Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-18 / 29. szám
Megváltás, önmegváltás Valószínűleg nem sok embert érdekel ma Magyarországon az a kérdés, hogy van-e jövője nálunk a buddhizmusnak. Néha végiggördül Budapest legforgalmasabb útjain egy nagy szekér, rajta különösen öltözött, derűs emberekkel, mint egy farsangi felvonulás. Pontosabban a Nagy Szekér, amelyre mindenki felfér, aki arra fel kíván szállni. Ellentétben a Kis Szekérrel, amelyre csak azok férnek fel, akik vállalják a buddhizmus aszketikus ágának szigorú előírásait. Európától meglehetősen idegen az a kultúrkör és életérzés, amely talaján ez az ősi vallás termett. Az is igaz viszont, hogy mindenhol megtalálható egy bizonyos emberfajta, akinek lételeme a rendhagyó, a szokatlan és irtózik az általánosan elfogadottól. Ezek azonban kevesen vannak, hogy kereszténynek nevezett földrészünkön divatot csináljanak. Van azonban egy olyan különbség a két vallás között, amelyre azok is felfigyelhetnek, akik számára ez is, az is egy vallás a sok közül. A zsidó vallás, a kereszténység, sőt a mohamedán tanítás is azt hirdeti, hogy a nem látható (természetfölötti) világ szólt az emberhez, tőle egyfajta életformát kért és neki valami olyat ígért, ami vágyait kielégíti. A többi vallás - tudtommal - ilyen állítást és ígéretet nem hordoz, hanem saját erejével kíséreli meg eljutni egy magasabbrendű létrendbe és ezáltal bizonyos belső harmóniát elérni. Ez pedig - akárhonnan is nézzük — jelentős különbség. Az előbbi vallások kérnek és ígérnek valamit, a többiek az emberből kiindulva kísérlik meg megoldani az emberiség problémáit, a mi szóhasználatunkkal élve: önmegváltást ígérnek megváltás helyett. Amióta Földünk gazdaságilag fejlett része kezdi leküzdeni az éhezést, nyomort, betegségeket és a földi lét számtalan külső nehézségét, kezdenek háttérbe szorulni azok a társadalomátalakító eszmék (nemzetiszocializmus, kommunizmus), amelyek meglehetősen sajátságos módon kívánták az evilági Édenkertet megvalósítani. A rossz közérzet és az önmegváltás igénye azonban megmaradt. Elsősorban azoknál kezdenek elterjedni az önmegvalósító életformák, étkezési vallások és egyéb kultúrák, akik anyagi helyzete rendezett, aggodalomra nem ad okot. A kellemetlen életérzés többnyire mégis megmarad, bizonyítva ezen életformák eredménytelenségét és az áterendendő bűn nehezen felfogható igazságát. Valóban, a szemlélődés segíthet önmagunk jobb megértéséhez, a fizikai gyakorlatok a nagyobb önuralomhoz, a buddhista értelemben vett jámborság pedig a környezetünkhöz való harmonikusabb kapcsolatokhoz, de az már kérdéses, hogy posztmodern világunkban ez elegendő lesz-e a belső és a külső béke biztosítására. Elegendő lesz viszont - más önmegváltó törekvésekkel egyetemben - az eredeti bűn tapasztalati bizonyításához. Frivaldszky Sándor A MAG alapító tagja Az más labancokrúl Muszka mákonyra..., nem lesz ez, fiúk, túl sok? Török áfium, német kutyagumi... Hol ez, hol amaz, mikor szállnak le már rólunk? (Az éppen esedékes - rendre világmegváltást ígérő - nagyhatalmak.) Most ez az Amerikai Egyesült Államok - mint United States of America - is! Éppen két nagykövete randalíroz a két magyar hazában (az anyaországban, Magyarországon, valamint a székely góthék szerint Erdélyhez csatolt Óromániával teljes Romániában). A budapesti s a bukaresti fődiplomatája az Államoknak nem beavatkozott a két ország belügyébe? A két szomszéd vitáját igyekezvén a saját - jenki? - szájuk íze szerint rendezni. Egyrészt (úja az újság) meg Jenki maszlag fogták a két alapszerződő fél kezét s aláíratták velük az okmányt ijesztgetvén őket: nana, másképpen baj leszen!), másrészről pediglen azt az örökséget adták elő - senkik egy janki lapnak -, hogy a magyarok a Kárpátok közé egyenest (igenyest) Közép-Ázsiából futottak s hogy itteni uralmukat a többi népeken a (eszerint igazságos) trianoni békeszerződés szüntette (volna) meg. A liberóbunkó historikusnak beálló nagykövet uraságok, úgymint - olvasom az újságban - Donald (Kacsa?) Blinken (netán Klinken, mert nem jól látni) és Alfred (a Frédi a szomszéd utcából?!) Moses (avagy maga Mózes Alfréd?) eme tette napot fényesebben bizonyítja az Amerikai Pöffeteg (lábgomba) mineműségét, az öntelt senkiség mibenlétét, a nagypénzű, ám annál bárgyúbb Amerika leglényegét:...(.) Künkén Kacsa, Alfrédul. Hadd ne én mondjam ki. Meghagyom találós kérdésnek. (Kár, hogy nem fejezhetjük be azzal: Itt a vége, fuss el véle!) Ahogy a kereszténydemokrata honatya fogalmazott a Duna-parti Hazugságházban: - Az lesz a vége, hogy az alapszerződés következményeként mint betolakodók, a saját országunkat is elhagyhatjuk! Hogyne, szabad senkijei a rab világnak. Kurta Miska Zaránd vármegyéből