Ezredvég, 2011 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - MŰHELY - Tenner György: Az átmeneti korszak fiaskói (1956-1989)
elvezetett a likviditási válságig és a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF), illetve a Világbankhoz való csatlakozásig. Tomasi di Lampedusa híres regényében (A párduc) olvasható ez a mondat: „Mindent meg kell változtatni, ahhoz hogy minden változatlan maradhasson". Akkor, az 1980-as évek első felében arra gondoltam, hogy ez valószínűleg fordítva is igaz lehet. Ha nem hajtunk végre olyan kellően érzékelhető lépéseket, amelyek alkalmasak kikényszeríteni a vállalati és szövetkezeti termelés és gazdálkodás hatékonyságának szignifikáns növelését, akkor egy gazdasági összeomlás következtében minden meg fog változni. (Ám a rendszerváltozásnak még a halvány gyanúja sem ötlött fel bennem.) A külföldről felvett hitelek állományának növekedése (a hitelek esedékes törlesztését és a kamatokat mindig újabb és újabb hitelekből fizettük, a belföldi hiányra pedig további hiteleket vettünk fel), és a belső adósság felhalmozása (a beruházási hányad, később a beruházások, felújítások abszolút csökkenése) tette lehetővé, de magától értetődően csak korlátozott ideig, a Kádár által elképzelt „társadalmi béke" a néppel kötött alku megvalósításának tényezőit, elemeit. A társadalmi-gazdasági elit érdekérvényesítésének gyakorlatilag nem létezett korlátja. A gazdasági szabályozórendszer elemei és mértékei körüli alkuk során sikeresen hárítottak el minden olyan törekvést, amely a gazdasági hatékonyság javítására és a társadalmi termelékenység növelésére jelentett volna valamelyes kényszert. Az üzemekben és a termelőszövetkezetekben végzett munka leértékelődött. Általános gyakorlattá vált a látszatfoglalkoztatás, azaz a valós munkanélküliség virtuálissá alakítása, az üzemen belüli munkanélküliség. A munkások és a mezőgazdaságban dolgozók valódi, érdemi munkaerejüket a vállalati gazdasági munkaközösségekben, a háztáji gazdaságban (esetleg mindkettőben) használták fel, a szocialista munka megszűnt „a becsület és dicsőség dolga" lenni. A pártpropaganda által rutinszerűen szorgalmazott szocialista brigád-mozgalom kiüresedett, tartalmatlanná vált, poros díszletté silányult. A legcsekélyebb hajlandóság sem mutatkozott az elengedhetetlen lépések megtételére, holott még az 1980-as évek második felében is látszott egy (igaz, nagyon keskeny) ösvény, amelyen haladva a bukás, az összeomlás elkerülhető lehetett volna. Erről a lehetőségről az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete részére tanulmányt készítettem Egy új fejlődési szakasz pénzügyi feltételei és lehetőségei az 1990-ig terjedő periódusban címmel. Az 1980-as évek első felében - évekkel az említett tanulmány megírása előtt - történt egy előzmény és következmény nélküli epizód. A Szabadság hegyen levő egyik kisebb szállodába egész napos értekezletre kaptunk meghívást. Amikor gyülekeztünk, láttam, hogy - államtitkári, miniszterhelyettesi szinten - ott az egész kormány. Aztán megjelent Csikós Nagy Béla , az Árhivatal elnöke. Megnyitójában elmondta, hogy olyan komplex terv kidolgozására kapott megbízást, amely alkalmas a gazdasági feszültségek megoldására. Felvázolt egy ár-, bér-, és valutareform elképzelést, valamint egy nagyvonalú beruházási programot. Végezetül hozzátette, hogy mindezek végrehajtásának finanszírozását külföld * * * Megjelent a T. Gyuri történetei című könyvemben. (Bp., 2009,182-209. o.) ** Vas Zoltán hozta ki a háborús bűnösök börtönéből 1946-ban. Háború előtti művei: A német honvédő gazdaság irodalma, (Bp. 1939.) A szovjetgazdaság három Achilles-saarka, (Szeged, 1941.) Nagytérgazdaság, (Bp. 1942.) A faj és a gazdaság viszonya az új német gazdaságelméleti irodalomban. (Bp. 1940.)