Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1997-08-08 / 32. szám

Az én objektívem kumpli, krumpli, burgonya, svábtök, földi tök, földi körtvély, ko­lompár, pityóka, nos, ez a sok min­denféle egy dologban azonos, még­pedig abban, hogy felelősek a júniu­si inflációért. Legalábbis ez derült ki azon a sajtótájékoztatón, amelyet nemrégiben a szakértő kormány szakértő államtitkára tartott. A főember rámutatott, hogy az új­burgonya, sőt június elején a régi krumpli ára is - furfangos érdekcso­portok körmönfont machinációi mi­att - magasabb volt, mint azt az inf­lációellenes kormányzat tervezte, meg is nézhetjük magunkat, mert magasra ugrott a havi pénzromlás. A burgonyaár ellenséges magatartása dacára Akar úr megnyugtatta a ré- Pityóka­ t üldöző újságírókat, hogy a kor­mány a helyén van, és mindenféle hőstettel eléri azt, hogy az éves inflá­ció „csak” 18 százalék legyen. Szóval, aki eddig a dödöllét, a ha­­luskát és a tócsnit két pofára zabálta ebédre, este pedig grenadírmarssal dorbézolt, inflációt gerjesztett. Ha tízmillió magyar, aggastyántól a csecsszopóig, júniusban 5 kg új­krumplit habzsolt be fejenként, mondjuk 10 forinttal drágábban, mint ahogy azt a szakértő államtitkár helyesnek véli, az tudatlan mohó­ságban az inflációs gerjedés motor­jává vált, és így 500 milliós pénz­romlást idézett elő. Ez bizony szép summa, több mint a fele annak, amit a Tocsik-triumvi­rátus elsíbolt. Mindebben kimondat­lanul benne van, hogy Tocsik, a ban­koknak adott milliárdok, a maffiajö­vedelmek, a fékeveszett korrupció, a feketegazdaság együtt nem okoz ak­kora inflációt - a szakértők szerint - mint a pityóka. A magyarság felelőtlen újkrump­li-zabálása ezek szerint inflációs szá­zalékban kifejezhető károkat oko­zott a nemzetgazdaságnak, mező­­gazdasági miniszterünk tehát jó ér­zékkel avatta fel a burgonyafogyasz­tásunkat erőteljesen korlátozó krumplibogár szobrát. Lehet, hogy pityókás volt. Kiss Oszkár Az más labancokról Magyarországon faji megkülön­böztetés érvényesül azzal, hogy be­vallottan csak európai menekülteket fogad be az ország, a többit (a feketé­ket, a barnákat és a sárgákat) vissza­­toloncolják szülőhazájukba - hábo­­rog az anyaországi emberjogi szerve­zet. És hát: valóban megdöbbentő, ha Magyarország véreskezű önkény­­uralmakat nyögő országoknak ad vissza... bárki emberfiát! De általá­ban faji megkülönböztetésnek venni, ha egy ország népe szeretne megma­radni annak, ami, talán túlzás. Nem igaz. Már megint: félrebeszél az akárki. Bárki, ki úgy veszi, miért ne! Hogyne venné olybá, neki mind­egy, ha egyszer valóban. Valóság. Hogy Európát e tekintetben is amerikanizálni kell. Az Egyesült Államokban úgy ala- Fúj, faji kult - az indiángyilkos és Afrikából egész törzseket amerikai rabszolga­ságba hurcoló, azaz éppen eléggé faji alapokon álló s ügyködő angolszá­szok jóvoltából -, hogy a feketék va­lamelyes fölszabadítása után igenc­sak összekeveredtek a... (miként is mondjam...) fajták, hogy kikevered­jék belőle valami valóban különleges és igencsak életrevaló. A lassan való­ságosan „félvérré” váló „amerikai” nép. De hogy ugyanezt reánk erőltes­sék. .. Azt, hogy (akkor) csak öleljük mi is a keblünkre a világ negyven­négy égtájáról ideáradó tömegeket... Mondhatni pofátlanság. Jenki orcátlanság.­­Janki. Jenki. Újabban már se jenki, se janki, csakis valami... (amit magyarul ki nem lehet mondani, csakis anglusul) az újmagyar rádióban. Se j, se a, se e, se n, se k, se i.) A magyarság sose bántotta a mási­kat: a honfoglalóktól háborítatlanul élhettek (élhetnek máig?) az itt lelt népek, s az elmúlt évszázadok úgy történhettek meg a közénk telepedő németek, szlávok és románok számá­ra, hogy fajirtás, avagy az annál vala­mivel finomabb beolvasztás helyett megerősödve juthattak el a hazánkat fölaprító Trianon-kór korába. Most sincs másként, legfönnebb magában tesz kárt (már megint), nem hogy a más nyelvű, más színű, más fajta embert bántaná! Világ agyalágyultjai láthatnák: ha (véletlen) az jut eszünkbe, hogy jó lenne annak megmaradni, aminek az anyánk szült, még nem vagyunk ná­cik! Kurta Miska Zaránd vármegyéből

Next