Ezredvég, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 8-9. szám - MILLENNIUM - Bistey András: Elégtétel
BISTEY ANDRÁS Elégtétel A képembe röhögött, amikor a pénzünket kértem. Nem szabadkozott, hogy most éppen nincs, de majd... nem ígérgetett, hanem kerek perec megmondta, hogy nem fizet, ne is számítsak rá. Hozzátette, hogy nyugodtan beperelhetem, de mind a ketten tudtuk, hogy per nem lesz. Egy ilyen ügyet évekig el lehet húzni-halasztani a bíróságon, kinek van arra ideje meg idege! Legszívesebben belevágtam volna egy jó nagyot abba a kövér, szétfolyó pofájába, de sajnos erősebb nálam, én húztam volna a rövidebbet. Egy darabig rendesen fizetett. Néhány közös ismerősünk figyelmeztetett ugyan, hogy vigyázzunk vele, öt év alatt a harmadik vállalkozása jut csődbe, mégis egyre jobban megy neki, de mit tehettünk volna? Dolgozni muszáj, a megrendelő az megrendelő, nem nagyon lehet válogatni, nem olyan világot élünk. Arra azért vigyáztunk, hogy túl sokat ne hitelezzünk neki, és ez volt a szerencse. A veszteség nem ígérkezett túl nagynak, néhány százezret le tudunk nyelni, de a pofátlansága kiborított. Én asztalos vagyok, Zoli, a társam kárpitos, együtt nyitottunk egy kis műhelyt. Ez a két szakma kiegészíti egymást, jó ötlet volt, hogy társuljunk. Nem vetett föl a pénz, de megéltünk, és nem parancsolt senki, hogy most ezt csináld, meg azt, és nem is fanyalgott, hogy ez vagy az nem jó. Ez a strici elég nagy tételben hozott felújításra váró bútort, a végén már csak neki dolgozhattunk volna, de én erősködtem, hogy ne építsünk egyetlen megrendelőre, akármennyi munkát hoz, az ilyesminek az a vége, hogy ő kezd dirigálni. Fölvettünk két embert, de négyen már alig fértünk el a műhelyben. Zoli megpendítette egyszer, hogy kölcsönből bővíthetnénk, de én úgy félek az adósságtól, mint a tűztől, sikerült lebeszélnem a bővítésről. Persze, szeretnék én is nagy műhelyt, amelyik szinte már gyár, de egy vállalkozás nem szappanbuborék, amit föl lehet fújni, vagyis föl lehet éppen, de akkor valószínűleg úgy is végzi, mint a szappanbuborék. Előbb megkeressük a pénzt a bővítésre, azután majd bővítünk, nem késünk le semmiről, még mind a ketten innen vagyunk a negyvenen. Ez a gennyláda, akiről beszélni kezdtem, most éppen használt bútorral kereskedik, de volt már péksége meg autóalkatrész-boltja is, volt ez már szinte minden, csak akasztott ember nem, sajnos. A boltja egy nagy raktár a városközpontban, onnan árulja a felújított bútorokat. A felújítást mi csináltuk, vagyis nemcsak mi, dolgoztatott másokkal is. Hozzánk komplett garnitúrákat hozott, gondolom azért, mert meg volt elégedve a munkánkkal. Csak később tudtam meg, hogy ezeket Németországból meg Hollandiából szerezte bagóért, ott szintén vannak olyan lomtalanítási napok, mint nálunk, de nem rossz centrifugát meg lyukas fazekat raknak ki, hanem megunt bútorokat, némelyik még olyan jó állapotban volt, hogy alig kellett hozzányúlni. • A részleteket nem ismerem, lehet, hogy ő maga szedette össze ezeket odakint, vagy vette valakitől, sokba nem kerülhettek neki, az biztos. Szóval elszállított egy felújított, újrakárpitozott garnitúrát, a fizetés helyett meg beintett, de ezt szó szerint kell érteni. - Szar alak vagy te - mondtam neki, de csak nevette. 26