Ezredvég, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - OLVASÓLÁMPA - Csűrös Miklós: Két Jókai, egy Mikszáth
* CSŰRÖS MIKLÓS Két Jókai, egy Mikszáth Jókai Mór: A Damokosok (Unikomis Kiadó), Jókai Mór: Szomorú napok (Unikomis Kiadó), Mikszáth Kálmán: Boldog Nógrád vármegyeiek! (Mikszáth Kiadói Kft.) Az életmű gyűjteményes díszkiadásának Lukácsy Sándor szerkesztette sorozatában ez a 14. kötet. 1883-ban keletkezett a regény; Jókainak Erdély és a székelység iránti tartós érdeklődését példázza, folytatása és kiegészítése többek között az Erdély aranykora, a Török világ Magyarországon, az Egy az Isten, a Bálványosvár alkotta laza ciklusnak. Cselekménye a 17. századi erdélyi történelemhez kapcsolódik, a II. Rákóczi György elhamarkodott lengyelországi hadjárata utáni években játszódik (1657 és 1660 között). A végső vereség előtt a fejedelem eliszkol. Kemény Jánosra bízza csapatait, azokat a tatár kán elfogja, Krímiába hajtja őket gyalog, a „legaljasabb rabszolgamunkára” fogja, „etetve moslékkal, traktálva korbáccsal, s iszonyú váltságdíjat követelve értük”. A szamosújvári „diaetán” seregestül felvonulnak az asszonyok is, követelve, hogy a fejedelem váltsa ki rabszolgaságba miatta került férjüket. Az önző fejedelem ezt megtagadja, sőt más rábízott vagyont is megpróbál eltulajdonítani, ezért a rendek leváltják, és a jó Rhédey Ferencet választják meg helyébe. Jókai A magyar nemzet történetében bővebben, de nagyjából így írja le annak a történetnek a hátterét és magvát, amelyet A Damokosokban regényesít és legendásít. A regény egyik főhőse Damokos Tamás székely főkapitány, aki a krími tatárrabságban emberpróbáló szerelmi kísértéssel küzd meg: rabtartójának felesége, Kalme úgy akarja elcsábítani, mint Putifárné Józsefet. Amikor kiváltják, párbajban megöli a nála jóval nagyobb termetű, otromba Buzdurgánt, a párbajt eldöntő kardcsapást azóta is Damokos-vágásnak hívják. Legalább ilyen emlékezetes regényhős Czirják Boldizsár hadnagy, a „csernátoni ezermester”, aki a gyapottermesztés magyarországi csődjét meg a jaktenyésztés nehézségeit ábrázoló, swifti gúnyra emlékeztető példákkal él: „Mit kell tenni? Desztilláltatni a kútvizet, s aztán egy angollal (Mr. V.) jégkészítő gépet állíttatni fel, s akként mindennap lepárolt és jégbe hűtött vízzel traktálni meg a jakokat, hogy százrétegű pacal aszályt ne kapjanak.” Úgy tűnik föl, hogy Jókai akár Kemény Zsigmondnál, akár későbbi követőinél messzebbre jutott el a különféle „ködképek” felismerésében és leleplezésében. Jókainak kevéssé ismert fiatalkori regénye a gyűjteményes díszkiadás 47. kötete. A Szomorú napok az 1831 tavaszán támadt kolerajárvány emberi tanulságairól, társadalomlélektani következményeiről szól. 1856-ban jelent meg először, de Jókai évekkel előbb kezdte írni. Monográfiájában Nagy Miklós azt a változást emeli ki, hogy a sokáig és nehezen megszületett regény szerzője 1848 és 1856 között Eugene Sue és Victor Hugo hatásával gyürkőzött, egykorú (1857) névtelen kritika szerint: „A különféle haláljósló vénasszonyok, gyermektolvajok, házasságtörő nők, négyéves testvérgyilkosok, lelkiismeretüktől furdalt hóhérok, szökevények, bujtogatók, félvad emberszörnyetegek oly kedélyesen tarka vegyületben vált