Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-08 / 32. szám
Az én objektívem kumpli, krumpli, burgonya, svábtök, földi tök, földi körtvély, kolompár, pityóka, nos, ez a sok mindenféle egy dologban azonos, mégpedig abban, hogy felelősek a júniusi inflációért. Legalábbis ez derült ki azon a sajtótájékoztatón, amelyet nemrégiben a szakértő kormány szakértő államtitkára tartott. A főember rámutatott, hogy az újburgonya, sőt június elején a régi krumpli ára is - furfangos érdekcsoportok körmönfont machinációi miatt - magasabb volt, mint azt az inflációellenes kormányzat tervezte, meg is nézhetjük magunkat, mert magasra ugrott a havi pénzromlás. A burgonyaár ellenséges magatartása dacára Akar úr megnyugtatta a ré- Pityóka t üldöző újságírókat, hogy a kormány a helyén van, és mindenféle hőstettel eléri azt, hogy az éves infláció „csak” 18 százalék legyen. Szóval, aki eddig a dödöllét, a haluskát és a tócsnit két pofára zabálta ebédre, este pedig grenadírmarssal dorbézolt, inflációt gerjesztett. Ha tízmillió magyar, aggastyántól a csecsszopóig, júniusban 5 kg újkrumplit habzsolt be fejenként, mondjuk 10 forinttal drágábban, mint ahogy azt a szakértő államtitkár helyesnek véli, az tudatlan mohóságban az inflációs gerjedés motorjává vált, és így 500 milliós pénzromlást idézett elő. Ez bizony szép summa, több mint a fele annak, amit a Tocsik-triumvirátus elsíbolt. Mindebben kimondatlanul benne van, hogy Tocsik, a bankoknak adott milliárdok, a maffiajövedelmek, a fékeveszett korrupció, a feketegazdaság együtt nem okoz akkora inflációt - a szakértők szerint - mint a pityóka. A magyarság felelőtlen újkrumpli-zabálása ezek szerint inflációs százalékban kifejezhető károkat okozott a nemzetgazdaságnak, mezőgazdasági miniszterünk tehát jó érzékkel avatta fel a burgonyafogyasztásunkat erőteljesen korlátozó krumplibogár szobrát. Lehet, hogy pityókás volt. Kiss Oszkár Az más labancokról Magyarországon faji megkülönböztetés érvényesül azzal, hogy bevallottan csak európai menekülteket fogad be az ország, a többit (a feketéket, a barnákat és a sárgákat) visszatoloncolják szülőhazájukba - háborog az anyaországi emberjogi szervezet. És hát: valóban megdöbbentő, ha Magyarország véreskezű önkényuralmakat nyögő országoknak ad vissza... bárki emberfiát! De általában faji megkülönböztetésnek venni, ha egy ország népe szeretne megmaradni annak, ami, talán túlzás. Nem igaz. Már megint: félrebeszél az akárki. Bárki, ki úgy veszi, miért ne! Hogyne venné olybá, neki mindegy, ha egyszer valóban. Valóság. Hogy Európát e tekintetben is amerikanizálni kell. Az Egyesült Államokban úgy ala- Fúj, faji kult - az indiángyilkos és Afrikából egész törzseket amerikai rabszolgaságba hurcoló, azaz éppen eléggé faji alapokon álló s ügyködő angolszászok jóvoltából -, hogy a feketék valamelyes fölszabadítása után igencsak összekeveredtek a... (miként is mondjam...) fajták, hogy kikeveredjék belőle valami valóban különleges és igencsak életrevaló. A lassan valóságosan „félvérré” váló „amerikai” nép. De hogy ugyanezt reánk erőltessék. .. Azt, hogy (akkor) csak öleljük mi is a keblünkre a világ negyvennégy égtájáról ideáradó tömegeket... Mondhatni pofátlanság. Jenki orcátlanság.Janki. Jenki. Újabban már se jenki, se janki, csakis valami... (amit magyarul ki nem lehet mondani, csakis anglusul) az újmagyar rádióban. Se j, se a, se e, se n, se k, se i.) A magyarság sose bántotta a másikat: a honfoglalóktól háborítatlanul élhettek (élhetnek máig?) az itt lelt népek, s az elmúlt évszázadok úgy történhettek meg a közénk telepedő németek, szlávok és románok számára, hogy fajirtás, avagy az annál valamivel finomabb beolvasztás helyett megerősödve juthattak el a hazánkat fölaprító Trianon-kór korába. Most sincs másként, legfönnebb magában tesz kárt (már megint), nem hogy a más nyelvű, más színű, más fajta embert bántaná! Világ agyalágyultjai láthatnák: ha (véletlen) az jut eszünkbe, hogy jó lenne annak megmaradni, aminek az anyánk szült, még nem vagyunk nácik! Kurta Miska Zaránd vármegyéből