Ezredvég, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3. szám - MŰHELY - Csabai Tibor: A Shakespeare-fordító Kossuth

kozott képei, „szörnyű rém alakjai”, iszonyatai és borzalmai, a végletes szenvedélyek hiper­bolikus vonásai­­ adekvát kifejezést nyernek Kossuth fordításában. Sőt talán azt is mondhat­nók, hogy Kossuth a fordításban, stilisztikai eszközei révén, egy kissé talán ki is élezi Sha­kespeare művészetének bizonyos vonásait, azokat, amelyek a romantika képzeletköréhez, tárgyi és formai rekvizítumaihoz közel állanak, s ezzel mintegy romantikus interpretációját, egy kis túlzással: romantikus stílus-parafrázisát ad­ja az eredeti shakespeare-i műnek.­­ A másik idézendő részlet ugyanezt igazolja. A féktelen nagyravágyásban semmiféle eszköztől vissza nem riadó Lady Macbeth Duncan király érkezé­sének hírére vad szenvedélytől áradó mono­lógban így önti ki magából indulatait: Jöjjetek Ti vén eszméket nemző szellemek, Zúzzatok össze minden asszonyit Hölgy-kebelemben, öntsetek belém Tetőtül talpig bősz irtózatot, Kegyetlenséget, sűrítsétek a Vért­ereimben, hogy az irgalom Rést ne találjon s a bűnbánatos Szorongatások vad szándékomat Ingadozóvá ne tegyék. Elé­ző kebelemhez ti hóhérlatok Angyalai, ti bűnveszélyt lesó Szemlélhetetlen szolgacsoport, Elő, faljátok fel emlőm tejét, S eresszetek epét belé. S te és Oltsd fel halottlepelként a pokol Legfeketébb füstoszlopát, nehogy Handzsárom éle lássa mit csinált, Vagy a sötétség paplanán az ég Átpillantson egy irgalmas megállj­t kiáltani! Kossuth fordításkísérletét Toldy Ferenc sze­rint a „hozzáértők kedvezőleg fogadták", vi­szont Döbrentei fordításáról (megjelent Pesten 1831-ben, Shakespeare Remekei I.) már a Fel­ső Magyar Országi Minervában közölt részle­tek alapján rendkívül lesújtó vélemény alakult ki. Bajza például a Conversations-Lexikon-per egyik kritikájában így jellemzi Döbrentei mun­káját: „... hogy Shakespearet még most csak tűrhetőleg is adhassuk magyarul, nem hiszem. Bizonyítják ezt Macbethnek azon scenái is, amelyeket az Úr a F. M. O. Minervában mutat­ványul közlött, s melyekről... azt mondhatom, hogy nem egyebek szerencsétlen erőködés­­nél." Sápatag, erőtelen Döbrentei nyelve, kép­zelőerőben és ötletekben szegényes, a hagyo­mányos sémákra támaszkodó, stílustörténeti­­leg az előző korszakot - a Kazinczyét - idézi; ezért is fordul ellene oly ingerülten Bajza, a ro­mantika meggyőződéses híve. Kossuth tehát egyrészt látatlanban túlzottan magasra értékelte Döbrentei fordítását, más­részt viszont túlzottan lebecsülte saját munká­ját és képességeit, s ez - sajnos - fordítása abbahagyására késztette. De még így, töredék formájában is nagyigényű, a puszta nyelvgya­korláson messze túlmutató becsvágyról tanús­kodó munka ez. Meggyőző erővel példázza azt az egyre for­málódó készséget, mely különösen a felfoko­zott érzelmek nyelvi kifejezésében, az erős szenvedélyek belső hullámzásának, ki-kitöré­sei izgatott mozdulatainak stilisztikai érzékelte­tésében már most is igen magas fokot ért el, egyszersmind sejtetve azokat a forrásokat, melyekből a kossuthi szónoklat és publiciszti­ka magával ragadó ereje táplálkozik 68

Next