Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-12 / 37. szám
Az más labancokrúl Göncz kolhoz fája Az elmúlt negyven év életfája volt a mezőgazdaság; ezt mi kivágtuk - tüntet föl valós dolgot hamis színben a ti kedvenc köztársasági elnökötök a „Magyar” Tv-ben (közvetített szónoklatában a hazában). Mert hogy - mondanom sem kell! - a kolhozra érti ezt a dolgot. Mármint hogy a kolhoz volt a magyar mezőgazdaság, sőt, mi több, a magyar állam és ország és nép életfája. -Benerosáljak! - Oda ne. Hogy a pék Pali lődörgőjébe ne, a kárpótlást és egyáltalán a kolhoztalanító demokráciát hibáztatja ,főméltósága a Kormányzó, akarom mondani az államfő Pestbudában (nyakig). Neki a téeszcső, a téesz, a termelőszövetkezeti csoport, a mezőgazdasági termelőszövetkezet, az mgtsz - mit kezdettől (igen jó szimattal) lekolhozozott a nép - maga a magyar életfa! Mi kenyeret (s akkor való, életet!) ad. Erdélyben s a Részeken kollektív, vagy éppen, néven nevezve a dolgokat, kolhoz, legújabban társulás. Míg közben a polgári világban legfönnebb megtűrt, netalán valamennyire támogatott kísérletként élhet meg a termelő fajtájú szövetkezés, ellenben annál inkább virul világszerte a szolgáltató (a dolgokat szervező, haszonnal eladni, reménnyel tárolni, ésszel vásárolni segítő) szövetkezet. Nem úgy Ázsiában, törzsi Afrikában. Gönczötöknek a kollektivizált mezőgazdaság maga az élet! Fa. Világfa Göncz-módra. Kár, hogy az idő... elkorhasztotta; kivágta; kettétörte, derékbakapta, és így tovább. A rablás, a paraszt kisemmizése, a magántulajdon ősközösségbe (vissza) süllyesztése, a polgár kommunába kergetése, valamennyiünk proletarizálása, a közös ló és közös asszony...! - Hallod, ecsém, ha ezek egyszer elkezdenek modernizálni! Fű nem nő, kő kövön nem marad. Kurta Miska Zaránd vármegyéből - Borzasztó jót nevettem. - Hallottál valami jó viccet? -Igen. -Elmondanád? -Pisztráng. - Ezen most nekem is nevetnem kellene? - Várjál, mindjárt nevetni fogsz. Vegyél egy kiló pisztrángot. Töltsd meg töltelékkel, tojással, zsemlével, borssal stb. - Még mindig nem tudok nevetni. - De azon már tudsz, hogy 1400 forintba kerül egy kiló pisztráng és azt neked kell megfizetni. - Ez tényleg jó vicc. És hol hallottad ezt a jó viccet? - A tévében. A főzőasszony elmondta, hogyan kell elkészíteni a töltött pisztrángot. - Kinek mesélte ezt a remek receptet? - A milliomosnak. - Eltaláltad, ő játszva meg tudja fizetni a töltött pisztrángot, sőt vehet mellé egy házat házmesterrel és egy Pisztráng Duna-hidat, meg egy újságírót is ha akar. -Telik rá neki. -Telik. - Neked meg a nagy többségnek mit ajánlhatna a tévé? - Mondjuk ajánlhatna jó levegőt (persze az is ott található a hegyen épült villák közelében). Aztán ajánlhatna csontból főtt leveset, teát falevélből, zsíros kenyeret kis sóval, utána finom hidegvíz a csapból, ezt még meg tudjuk fizetni. - De ilyesmit nem ajánl. - De nem ám! Szégyellne is effélékkel előhozakodni. Egy ország, amelyik most menetel a NATO felé és megkopogtatta az Európai Unió kapuját, az nem ehet zsíros kenyeret. - Nézd, az Európai Uniónak is túl lehet járni az eszén. - Hogyan? - Azt kell bizonygatni. Zsíros kenyeret csak azért eszik az ország, mert az nemzeti eledel, és hogy sokkal jobb, ízletesebb, mint a töltött pisztráng. Ehetne töltött pisztrángot is ha akarna, de nem akar. - Badarság. A tévének nem kellene hencegnie a töltött pisztránggal. - Nem henceg az fiam, csak csőlátása van. A cső végén a milliomost látja. - És téged nem lát a tévé? - De lát. Sőt még a kormány is lát. - És mit tesz? - Együtt érez veled és megérti az összes problémádat. Lám a miniszterelnök úr is mondta, hogy mennyire meghatódott, amikor meglátott egy szegény anyókát. - Na ez igazán rendes tőle, tőlük. Akkor a kormány nekem is meg az anyókának is juttat a jövőben a töltött pisztrángból? - Abból fiam nem, de a kormány együttérzésére mindig biztosan számíthatsz. - A számítások alapján ez az együttérzés mibe kerül a kormánynak? - Egy fillérjébe sem. Fazekas János "MWff HMMH EZ A HÉT