Ezredvég, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - N. Horváth Péter: Folyt. köv. - Szarka István: Himnuszt, misét - Nagyszékely István: Az Internet kulcsa
- Kulcs... - közölte Becsei lakonikusan, és hiába vártam, hogy virágos szófordulatokkal támassza alá mondanivalóját, mert azonnal látta, hogy beletalált a közepibe. Ezt nem értem, honnan tudják a felnőttek, ha ránéznek az emberre, hogy ki a hunyó? Legtöbbször bejön nekik, és én meg átvállalom a szónoklatot magyarázat gyanánt, bár nem sok eséllyel. Most azonban gáz van. És mint minden gázról, természetesen erről se én tehetek. Hanem a miniszter...! Ja! Ha nem eteti meg a pedagorgosz népeket az Internettel, akkor most én is nyugodtan ülhetnék az egyik ablakban és Vakarccsal közösen szidhatnánk a Liszkait, aki a közös barátunk. Mert a Liszkai egy hülye okostojás. Mindenben ellentmond az osztálynak. Egyszer mellszélességgel kiállt a halálbüntetés mellett, mert minket nem hagy hidegen az ország gondja, egy hét múlva pedig habzó szájjal üvölti, hogy hülye a nép és mi, mert aláírásokat gyűjtenek. Jelzem, mi nem írtuk alá.. A Liszkainak nincsen kialakult véleménye semmiről se. Addig amíg az apja nem vett neki komputert, azt mondta, hogy az Internet egy nagy hülyeség, mert szelektálja az országot internetistákra és internettelenistákra, akik ezáltal szellemi és műveltségi hátrányba kerülnek. Amikor megkapta a gépet, azóta nem ember, aki nem tudja, hogy mi az a web, és hogyan kell belemenni egy oldalba. - Kérem... - tartotta a markát a Becsei. - Az ilyet marhára nem szeretem. Mert nem ad esélyt, hogy kidumáljam magam. Milyen képviselő lett volna belőle, ha nem áll ki az esélyegyenlőség mellett, mi? Még jó, hogy az édes szülőföld nem dőlt be neki, és csak százhúsz szavazatot kapott, ami nem elég egy képviselői helyhez se. Hiába, a vér nem válik vízzé, és a szülőföldet nem lehet átverni semmiféle demagógiával. Még egy nyomorult sámlit se kap ezért a parlament lépcsőházában, nemhogy frakciót. Bár ha ott ülne, akkor legalább a honatyák cipőjét tisztíthatná, azzal is több hasznot hozna az országnak, mint hogy minket terrorizál ezekkel a lakonikus kifejezésekkel. Talán meg kellene változtatni a házszabályt, és bevinni a Becseit. Akkor nem kérné a kulcsot. Pedig nincs is nálam. A Selesztyák Géza őrzi, mint hajdanán a gittet a Pál utcaiak, csak nem rágja. A Vakarcs, a Liszkai, a Selesztyák és én dobtuk össze a pénzt, s miután meglovasítottuk a kulcsot, csináltattunk egy másolatot róla. Ezt természetesen azért tettük, hogy tanulhassunk, gyarapítsuk az elménket az ország javára, és egyszer majd talán képviselők lehessünk, nem úgy, mint a Becsei, aki csak cipőpucolónak jó a Kossuth téren. És mindezt miniszteri támogatással. Mivel a miniszter azt mondta, hogy az internet kell minden iskolába, és megvették a mi hőn szeretett Alma Mutterunknak is. A Kowalszkynak persze mög nehéz volt a sok doboz, ezért egész délután cipekedtünk, mert ha valahol segítő kéz kell, akkor ránk mindig lehet számítani. De a miniszter bácsi elfelejtette, hogy az Internethez telefonszámla is kötődik, és azt nem neki kell kifizetnie a saját házi büdzséjéből. Így aztán amikor az Almába megérkezett az első számla, a diri lement hídba, és elzárta előlünk a csúcstechnikát. Ajánlottuk, hogy a számítástechnikát, a néprajzot és a testnevelést vonjuk össze, és állítsunk egy májusfát az udvaron, a tetejébe egy borosüveget biggyesszünk, és abba rejtessük az internetszoba kulcsát, így aki meg akarja szerezni, annak fel kell másznia, és használat után vissza kellene vinnie. A telefonszámla rögvest átmenne mínuszba. Mi mostan csak vakarhatjuk a webünket, de nem turkálhatunk benne. De azt, ha a fene fenét eszik is, kiderítjük, hogy ki köpött be a Becseinél. Mert lebukás nem lehetett, ugyanis ahhoz véghez kellett volna vinni aljas tervünket, hogy bemegyünk a gépekhez, és belelopózzunk az Alma Internetjébe. De erre valahogy nem vitt rá a lélek minket, így aztán csak a terveinket szövögettük - eléggé izgalmas játék volt -, de nem ejtettük szerét a titkos művelődésnek. Az 14