Ez a divat, 1988 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1988-08-01 / 8. szám

I­­­ FOTÓ: RÓZSAVÖLGYI GYÖNGYI egyszerű, mégis gazdag világához. Egyszer­re drámai és játékos, mindennapos és ünne­pi, mai és időtlen, mint amivel dolgozom: az agyag meg a tűz. Régóta izgat, hogy ennek az ősi mesterségnek nyelvén e régmúltban gyökerező világról tudok-e mast mondani. Az ősi kézműves hagyományok, a népi faragá­sok, díszítések pontos előadásmódja lépték­ké vált számomra. Munkámban a mívesség törvény. A népi forma- és díszítményvilág segített­ a mesék, népdalok megformálásá­ban, így születtek meg az Aranykakast, a Csodaszarvast, a Felszállott a pávát stb. idé­ző fali táljaim és edényeim, de nagyon sokat foglalkoztam az életfa motívumkincsével is. Szerettem ezeket a díszítéseket. A népművé­szet tiszta és nemes - gazdag kincsesháza mind a mai napig közel áll hozzám. Ezt a bar­­na-fehér-bézs színváltozatú, növényi orna­mentikával díszített tárgyak követték, s most jutottam el a jelenlegi, forma- és színvilágát tekintve is letisztult, leegyszerűsödött barna, szürke-deres színeken alapuló szakaszba. Jelenlegi munkáimban a természet egyszerű szépségét szeretném megragadni. A víz csi­szolta kavicsok formái, a mohos sziklák szí­ne, fatörzsek barnája, deres, száraz kórók rajza talán felsejlik tárgyaimon. - Tudomásom szerint több kiállítása is volt, sőt az országhatáron túlra is eljutott. -Igen, 1981-ben az a megtiszteltetés ért, hogy 10 tárgyammal részt vehettem nyom­­ban egy nemzetközi képző- és iparművészeti kiállításon, ahol az egész kiállított anyago­mért aranyéremmel jutalmaztak. 1984 tavaszán a szombathelyi Bartók-terem­­ben, ugyanez év nyarán a Magyar Néphadse­reg Művelődési Házában volt kiállításom. 1985-ben a szekszárdi­ Babits Mihály Művelő­dési Házban, Dunaföldváron és Gyulán, a Várgalériában szerepeltek tárgyaim. Most három év után jelentkezem újra. Ennyi idő kellett az új anyag megálmodásához és elké­szítéséhez. -Az ön kerámiái használati tárgyak, fali dí­szek, gyertyatartók, bonbonierek, vázák, kas­pók. Van valamilyen külön oka, hogy ezekhez vonzódik a legjobban? - Külön oka igazában nincs, talán csak az, hogy úgy érzem, tárgyaimat valamiféle belső élettel ruházom fel, azt szeretném, hogy élje­nek velünk a lakásban, használjuk, szeressük őket, nőjenek össze velünk, hiszen akkor van igazán értelmük. De ez nem azt jelenti, hogy csak a használati tárgyakat szeretem. - Van valamilyen álma? -Azt hiszem, minden iparművész vágya a szélesebb skála elérése. Én nagyon szere­tem a nagyobb tárgyakat. Talán egyszer ezekből az enteriőr kerámiákból kinőhet a plasztika számomra, de ez még valóban a jö­vő titka. - Meg lehet fogalmazni röviden művészi hit­vallását? - Számomra talán legfontosabb az állandó megújulás igénye, lehetősége és elérése úgy, hogy minden esetben környezetünket, szűkebb kis hazánkat, lakásunkat tegyük széppé és számunkra kedvessé.­­ Köszönöm az interjút. DR. MEDGYESSY ILDIKÓ

Next