Ez a divat, 1990 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1990-09-01 / 10. szám

KERESSÜK A HOLNAP MANÖKENJÉT DIPLOMA UTÁN A tizenkilenc esztendős Máté Andrea készült beszélgeté­sünkre, teljes életrajzzal érke­zett, így könnyű dolgom volt: puskázhattam. A 177 centi­méter magas, sudár, szőke lány méretei: derékbőség 63 cm, csípőbőség 93 cm, mell­bőség 93 cm, súly 56 kg. A kékeszöld szemű Máté Andrea érdekes egyéniség. Ha valaki az utcán látja, meg nem mondja róla, hogy ma­nöken. A kifutón azután rá sem lehet ismerni. Azt vallja magáról, hogy nem szép, ám mint képeink is bizonyítják, nagyon fotogén, attraktív je­lenség. - Gyerekkorom óta énekesi pályára készülök - vág bele Andrea -, már általános isko­lás koromban tagja voltam az Operaház, majd a Magyar Rá­dió gyermekkórusának. Kö­zépiskolai tanulmányaimat ének-zene tagozaton folytat­tam, s tavaly érettségiztem a modell-manöken tanfolya­mán. Ahol természetesen új ismereteket szerzett. A fél­éves kurzus után, már diplo­mával a zsebében, elindult a The Look of the Year, Az év arca nemzetközi verseny ma­gyar válogatóján. A csaknem százötven jelentkező közül, a budapesti döntőbe került. Bi­zony sok - már régebben a pályán működő - kolléganője megirigyelhetné sikereit. Rö­vid, féléves pályafutása alatt mintegy százharmincszor lé­pett fel, mint manöken. - Először különböző műsor­irodák szervezte bemutató­kon léptem fel - meséli And­rea -, a nyáron pedig a Bel- Trade Kft. felkérésére vállal­tam egy kéthónapos soroza­tot, a „Divatsziget '90"-en, a Franco Gori olasz divatcég bemutatóján is manökenked­­tem. Túl a bemutatókon per­sze fotóztak is, sőt szerepel­tem osztrák, magyar reklám­végigvonulhasson a kifutón. Persze azért az éneklést sem hanyagolja el. Jövőre szeret­ne felvételizni a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének szakára. A sportos és elegáns ruhákat egyaránt szereti, kedvenc szí­ne a fekete. Illatban az édes­kés a kedvence, férfiideálja sportos testalkatú, magas. Szabadidejében legszíveseb­ben szörfözik, teniszezik, úszik, táncol és zongorázik. Emellett örömmel jár színház­ba is, ha ideje engedi, és uta­zik is, ha teheti. - Szerencsére, amikor a gyer­mekkórusban énekeltem, a vi­lág sok szép tájára eljutottam - meséli -, így jártam Japán­ban, Törökországban, Olasz­országban és Finnországban. Magánemberként pedig Ausztriában és Ausztráliában. Amikor további terveiről kér­dezem Andreát, már a sze­mén látom, hogy készült a kérdésre, mert sorolja is ka­pásból: - Szeretnék pár hóna­pot fotómodellként Ausztriá­ban dolgozni, ezt most inté­zem. Több francia ügynöknél is voltam válogatáson, tőlük még nem kaptam választ. (Reméljük, mire e sorok meg­jelennek, Andrea már talán szerződéseket is kapott.) Persze ahhoz, hogy külföldön m­egállhassa helyét a fiatal Táncsics Mihály Gimnázium­ban. Azóta éneket tanulok a VI. kerületi zeneiskolában. Ilyen „zenei" múlt után kissé furcsa, hogy egészen más irányba kezdett el kacsingat­ni. Ám a divattal mindig is ro­konszenvezett, így kötött ki idén márciusban a Magyar Divat Intézet felsőfokú fotó­filmekben is. Sokat köszönhe­tek Nárai Tamásnak, aki szak­mai fejlődésemet egyengette. És hogy miért is csöppent a divat világába Andrea? Nos, kisgyerek korában édesanyjá­val sokat járt divatbemutatók­ra, és azóta volt dédelgetett álma, hogy szép ruhákban, reflektorfényben egyszer ő is 44

Next