Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1997-12-05 / 49. szám

UN­CSI MESTER Közeledik sárga lepelben, kopasz fej­jel, arcán a Bölcs Mosoly ül. Pontosabban a Kossuth Rádió műsorából jön felénk csütörtökönként reggel fél hat után három perccel. Nyújtja nekünk mindkét kezével az ősi tanítást, amelyet valamikor a Leg­­bölcsebb Ember alkotott. Aki az elmélke­dés segítségével tökéletessé vált és fele­melkedett istenné, így nincs szükségünk arra, hogy elfogadjuk az isteni bölcsessé­get, amelyet felülről hozott el nekünk Valaki. Elegendő nekünk a magunk alkot­ta, saját bölcsességünk. Ez a bölcsességünk megnyugtat, mint az ópium. Újabban az igazságról hallot­tunk a kínai mestertől, amelyről ugyan be­szélni sem érdemes (Wittgenstein), mert megfoghatatlan, mint a (kék) madár és mindig változik aszerint, hogy ki beszél róla. Sajnos igazságon a köznyelv több­nyire igazságosságot ért, ezen belül társa­dalmi igazságosságot, amelyet keresgélni valóban szélkergetés (Prédikátor könyve). Ezért a mai életben állandóan szükségünk van enyhe kábítószerre is. (Konrád elv.) Felnőttkori marxista neveltetésünk szerint a vallás és nem más a népek ópiu­ma, sőt általában minden filozófia csak felépítmény, azaz ideológia, más szóval eszköz valamely cél eléréséhez,­­ jelen esetben az emberek bódításához. Mint mondtam, korunkban elsősorban a narkotikumra van szükség és nem az Igazságra. Ha ugyanis a társadalom az igazsággal foglalkozna az anyagi fo­gyasztás helyett, akkor előbb-utóbb előke­rülne a társadalmi igazságosság kényes kérdése is. A narkózissal viszont sikerült megjele­níteni, vagy újraéleszteni a marxizmus-le­­ninizmus örök igazságait. Az a vád ugyanis sohasem volt meggyőző, hogy a vallás célja az emberek béketűrésének tá­mogatása. Viszont azzá tehető. Csupán a vallás fogalmát célszerű egy kicsit bővíte­ni, hogy nemcsak az isteni bölcsesség, ha­nem az emberi is beleférjen, meg minden szellemi tohuva bohu, amelyet görögre a káosz szóval fordítanak. Továbbá, ma már arra is alig emlékszünk, hogy milyen volt az a bizonyos tőkés kizsákmányolás. Ezért kell azt ismét megvalósítani. Marad végül a leninizmus kulcsszava, a proletárforradalom, ami hazánkban még nem volt, de lehet. Mint a gázszagú lakás­ban a robbanás. Csak egy szikra kell hoz­zá, amely egy baráti látogató csengetésé­től is bekövetkezhet. Azt azért hozzá kell még tennem, hogy mint albérlő nem vá­gyom erre a nagy durranásra. Frivaldszky Sándor Mikor tett volna rendszerváltás? Ha mindannak a fordítottja bekö­vetkezik, amit korábban a kommunis­ták véghezvittek. Példa: Rendszerváltás előtt 1951. június 28- án a Politikai Bizottság ülésén Rákosi Mátyás a nemkívánatos elem­ek likvidálá­sával is foglalkozó beszédében a követke­zőket mondotta: „a burzsoázia maradvá­nyainak likvidálása... elkerülhetetlen ré­sze a szocializmus építésének... A burzso­ázia likvidálásához tartozik a kitelepítés.” (Mint tudjuk 1951. május 21. és július 17. között Házi Árpád belügyminiszter egy szigorúan bizalmas feljegyzése szerint 12.430 személyt telepítettek ki.) Ugyanez rendszerváltás után: „a kommunisták ma­radványainak likvidálása... elkerülhetet­len része a kapitalizmus építésének... A kommunisták likvidáláshoz tartozik a kite­lepítés.” 1990-ben nem következett be a kom­munisták kitelepítése, ergo: rendszervál­tás sem volt! Annak idején a kitelepítést azzal indokolták, hogy a nemkívánatos elemek: „nem vettek részt a termelőmun­kában, hanem állandóan nyugtalanították a dolgozókat, háborús rémhíreket terjesz­tettek, felvásárolták az élelmiszercikke­ket, spekuláltak és minden egyéb módon zavarokat igyekeztek előidézni. Ezeknek az elemeknek munkanélküli életmódja és ugyanakkor dőzsölése és tobzódása jog­gal váltotta ki a dolgozók emiatti elégedet­lenségét.” A kitelepítés az ország északkeleti ré­szére, a Tiszántúlra és kis részben a Duna-Tisza közére történt. A kommunis­ták ezért a tetteikért máig sem felelnek. Mi több, a Kuncze-különítmény rettegésben tartja, megfélemlíti a lakosságot. Nem él­hetünk biztonságban, mert nem volt rend­szerváltás! -boa-Viki - ... és Pálfy G. István miért nem jut­hat be a tévébe? - Mert ő kisebbségi, vagyis hát ellen­zéki. - Az ellenzéki nem kerülhet be a té­vébe? -Nem. -Miért? Jo - Mert szabadság van. -Milyen szabadság? - Korlátozott szabadság. - Ki korlátozza a szabadságot? -A média. - A médiát ki korlátozza? -Senki. -Ki ez a senki? -Nagyúr. - Nagyobb, mint a média? - Sokkal nagyobb. - Ez a senki nem szereti az ellenzéket? - Ki nem állhatja. -Miért? - Mert az ellenzék nem imádja. -A senkit? -Azt. - Miért nem imádja? -Mert senki. - A média imádja a senkit? -Imádja. - Van a senkinek fogadóórája? -Van. - Fogadja az ellenzéket? -Látni se akarja. -Látta már valaki a senkit? -Látta. -Milyen a senki? -Kövér. -Azonkívül? - Azonkívül is csak kövér. - Van becsületes neve is? -Van. - Mi a neve? -Viki. -Milyen Viki? -Boise Viki. Fazekas János

Next