Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-14 / 46. szám
Bizottság, amely hamvába holt...? A hágai ítélet kihirdetése előtt már jelezte a magyar miniszterelnök, hogy bármilyen is lesz a nemzetközi bírósági ítélet a bősi vízlépcső ügyében, a végrehajtást vállaljuk nemzeti ügyként, a különböző politikai erőkkel közösen. Merthogy ez olyan nagy horderejű ügy. Az ítélet nyilvánosságra hozatalának másnapján már találkozóra jöttek össze a kormányfőnél a különböző parlamenti pártok képviselői, ahol is az a javaslat született, hogy alakuljon parlamenti ad hoc bizottság a végrehajtás és a szlovákokkal történő tárgyalások megkönnyítésére. Ám ilyen bizottság mind ez ideig még nem született meg. Sem formálisan, sem eseti vizsgálódási céllal. A parlamentben Harsiné Pataky Etelka egy napirend előtti felszólalásában ezt szóvá is tette, de furcsa és példátlan módon, erre a kormány részéről senki nem reagált. Most felidézzük a képviselő asszony felszólalását, és egy másik ellenzéki képviselő véleményét ez ügyben. Barsiné Pataky Etelka (MDNP): A miniszterelnök Hága után azonnal kérte a pártok támogatását, és ezt minden parlamenti párttól meg is kapta, ugyanis a pártok azonnal kijelölték a miniszterelnök által kezdeményezett ad hoc bizottságba delegált képviselőjüket. Lássuk, hogy mit mondott Hága után ’97. szeptember 29-én a miniszterelnök: „Mi ettől az ad hoc bizottságtól azt kérjük, hogy három héten belül tegyen le javaslatot az asztalra a magyar tárgyalódelegáció pozícióira vonatkozóan.” Idézem tovább a miniszterelnököt: „Tehát ebben kérjük a hat parlamenti párt segítségét.” Ennek, kérem, négy hete. Azóta se bizottság, se egyeztetett tárgyalási stratégia. Lássuk, hol van a nézetkülönbség! A nézetkülönbség ott van, hogy a miniszterelnök megint mást gondolt, mint amit mondott. Bizottságról beszélt, és helyette - mint kiderült az egyes pártokhoz vezető fonódrótra gondolt. Az ellenzéki pártok világosan kimondták: nem kívánják a végrehajtó hatalom szerepét ebben a kérdésben átvállalni. De felelős közreműködés nem lóghat egy forródróton. Nos, az ügyet sikerült a kormánynak megint átláthatatlanná és némileg zavarossá tenni. A felelős államtitkár a bizottsági meghallgatáson a nemzeti konszenzus jegyében történő tárgyalási stratégiát ígért október 8-án. Ehhez képest a tárgyalások egy hét múlva érdemben megkezdődhetnek. Se nemzeti konszenzus, se közösen kialakított stratégia. Nemzeti konszenzus helyett nem csoda ezek után, hogy megszületett az értelmiségi körök első tiltakozása, nyílt levele a kormányhoz. Nem tudom, észrevették-e tisztelt képviselőtársaim, hogy mi történt ebben az ügyben. A kormánynak nem sikerült megegyeznie az ellenzékkel ebben a bizonyos ad hoc bizottságban, amelyet egyébként éppen a kormány kezdeményezett, s egyszerűen csak annyi történt, hogy átlépte ezt a bizottságot a kormány, és egyedül tárgyal. Pedig, amire szükség lenne a sikeres tárgyalásokhoz, az a bizalom. A bizalom, amely magától nem lesz, azt meg kell teremteni. Jót tenne Bős ügyében a tiszta beszéd. Az államtitkár úr a Duna hajózhatóságáról beszélt, a környezetvédő szervezetek az ivóvíz védelméről beszéltek. De nem erről szól a bősi megállapodás,és ezt mindenki tudja. Úgy gondoljuk, hogy viszsza kell adni a szavahihetőséget ebben az ügyben. Tisztelt Ház! Igen sokba fog ez nekünk kerülni, ha nem sikerül ebben az ügyben