával pedig megteremtette az alkalmat és lehetőséget az állami vállalatok önprivatizálására, a kommunisták hatalomátmentésére. A gazdasági csőd elkerülése végett az MSZMP rafinált taktikával belement a többpárti választások kiírásába. Számolt azzal, hogy a párt átmenetileg elveszítheti a választási győzelmét, csökkenni fog a politikai befolyása, ezért a gazdasági befolyását kell erősíteni. Sárközi professzor a hatalomba való visszakerülésüket többek között a vagyonátmentést szolgáló vállalati törvény és az átalakulási törvény megalkotásával, a menedzseri privatizáció jogi kereteinek a megteremtésével segítette elő. Tehát cinkos volt a javából. (Sokak szerint előléptette magát első számú közellenséggé, ráadásul ebben tetszeleg is.) Neki köszönhető, hogy kezdetét vehette: • a vadkapitalizmus elterjedése, majd burjánzása, • a nemzeti vagyon elherdálása, kiárusítása, • az ország gazdasági kirablása, latin-amerikainizálása, • a társadalom rohamos elszegényedése, erkölcsi züllése, bomlása. Eddigi áldásos tevékenységével azonban úgy tűnik, nem nagyon elégedett. ,Az államapparátus meg a politika sem akar engem” nyilatkozta letörten. A fő okot abban látja, s azért van mindez, mert ő másként gondolkodik. Másként az biztos, mert a jövőben főként tudománnyal szeretne foglalkozni, ami a nómenklatúra „szakértőinek” nem jellemző sajátsága. Ők az áltudományok művelésében érdekeltek, ott, ahol nincsenek erkölcsi normák és így nem kell mit betartani. Szakértők kvalitását minősíti közéleti szereplésük, munkahelyi beosztásuk, de a helyzet fordított is lehet: azokat minősíti a megbízhatatlan, szélhámoskodó, tisztességtelen, linkelő szakértők tartósított fungálása. -dr