Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1997-11-14 / 46. szám

Bizottság, amely hamvába holt...? A hágai ítélet kihirdetése előtt már je­lezte a magyar miniszterelnök, hogy bármilyen is lesz a nemzetközi bíró­sági ítélet a bősi vízlépcső ügyében, a végrehajtást vállaljuk nemzeti ügy­ként, a különböző politikai erőkkel közösen. Merthogy ez olyan nagy horderejű ügy. Az ítélet nyilvános­ságra hozatalának másnapján már találkozóra jöttek össze a kor­mányfőnél a különböző parlamenti pártok képviselői, ahol is az a javaslat született, hogy alakuljon parlamenti ad hoc bizottság a végrehajtás és a szlovákokkal történő tárgyalások megkönnyítésére. Ám ilyen bizottság mind ez ideig még nem született meg. Sem formálisan, sem eseti vizsgáló­dási céllal. A parlamentben Harsiné Pataky Etelka egy napirend előtti fel­szólalásában ezt szóvá is tette, de fur­csa és példátlan módon­­, erre a kor­mány részéről senki nem reagált. Most felidézzük a képviselő asszony felszólalását, és egy másik ellenzéki képviselő véleményét ez ügyben. Barsiné Pataky Etelka (MDNP): A miniszterelnök Hága után azonnal kérte a pártok támogatását, és ezt minden parla­menti párttól meg is kapta, ugyanis a pár­tok azonnal kijelölték a miniszterelnök ál­tal kezdeményezett ad hoc bizottságba de­legált képviselőjüket. Lássuk, hogy mit mondott Hága után ’97. szeptember 29-én a miniszterelnök: „Mi ettől az ad hoc bi­zottságtól azt kérjük, hogy három héten be­lül tegyen le javaslatot az asztalra a magyar tárgyalódelegáció pozícióira vonatkozó­an.” Idézem tovább a miniszterelnököt: „Tehát ebben kérjük a hat parlamenti párt segítségét.” Ennek, kérem, négy hete. Azó­ta se bizottság, se egyeztetett tárgyalási stratégia. Lássuk, hol van a nézetkülönbség! A nézetkülönbség ott van, hogy a miniszter­­elnök megint mást gondolt, mint amit mondott. Bizottságról beszélt, és helyette - mint kiderült az egyes pártokhoz vezető fonódrótra gondolt. Az ellenzéki pártok világosan kimondták: nem kívánják a vég­rehajtó hatalom szerepét ebben a kérdés­ben átvállalni. De felelős közreműködés nem lóghat egy forródróton. Nos, az ügyet sikerült a kormánynak megint átláthatat­lanná és némileg zavarossá tenni. A felelős államtitkár a bizottsági meghallgatáson a nemzeti konszenzus jegyében történő tár­gyalási stratégiát ígért október 8-án. Ehhez képest a tárgyalások egy hét múlva érdem­ben megkezdődhetnek. Se nemzeti kon­szenzus, se közösen kialakított stratégia. Nemzeti konszenzus helyett nem csoda ezek után, hogy megszületett az értelmisé­gi körök első tiltakozása, nyílt levele a kor­mányhoz. Nem tudom, észrevették-e tisztelt kép­viselőtársaim, hogy mi történt ebben az ügyben. A kormánynak nem sikerült meg­egyeznie az ellenzékkel ebben a bizonyos ad hoc bizottságban, amelyet egyébként éppen a kormány kezdeményezett, s egy­szerűen csak annyi történt, hogy átlépte ezt a bizottságot a kormány, és egyedül tár­gyal. Pedig, amire szükség lenne a sikeres tárgyalásokhoz, az a bizalom. A bizalom, amely magától nem lesz, azt meg kell te­remteni. Jót tenne Bős ügyében a tiszta be­széd. Az államtitkár úr a Duna hajózható­ságáról beszélt, a környezetvédő szerveze­tek az ivóvíz védelméről beszéltek. De nem erről szól a bősi megállapodás,­és ezt mindenki tudja. Úgy gondoljuk, hogy visz­­sza kell adni a szavahihetőséget ebben az ügyben. Tisztelt Ház! Igen sokba fog ez nekünk kerülni, ha nem sikerül ebben az ügyben