konszenzust teremteni. Közös nevezőre kell jutni. Mi most felhívjuk a kormány figyelmét, hogy az első lépés a közös nevezőhöz, hogy alakuljon meg végre a parlamenti ad hoc bizottság. Dr. Tímár György alelnök (FKGP): Azzal a tényhelyzettel kell számolni, hogy a magyar állam alávetette magát a Hágai Nemzetközi Bíróság döntésének és egy nemzetközi abszurdum lenne, hogyha ennek nem tenne eleget. Mivel jogász vagyok, a jogtalanság egyébként is testidegen tőlem. Innentől azonban ketté válik az ügy: foglalkozni kell a bíróság ítéletének végrehajtásával, mégpedig úgy, hogy minél kevésbé sértse a magyar érdeket. Ez a magyar érdek több irányú: van gazdasági, környezetvédelmi, hajózási, diplomáciai, sőt nemzetiségi szempont is, hiszen az sem közömbös számunkra, hogy a Duna északi oldalán élő magyarokat ez hogyan érinti. Mindezek közül a szempontok közül kiemelt fontossága van annak a több köbkilométernyi víznek, amelyik a magyar oldalon az ivóvízbázist jelenti, ami a talajban van, de az a kavicsmennyiség is, ami a Duna hordalékaként évente képződik, és a magyar építőipar anyaga. A másik oldal, hogy igenis fel kell tárni annak a történésnek a valódiságát, hogy hogyan köttetett meg az államközi szerződés, személy szerint kiknek a felelőssége. Akkor a magyar állam nem volt szuverén, a szovjet blokk részállama volt, de ezen belül is meg kell vizsgálni, hogy az egyes hazaárulók milyen mértékben szolgálták a külföldi érdekeket. Továbbá, hogy a hágai per előtti periódusban a magyar diplomácia és a magyar jogásztársadalom milyen módon ügyeskedett, vagy ügyetlenkedett jogi-szakmai, politikai és ökológiai szempontból. No mármost, ha a bizottság létrejön, akkor meg kell határozni a létrehozásának hatáskörét is. Ez az az alapvető kérdés, ami a bizottság megfeneklését okozta. Ugyanis a miniszterelnök, aki a magyar állam nevében végre kell hogy hajtsa, vagy hajtassa a döntést, bevonta ugyan a hat parlamenti pártot az első pillanatban, de anélkül, hogy ennek a grémiumnak bárminemű hatáskört biztosított volna. Tehát csak informális jelleggel. Legfeljebb tájékoztatási fórumnak tekintette. Egyes ellenzéki pártok úgy gondolták, hogy ilyen feltételek mellett nem adják nevüket, nem keltik azt a látszatot, mintha nemzeti egység lenne. Timár György, vagyis én, úgy vélem, hogy nemzetközi jogi kérdésről lévén szó, amikor is kiemelkedően fontos, hogy a magyar érdek érvényesüljön és ne egy, vagy több pártérdek, nekem tehát az az álláspontom, hogy kifelé funkcionálisnak kell mutatni ilyen bizottságot, még ha nézetkülönbségek vannak, akkor is. Nem tartozik a külföldiekre, hogy hogyan működik, hogy milyen nézetkülönbségek vannak itt benn, de a miniszterelnök mögött ez ügyben az egységes társadalom kell hogy látszódjék. Tehát az álláspontom: az alapos történeti előzmények ügyét, a tényfeltárást külön kell választani, mert nemzetközi jogi többletet tud elérni a magyar állam, ha külföld felé most egységes álláspontot képvisel, így többet érhetünk el, mintha a Hágai Bíróság azt látja, hogy itt kérem egy hebehurgya társaság összevissza határoz. A kisgazdapárt tehát kiáll amellett, hogy inkább legyen formális bizottság, mint semmilyen. Még azt is hozzáteszem, hogy a témával megbízott államtitkár Nemcsók János, és a Környezetvédelmi Bizottság elnöke, dr. Barát Etele abszolút korrekt magatartást tanúsított eddig ez ügyben. Gál Jolán EZ A HÉT