Ezredvég, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - OLVASÓLÁMPA - N. Horváth Péter: Közösség született : Szepes Erika: Újpalota - Egy városrész regénye , [könyvismertetés]
az udvari hideg budira kell járni. Ebből támad a háborúság, amely azonban békésen megoldódik a Vallyon Kazi tanácselnök és Kalapkötő Ernő vajda közötti megállapodás nyomán. Mikszáth megértő és megbocsátó derűje jut az olvasó eszébe az életképek olvasásakor, igaz, hogy ezzel véget is ér a hasonlóság. Eszes Máté írásai nem anekdotikusak, mint a nagy palócéi, ő élethelyzeteket ábrázol, mintha minden írása egy hatalmas körkép részlete volna, amelyben a szereplők nem változnak, csak történik velük valami. Legjobban még A bűnjel című történetnek vannak anekdotikus vonásai. Tolka Pityu, a rendőr nem is egészen szabályosan, ravasz ötlettel nyomozza ki az öregek otthonából ellopott élelmiszerek tolvajait, sőt a bűnjeleket is megtalálja. Ilyen történet azonban nincs is másik a könyvben, és a nyomozás is szinte csak epizód egy szélesebben megrajzolt tablón. Eszes Máté hősei gyakran visszatérnek, átlépnek egyik életképből a másikba, de ott is ugyanazok maradnak. Ilyen a régebbi világról szóló történetekben Vallyon Pista, a párttitkár, a Borbély-lányok, „a mi saját cédáink", Lakatos Bandi, a Hindu herceg, Vallyon Kazi, a tanácselnök, Palkó Imre sekrestyés, Bernet atya, Kalapkötő Ernő cigányvajda és mások. Egy kis közösség, Süly történetét írja a szerző immár több kötetében, és ahogy mind többet tudunk meg a tagjairól, a falu lakosairól, erényeikről és gyengeségeikről, úgy válnak lassanként összetéveszthetetlen személyes ismerőseinkké, úgy szeretjük meg, vagy legalábbis fogadjuk el őket. (Curiosa Nova) N. HORVÁTH PÉTER Közösség született Szepes Erika: Újpalota - Egy városrész regénye Budapest legnagyobb lakótelepéről írt könyvében szűkebb környezete eseményeit, kialakulását és fejlődését beszéli el a kezdetektől könyvzártáig Szepes Erika. Az új keletű kifejezéssel élve, zöldmezős beruházásként a puszta szántóföldekből kinövő városrészt 1971 tavaszán kezdték benépesíteni. A lakótelep megálmodása mind tervezői és kivitelezői, mind pedig honfoglalói részről nehéz próbatételnek bizonyult. Végül az élet győzött. Mert mindazt, amit az - akkor már csaknem negyedszázada a szocializmus alapjainak lerakásán fáradozó - ország helyzete szakemberektől s betelepülőktől így vagy úgy megtagadott, az ember leleménnyel és a szeretet hozzáértésével pótolta. Könyvének fővonalát nézve, e folyamat három évtizedéről nyújt alapos áttekintést a szerző. Első oldalain kedves humorral, a kezdeti nehézségeket utólag megszépítő felülnézettel és megható őszinteséggel vall személyes élményeiről, így mutatva be a témához való viszonyát, feldolgozásának indítékait. Következő, az Őskor gyűjtőcím alatt sorakozó fejezetekben a „műváros" tér 108