Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-05 / 49. szám
- Ahhoz ön mit szól, hogy a Metésztüntetésen a rendőrök meg a kommandósok azt kiabálták Pongrácz Gergelynek, hogy azonnal vegye le a magyar zászlót az autójáról. - Nézze, ez amolyan elővigyázatossági intézkedés volt csupán. -Ezt hogy érti? - Hogy értem, hogy értem? Képzelje csak el, ha véletlenül megjelenik az utcán a Meciár, mit szólt volna a magyar zászlóhoz?! És akkor még nem beszéltünk a Funarról. Hát kell az nekünk, hogy ezeknek az embereknek a rosszallását magunkra vonjuk? - Szóval akkor ezen urak miatt akarták levétetni a magyar zászlót Pongrácz Gergellyel? - Kizárólag miattuk. - Na most mondjuk, ha Pozsonyban egy autóra szlovák zászlót tesznek, azt is leparancsolja a szlovák rendőrség? Mondjuk, hátha véletlenül megjelenik a Horn Gyula? - A dehogy, Horn Gyulát nem érdeklik a zászlók. - A csillagos nagy szovjet zászló sem érdekli? - Hol tart maga uram! Hom úr már rég a másik csillagos zászlót szereti. - Az amerikai zászlóra tetszett gondolni? Hőst tett - Arra. Meg a zászló mellett a NATO-t is nagyon megkedvelte. - Azelőtt mintha a varsói szerződésbe lett volna szerelmes. - Ja kérem, a szerelem múlandó. - Pedig milyen nagy szerelemnek indult azzal a varsóival. - Annak indult, de vége. Ez a New York-i szebb, modernebb, módosabb, mit mondjak divatosabb is. - Csak arra gondolok... -Mire gondol? - Hogy ennek az új szerelemnek a költségeit nekünk kell majd megfizetni. - A csokorra valóra gondol? - Igen, egy csokor pénzre. Igaz az a varsói sem volt olcsó. Hiába no, a nagy királyok szerelmeskedéseit régen is mindig a népnek kellett megfizetnie. -Bocsánat, Hóm úr nem nagy király. -Hanem mi? -Kiskirály. - Na jó, hagyjuk abba, a Metész-tüntetésről beszéltünk, kicsit eltértünk a témától. Egyáltalán nem tértünk el. A Metésztüntetés leverése erődemonstráció volt. Meg kellett mutatni a NATO-nak, hogy van itt bátorsága meg ügyessége és elszántsága a magyar fegyveres, elit kommandóegységnek. Megrohamozták a Metészt és hősi harcban pillanatok alatt le is győzték. - És mondja, ennek a Metésznek, akit legyőztek, volt légiereje? -Nem volt. - Rakétája se? - Az se. -Tankja se? -Egy se. - Akkor mije volt? - Imakönyve. - Na ne vicceljen már. - Igen, igen, négyszáz kommandós száz öregasszonyt meg öregembert győzött le. - Ezt a győzelmet nem nagyon fogja méltányolni a NATO. Most akkor mi lesz? - Mi lenne? Semmi. Az ügyet átadják a médiának, az majd csinál a Metészből egy mindenre elszánt, állig felfegyverzett, veszedelmes ellenséget. - És a média ezt meg tudja csinálni? -Mint a pinty! - Hogy reggelente az ellenzéki újságokból készítsék a lapszemlét, azt is képes a média megcsinálni? - Látja, ezt az egyet nem. . - Az más labancokról Toplistának nevezett micsodát ismertet a közvélemény-kutató, miszerint első Mátyás (király), második (Szent) István, harmadik (Széchenyi) István, majd következik (mondanom sem kell, Kossuth) Lajos, (II. Rákóczi) Ferenc, (Hunyadi) János, (Zrínyi) Miklós, később (Nagy) Imre, (Kádár) János, a végin meg (Antall) József, (Kun) Béla, (Horthy) Miklós, (jelezni is fölös, Rákosi) Mátyás, (Szálasi) Ferenc. Az igazi Mátyásból, jól érzi népünk, több is elkelt volna történelmünkben, a hamist meg oda tette, ahová való, de hogy Jánosod Kádárod megelőzze a tizenötmillió magyar miniszterelnökét, Antalit, meg Horthyt, ki legalább megkísérelte újra megteremteni a nemzeti egységet... Kádár, ki elmúlt hont, népet, osztályt, barátot, mindent, mit lehet! Nagyok sora János, akinek a háza annyi volt, mint másnak a másik kutyája piszka... Jó kis agymosás! Nem mintha sokkal világosabban látna az erdélyi - partiumi - körösközi - bánsági magyar; keverik a mieink is eléggé. Ám ennyire! Amúgy nem rossz, helyére került majd mindenki. Hosszú távon... (megvolna még ez az ország!). Amikor megjöttek Horthy katonái Erdélybe, hogy sírtunk! (Rítt apám, anyám, örömkönnyeket hullatott az egész falu.) Hogy vége a nyomorúságnak, a magyarság pusztításának! Aztán valamivel később, ezt már magam hallom, Antall bejelentette, szellemileg az egész magyarság kormányfője! Ha lehet, megkeresem s leborulok elé! Végre valaki, aki gondol ránk, erdélyiekre. Mert a korábbiak, utána következők... Úgy nem ér az egész banda semmit, ahogy van! Ne látna tisztán a magyarhoni magyar? Hogy tehetné, amikor épp erre törekedett muszkája, muszkavezetője: ne láss, vakulj... „vesztes” magyar! Mert ezeknek ma is mi vagyunk a háború egy szem bűnöse. Mintha. Igen, úgy állítják be máig, hogy a magyar csinálta mindkét háborút, azt kapja, ami jár. S viszik, csak hordják a rablott magyarholmit. Horthy és Antall ez ellen mert szólni! Uramisten. Kurta Miska Zaránd vármegyéből 74. iifyi mié Mm A JHLEvJL