Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1997-10-17 / 42. szám

Abban a hitben voltam mostanáig, hogy az emberi test - szemben pl. a parlamenti ellenzékkel egységes egész. Kiderült, hogy ez nem így van. Egy hirdetés szerint ugyanis a szem szivárványhártyája akkor is felfedi lappangó betegségeinket, ha testünk egyébként nem árulkodik ilyen­olyan bajainkról. Nyilvánvaló tehát, hogy a szem korántsem a lélek tükre, mint ahogy balgán gondoltuk, hanem inkább afféle idegen test a testben, mint egy független tőle. (Olyas­mi, mint a háro­m­perhármas ügynök a nagy magyar közélet­ben: jelentést ad rólunk, de mi nem tudunk róla...) Magunk közt szólva, ez az úgynevezett íriszdiagnosztika már-már természetfeletti. Ami viszont a másság dicsőítésére, a multikultúra suly­kolására szervezett magán­ televízió­­ a pályázati bukásába belenyugodni képtelen írisz - makacs nyomulását illeti, nos, hát az egész egyszerűen tényleg nem emberi... Óvár I. Tamás Kedélyes beszélgetés hangzott el nemrégiben a rádióban arról a CD-ről, amelyen a nemzetközi és a magyar munkás­­mozgalom „slágerei” (majdnem lágert írtam) szerepelnek. Igazán nem akarok az eleven fába (illetve annak giccses­­görcsös ágába) belekötni, de a kedvcsináló ismertető mind­össze egyetlen negatívumról tett említést e különös anyaggal kapcsolatban: a bizonyára gondos, szakértői válogatás elle­nére valahogy kimaradt belőle a Bunkócska című hajdani si­kerszám. Mint kiderült, máris rengetegen reklamáltak miatta; szeretnék, ha a következő összeállításba mindenképpen be­kerülne. Nem tudom, aranylemez lesz-e így ez a bizarr válogatás, de egy biztos: a magyar közszolgálati rádióban - és a jelek szerint kívüle is - egyelőre örökzöldnek tűnik úgy a Bunkócska, mint a bunkóság... Óvár I. Sz­­avától Sárközi Tamás, a budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem gazdasági-jogi tanszékének vezetője, a Magyar Jogász Egylet elnö­ke azt nyilatkozta a legkedveltebb napilapban, hogy: „A magyar gazdaság voltaképpen nem balkáni, inkább a lezserség, a linkség, a slendriánság jellemzi. Az államigazgatás slampossága, szakérte­lemhiánya és kompetenciazavara párosul a piaci svindlik tömegé­vel.” Ő csak tudja, hogy ez így van, hiszen nagymértékben hozzájá­rult, hogy így legyen. Magát azok közé a liberális indíttatású gazda­sági jogászok közé sorolja, akik a vállalkozások érdekében mindig az államigazgatási jogköröket kívánják megnyirbálni. Büszke arra, hogy apja Kossuth-díjas építőmérnök volt, teljesítménye révén pár­ton kívül maradhatott, mint ahogy a családjukból soha senki sem volt párttag. Neki valónak érezte a Németh Miklós szakértői kor­mányában való részvételt, máig is erős a nosztalgiája iránta.­­ Nem csoda, hiszen neki is köszönhetően Németh Miklós igen eredményes hatalomátmentőnek bizonyult. Ő játszotta át a gazdaság alapvető eszközeit és pozícióit a párt által kiválasztottaknak, akik azután az 1989-ben kezdődő változások igazi nyertesei és haszonélvezői let­tek. Sárközi Tamás támogató ténykedése közé tartozott, hogy mun­katársai (Kampis György, Komáromi Gábor, Halustyik Anna, Sim­­kó Ágnes, Sándor Tamás, Török Gábor, Wellmann György) közre­működésével elfuserálva létrehozta az 1875. XXXVII. T. sz. Keres­kedelmi törvény rendszerváltás érdekeihez igazított változatát. Mint igazságügy-miniszterhelyettes vállalkozott a kormányzati szervezet modernizálására, a privatizálás jogi előkészítésére. Az új társasági törvény, valamint az előprivatizációs, a koncessziós, kárpótlási és a szövetkezeti törvény megalkotásával pedig megteremtette az alkal­mat és lehetőséget az állami vállalatok önprivatizálására, a kom­munisták hatalomátmentésére. A gazdasági csőd elkerülése végett az MSZMP rafinált taktiká­val belement a többpárti választások kiírásába. Számolt azzal, hogy a párt átmenetileg elveszítheti a választási győzelmét, csökkenni fog a politikai befolyása, ezért a gazdasági befolyását kell erősíteni. Sár­közi professzor a hatalomba való visszakerülésüket többek között a vagyonátmentést szolgáló vállalati törvény és az átalakulási törvény megalkotásával, a menedzseri privatizáció jogi kereteinek a meg­teremtésével segítette elő.­­ Tehát cinkos volt a javából. (Sokak szerint előléptette magát első számú közellenséggé, ráadásul ebben tetszeleg is.) Neki köszönhető, hogy kezdetét vehette: • a vadkapitalizmus elterjedése, majd burjánzása, • a nemzeti vagyon elherdálása, kiárusítása,­­ • az ország gazdasági kirablása, latin-amerikainizálása, • a társadalom rohamos elszegényedése, erkölcsi züllése, bom­lása. Eddigi áldásos tevékenységével azonban úgy tűnik, nem nagyon elégedett. ,Az államapparátus meg a politika sem akar engem” nyi­latkozta letörten. A fő okot abban látja, s azért van mindez, mert ő másként gondolkodik. Másként az biztos, mert a jövőben főként tu­dománnyal szeretne foglalkozni, ami a nómenklatúra „szakértői­nek” nem jellemző sajátsága. Ők az áltudományok művelésében ér­dekeltek, ott, ahol nincsenek erkölcsi normák és így nem kell mit betartani. Szakértők kvalitását minősíti közéleti szereplésük, munkahelyi beosztásuk, de a helyzet fordított is lehet: azokat minősíti a megbíz­hatatlan, szélhámoskodó, tisztességtelen, linkelő szakértők tartósí­tott fungálása. -dr­

Next