Ezredvég, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 11. szám - Simor András: Jelenet

SIMOR ANDRÁS Jelenet - Ez mennyibe kerül? - kérdezte a tanár, kiemelve a külföldi fagyasztott halat a hűtőrekeszbő­l. - Szervusz - mondta az eladó. A tanár meglepődve nézett fel, kezében a fagyasztott hallal. Kedvenc tanít­ványa állt előtte, aki annak idején vele együtt járt fel a Széchényi Könyvtárba, hogy az élclapok tengeréből kigyűjtsék a magyar szatirikus költészet elfeledett remekeit, mert ez volt a tanár mániája, a magyarórákon minduntalan visszatért az élcversekre. - Gyönyörű könyv lesz - mondta az égő szemű kamaszfiúnak, aki hűségesen baktatott mellette a Széchényi Könyvtár felé, akkoriban természetesen még ma­­gázták egymást, az érettségi banketten tegeződtek össze. Addigra elnyelte őket az élclapok tengere, a könyvből semmi se lett. Múltkor találta meg a kedvenc tanítvány jegyzeteit, akkurátus betűkkel írt följegyzések voltak a Borsszem Jankó 1870-es évekbeli lapszámaiból, még egy-egy sikerültebb szakaszt is kimásolt a cédula hátoldalára, mutatóul. Például ilyet, az orosz-török háború idejéből: Jaj, a seryem, jaj, a seryem, odavan, Oszmán bácsi kiporolta csúfosan. A tanár­­ kezében még mindig a fagyasztott hallal - látta ebben a pillanatban a kamaszfiút, sovány volt, határozott, hűséges. - Mikorra lesz meg a könyv? - kérdezte. - Érettségiig? - Nem - felelte ő akkor -, annál azért több időre van szükség, de majd elküldöm. Csönd kúszott közéjük, századvégi csönd, a nyolcvanas és kilencvenes éveké. - Hát idekerültem - mondta a kedvenc tanítvány, és szája sarka megremegett. A tanár hallgatott, nem tudott megszólalni. - Ezerkétszáz - mondta akkor az eladó. A tanár kissé bambán meredt rá, aztán visszatette a fagyasztott halat a hűtőrekeszbe. Kezet fogtak. - Örültem, hogy találkoztunk - mondta még zavartan. - Én is - felelte a kedvenc tanítvány. Az élőverseket nem hozták szóba. 10

Next