Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-25 / 30. szám
ia Sessiti . A NATO-vita folytatása Helyes! Vitatkozzunk tovább! Tisztában vagyok vele, hogy nincs biztos, üdvözítő megoldás. Hazánk helyzete olyan, hogy bármelyik lehetőség választása kudarccal végződhet. Nincs még egy állam a világon, amelyiket hét másik vesz körül, és amelynek szomszédai többségében elnyomják az ott élő magyarokat, az összmagyarság egyharmadát. Éppen ezért kell a vita a legkisebb rossz kiválasztására. Azzal is tisztában vagyok, hogy a nagyhatalmak garanciája nélkül semmit sem ér a semlegesség. De okos külpolitikával elérhetőnek tartom. Nem tartok háborútól. A békehelyzettől félek, a NATO keretén belül. Egyik országgyűlési képviselőnek írt levelemből az erre vonatkozó részt mellékelem. Elküldöm továbbá a pragmatizmusról készített tanulmányomat a közölhetőség reményében. A nyugati államokban a pragmatista elvek szerinti gazdaságpolitika, tudomásom szerint, a hatvanas évek végétől terjedt el fokozatosan a NATO-országokban. Kuncze Gábor belügyminiszter úr, aki az SZDSZ elnöke is lett, ez év június 1-jén a TV ,,A HÉT’ műsorában, interjú keretében kijelentette, hogy ő a pragmatizmus alapján áll. Ha jól emlékszem, más kormánypárti politikusok is hasonlóan nyilatkoztak. Mind sűrűbben konferenciáznak, látogatnak, érvelnek a csatlakozás mellett. Katonailag semmilyen előnyt sem jelent a NATO- nak hazánk csatlakozása. De alig múlik el nap, alig múlik el híradás, amiben ne ez lenne a fő téma. Ez pedig már kimondott propaganda a szavazás minél előbbi megtartása érdekében, az ellenvélemények elnyomásával. A csatlakozás ellenzői alig jutnak szóhoz. Ilyen mértékű hírverésnek igen fontos, ki nem mondott, más oka van. A História ez évi 3. számában cikk jelent meg: A VILÁGBANK „történelmi szerepé”-ről címen, Michael M. K. Irwing nyilatkozata alapján. Aki egy évig vezető állást töltött be ott. De lelkiismerete tovább nem bírta elviselni az ottani állapotokat. Egy mondat a vallomásból: „A bankosok ugyanúgy élnek, mint a fejlődő országok kényurai, akik maguk tették tönkre a saját országukat.” A mondat második fele igen jellemző hazánk viszonyaira. A csatlakozás ezt tartósítaná. A BBC múlt heti egyik adása szerint a cseh lakosság többsége a NATO-csatlakozás ellen van. A BBC július 1-jei reggeli adásában pedig arról adott hírt, hogy Lengyelországban a nagymértékű rézbányák magánosításánál, (amit nálunk következetesen privatizációnak mondanak) a bánya dolgozói sztrájkkal kikényszeríttették, hogy a részvények 15 %-át a munkások kapják meg. A mai magyarországi kormány mindent idegen állampolgároknak ad el, a megnevezésében és jelszavában hirdetett „szocialista” szimbóluma és a munkásság érdekeinek teljes elárulásával. A június 29-i esti hírekben németországi újságban megjelent olyan hirdetést mutattak be, ami szerint Magyarországon 100 hektáros földterület megvásárolható. Ők már ismerik a földtörvény kiskapuját. Ami a Nyugat rólunk való ismereteire vonatkozik, az Várkonyi Ágnes történész elemzéséből nyilvánvalóan a jelen. Utólag ennek oka is ismertté lett e sorok írójának. A magyar nyelv megtanulása túl nehéz az amerikaiaknak, ezért a történészek egyik szláv vagy a román nyelvet tanulják meg és az ő könyveikből írnak a magyar történelemről is. Ez a tény, a hátrányunkra. A Sisa-féle gyűjtemény is a máról szól. A „történelmi sérelmek” tárgyában, azokat valamirevaló politikusnak és stratégának nem is szabad elfelejtenie. Minél többet tud a politikus vagy stratéga az ellenfélről, az ellenségről, vagy jelenünkben a tárgyaló félről, amibe a múltja is beletartozik, annál jobb eséllyel tárgyalhat. Ez azonban nem gyűlöletet jelent, csupán tárgyilagosságot, tárgyalási alapot. Minden érzelmet félre kell tennie annak, aki országos jelentőségű ügyben döntésre, vagy tárgyalásra hivatott, vagy csak gondosan mérlegeli a teendőket. Az elmúlt évtizedekben olyan történelemtanítás folyt nálunk, amivel inkább elfelejtetni óhajtották a múltunkat, mint megismertetni. Az a törekvés, hogy a történelmet alternatív módon tanítsák, hasonló okból történik. Annak a népnek, amelyik nem ismeri saját történelmét, jövője sincs. Ez is a magyarság kiirtásának egyik eszközéről árulkodik, olyan magyarságellenes, tőke- bankcentrikus gazdaságpolitikával együtt, ami az abortuszok mértéktelen növekedésének előidézésével, a népesség rohamos csökkenését, a lakosság néhány évtized alatti kipusztulását eredményezi. A Bibliában az Ószövetség a zsidó nép történelme. Az egész világon szétvándorolt nép akkor is közösségben levőnek tudja magát, ha eltérő nyelven beszélnek. Izraelben megkívánják, hogy minden családban 5-6 gyermek szülessen, ami a nácik által elkövetett szörnyű pusztításuk jogos elvárása. A magyarságot csak a nyelve és történelmi tudata tarthatja meg, olyan kormány vezetése alatt, amelyik az uzsorakamatra kölcsönzött banktőke igénybevétele helyett emberközpontú és családközpontú gazdaságpolitikát folytat. Boldog lennék, ha nem nekem lenne igazam. „Mondom nektek, hogy akinek van, annak adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.” (Lk. 19,26) J.B. EZ A HÉT . — SBIHIHHiafiS Lezsák Sándor kedden, 1997. július 15-én Wroclawban találkozott a város vezetőivel, Jaroslaw Duda úrral, a Vajdasági Hivatal igazgatójával és Barbara Josiak asszonnyal. Az MDF elnöke tájékoztatást kapott az árvíz okozta károkról, és a helyreállítási feladatokról. Az igazgató és helyettese elmondták, hogy az MDF küldöttsége az első külföldi segítséget felajánló delegáció, akik közvetlenül az évszázad legnagyobb árvizének pusztítása után érkeztek. A lengyel tárgyaló fél kijelentette, hogy a folyamatban lévő kárfelmérést követően jelzik konkrét igényeiket az MDF-nek. Lezsák Sándor felajánlotta, hogy az MDF segítséget nyújt az iskolák helyreállításában is, mert a város közel kétszáz iskolája közül több mint harmincban pusztított az árvíz. Délben Lezsák Sándor a Közép-európai Demokrata Fórum ügyvezető elnökeként tárgyalt Tomász Wójcik úrral, a Szolidaritás regionális elnökével, az országos elnökség tagjával. A Szolidaritás vezetője tájékoztatást adott az újjáépítés előkészületeiről. A Közép-európai Demokrata Fórum szervezésében olyan nemzetközi együttműködés részleteit beszélték meg, amelynek keretében több országból, köztük Magyarországról, érkeznek főiskolások és egyetemisták, valamint segélyszállítmányok. Az MDF elnöke délben az árvíz sújtotta morvaországi területekre utazik. Budapest, 1997. július 15.