konszenzust teremteni. Közös nevezőre kell jutni. Mi most felhívjuk a kormány fi­gyelmét, hogy az első lépés a közös neve­zőhöz, hogy alakuljon meg végre a parla­menti ad hoc bizottság. Dr. Tímár György alelnök (FKGP): Azzal a tényhelyzettel kell számolni, hogy a magyar állam alávetette magát a Hágai Nemzetközi Bíróság döntésének és egy nemzetközi abszurdum lenne, hogyha en­nek nem tenne eleget. Mivel jogász va­gyok, a jogtalanság egyébként is testidegen tőlem. Innentől azonban ketté válik az ügy: foglalkozni kell a bíróság ítéletének végre­hajtásával, mégpedig úgy, hogy minél ke­vésbé sértse a magyar érdeket. Ez a magyar érdek több irányú: van gazdasági, környe­zetvédelmi, hajózási, diplomáciai, sőt nemzetiségi szempont is, hiszen az sem közömbös számunkra, hogy a Duna északi oldalán élő magyarokat ez hogyan érinti. Mindezek közül a szempontok közül ki­emelt fontossága van annak a több köbki­­lométernyi víznek, amelyik a magyar olda­lon az ivóvízbázist jelenti, ami a talajban van, de az a kavicsmennyiség is, ami a Du­na hordalékaként évente képződik, és a magyar építőipar anyaga. A másik oldal, hogy igenis fel kell tárni annak a történésnek a valódiságát, hogy hogyan köttetett meg az államközi szerző­dés, személy szerint kiknek a felelőssége. Akkor a magyar állam nem volt szuverén, a szovjet blokk részállama volt, de ezen be­lül is meg kell vizsgálni, hogy az egyes ha­zaárulók milyen mértékben szolgálták a külföldi érdekeket. Továbbá, hogy a hágai per előtti periódusban a magyar diplomá­cia és a magyar jogásztársadalom milyen módon ügyeskedett, vagy ügyetlenkedett jogi-szakmai, politikai és ökológiai szem­pontból. No mármost, ha a bizottság létrejön, ak­kor meg kell határozni a létrehozásának hatáskörét is. Ez az az alapvető kérdés, ami a bizottság megfeneklését okozta. Ugyanis a miniszterelnök, aki a magyar állam nevé­ben végre kell hogy hajtsa, vagy hajtassa a döntést, bevonta ugyan a hat parlamenti pártot az első pillanatban, de anélkül, hogy ennek a grémiumnak bárminemű hatáskört biztosított volna. Tehát csak informális jel­leggel. Legfeljebb tájékoztatási fórumnak tekintette. Egyes ellenzéki pártok úgy gon­dolták, hogy ilyen feltételek mellett nem adják nevüket, nem keltik azt a látszatot, mintha nemzeti egység lenne. Timár György, vagyis én, úgy vélem, hogy nem­zetközi jogi kérdésről lévén szó, amikor is kiemelkedően fontos, hogy a magyar érdek érvényesüljön és ne egy, vagy több pártér­dek, nekem tehát az az álláspontom, hogy kifelé funkcionálisnak kell mutatni ilyen bizottságot, még ha nézetkülönbségek van­nak, akkor is. Nem tartozik a külföldiekre, hogy hogyan működik, hogy milyen nézet­­különbségek vannak itt benn, de a minisz­terelnök mögött ez ügyben az egységes tár­sadalom kell hogy látszódjék. Tehát az ál­láspontom: az alapos történeti előzmények ügyét, a tényfeltárást külön kell választani, mert nemzetközi jogi többletet tud elérni a magyar állam, ha külföld felé most egy­séges álláspontot képvisel, így többet érhe­tünk el, mintha a Hágai Bíróság azt látja, hogy itt kérem egy hebehurgya társaság összevissza határoz. A kisgazdapárt tehát kiáll amellett, hogy inkább legyen formális bizottság, mint semmilyen. Még azt is hoz­záteszem, hogy a témával megbízott állam­titkár Nemcsók János, és a Környezetvé­delmi Bizottság elnöke, dr. Barát Etele ab­szolút korrekt magatartást tanúsított eddig ez ügyben. Gál Jolán EZ A HÉT

Next