Ezredvég, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 8-9. szám - TANÚHEGY - Bronyevszkij, V. B.: Utazás Magyarországon: (Részletek)
V. B. BRONYEVSZKIJ Vlagyimir Bogdanovics Bronyevszkij (1784-1836) tengerész hadnagy egyik tisztje volt annak a csaknem 4000 főnyi orosz tengerészgyalogságnak, amely Triesztből gyalogmenetben Magyarországon keresztül vonult haza Oroszországba, 1810 tavaszán. Bronyevszkijnek köszönhetjük az első orosz útibeszámolót hazánkról, s ez jóval több puszta kuriózumnál; egy későbbi dekabrista szimpatizáns élesszemű, rokonszenvező írása. Röviden, de érdekesen ír a korabeli Miskolcról is. Utazás Magyarországon (Részlet) Miskolcra igen korán érkeztünk be. A város nem túlságosan magas hegy tövében fekszik a Szinva-patak mentén, mely a Hernádba ömlik, az pedig a Tiszába. Az egyetlen nagy utcát, melyet rendes házak öveznek, megtöltötték a kíváncsi emberek, nagyrészt szlávok és lengyelek. A mellékutcák girbe-gurbák és szennyesek. A téren, a kávéház előtt oszlop és kaloda a bűntevők megfenyítése végett. Összetalálkoztunk a városban a katonai tanintézet egyenruhás növendékeivel is, akik fapuskával, zeneszó mellett, zászlók alatt meneteltek, miközben az őket kísérő tanárok pipából eregették a bodor füstfelhőket. A zsidók mély hajlongások közepette ajánlgatták, hogy cservenyeceinket felváltják forintra, de nem kevésbé untattak bennünket a szlávok is zaklató kérdezősködésükke. Holnap reggel kezdődik az országos vásár és ezért igen sok paraszt jött be a szomszédos falvakból. A nagy templomban igen sok a szép festmény; a diákok és diáklányok szép rendesen, kettős sorokban álltak az oltár előtt. Kellemes látványt nyújtottak a gyermekek, akiknek neveltetésére szemmel láthatólag nagy súlyt helyeznek. A szláv templom tiszta és elég nagy is olyan kis városhoz viszonyítva, mint Miskolc. Mutattak négy festményt, orosz művészek munkái voltak, és ezek a legszebbek, mégpedig nemcsak a templomban, hanem az egész városban. A borús idő, eső és a hideg arra kényszerítettek, hogy a lángoló szívet ábrázoló fogadóban maradjak, ahol a gyönyörű Róza, a fogadósnő ünnepi módon vendégelt meg bennünket. A nők itt általában szőkék, magasnövésűek, pirospozsgásak; gyönyörű szépeknek lehetne mondani őket, ha arcbőrük is szép lenne. [...] Holnap Tokajt fogom meglátogatni. 1810 TARDY KALLÓS LAJOS FORDÍTÁSA 65