Ezredvég, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 5. szám - MŰHELY - Wirth Ádám: "Mondd, mit érlel annak a sorsa?" : (A munkásosztályról, jelen és jövő időben)

a munkásnépesség egy részének nem­ foglalkoztatott vagy félig foglalkoztatott kezekké változása, ami biztosítja a mindig készen álló kizsákmányolható ember­anyagot a tőke változó szükségletei számára, s egyben a tőkés felhalmozás emel­tyűje. Az ipari termelés a tulajdonváltással egyidejűleg 20-30 százalékkal, a me­zőgazdasági termelés 30-40 százalékkal visszaesett. A munkanélküliség megje­lenése szükségszerű velejárója volt a tőkés rendszerváltásnak. A foglalkoztatot­tak száma 5,4 millióról 3,8 millióra esett vissza A 15-74 éves népesség 46 száza­léka inaktív (nyugdíjas, tanuló, eltartott). Különösen nagy volt a csökkenés a fel­dolgozóiparban, a bányászatban és építőiparban. Mintegy másfél millióan veszí­tették el munkájukat. A teljes foglalkoztatottságot tömeges munkanélküliség váltotta fel 1990-1993 között a munkanélküliek száma ugrásszerűen 40 ezerről 700 ezerre nőtt. A nyilvántartott munkanélküliek aránya jelenleg 6 százalék körül lát­szik stabilizálódni. 30-40 százalékuk tartósan munkanélküli, vagyis egy év óta vagy anniál is régebben keres, de nem talál munkát. Még nagyobb a „passzív mun­kanélküliek" száma, akik már a munkanélküli nyilvántartásból is kikerültek, munkanélküli ellátásban nem részesülnek, és semmi esélyük sincs arra, hogy ál­landó munkahelyet és munkát találjanak maguknak. Sokan idő előtt nyugdíjba kényszerültek. Százezrek lettek bizonytalan egzisztenciájú, önkizsákmányoló „kényszervállalkozók". A munkás kiszolgáltatottságát a szakszervezeti mozga­lom egységének felbomlása, a szakszervezetek erejének gyengülése is fokozza A munkásoknak valóban nem maradt egyedük munkaerejüknél, nem maradt más eladni valójuk, mint saját bérük. Szabad prédává váltak a munkapiacon. Az ere­deti felhalmozás ezzel betöltötte funkcióját. A gazdagság felhalmozása az egyik póluson, a nyomor, a munkarabszolgaság, a morális lealacsonyodás felhalmozá­sa a másik póluson. A tőkés termelés „előtörténete" befejeződött. A kifejlődött tőkés termelés Magyarországon immár a saját lábán áll. Fenntartja, és növekvő mértékben, állandóan újratermeli a munkások elválasztását a munka megvalósí­tási feltételeinek tulajdonától. „A saját menete révén újratermeli a munkaerő és a munkafeltételek szétválasztását. Ezzel újratermeli és megörökíti a munkás ki­zsákmányolásának feltételeit. Állandóan arra kényszeríti a munkást, hogy mun­kaerejét eladja azért, hogy élhessen, és a tőkésnek állandóan lehetővé teszi a mun­kaerő megvásárlását, azért, hogy meggazdagodjék" (uo. 539 oldal). Az új tőkésosztály „Személyekről itt csak annyiban van szó, amennyiben azok gaz­dasági kategóriák megszemélyesítői, meghatározott osztályvi­szonyok és érdekek hordozói." (Marx) Az új eredeti tőkefelhalmozás eredményeként új tőkésosztály jött létre. Egyik for­rását az egykori tőkésosztály maradványai és leszármazottjai jelentették. Bár rep­rivatizáció Magyarországon nem volt, a korábban államosított cégeket a régi tu­lajdonosok nem kapták vissza, többen, régi márkanévvel vagy új márkanév alatt, újraindították régi cégüket. A nyugatra emigráltak közül többen visszatér­tek, és idehaza fektetik be tőkéjüket. Egy másik forrás a rendszerváltás idején

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék