Ezredvég, 2014 (24. évfolyam, 1-6. szám)
2014 / 6. szám - MÉRLEG - Szerdahelyi István: Marx filozófiái és a marxizmusok
SZERDAHELYI ISTVÁN Marx filozófiái és a marxizmusok Kiss Endre: Marx lábnyomai ... és átváltozásai Kiss Endre monográfiája különlegesen nagyszabású vállalkozásként tűnik fel. Célkitűzése az, hogy választ adjon arra, voltaképpen mi az az eszmeáramlat, ami marxizmusnak nevezhető, s erre építve tisztázza, milyen fő szakaszok jellemzik Marx filozófiai elgondolásainak fejlődését, továbbá milyen főbb válfajai keletkeztek a Marx utáni marxizmusnak. Okfejtése szerint Marx életművében hatféle filozófia található, és „a »marxizmus« nem azonos Marx filozófiáinak egyikével sem. Mint univerzális filozófiai, politikai és szociológiai opció alapvetően mégis meghatározta a világ kérdésfeltevéseit 1867 és 1989 között. Az alapvető kérdések ilyen horderejű tematizálásával Marx filozófiái, minden túlzás nélkül mondva, maguk is világtörténelmi tényezővé váltak. Mindezzel még egyszer alá akarjuk húzni, hogy Marx filozófiáját nem tartjuk azonosnak a marxizmussal. Marx filozófiája eredetileg is filozófiaként keletkezett Marx-szövegekből, a hat marxi filozófiából rekonstruálható, a marxizmus alapvető értelmezési keretét a Kommunista Kiáltvány érdemileg már a maga teljességében tartalmazza" (20. o.). Ennek szövege „négy hatalmas áramlatot terel közös folyamba", úgy, hogy „a négy áramlat közös, egymást erősítő Niagarájában feltaláljuk a fiatal Marx fejlődésének számos korábbi állomását, sőt már az 1848 előtt megszületett első két marxi filozófia nyomait is. Az első áramlat a politikai forradalom, a világ megjavításának hagyományos gondolatmenete, a később hozzá társuló motívumokkal kiegészítve azonban teljesen új szövegösszefüggésben. A második a gazdaság, tágabban a társadalom fejlődésének strukturális dinamikája, a termelőerők és termelési viszonyok összjátéka, a társadalmivá és az emberiség összérdekévé váló forradalom objektivitásának megalapozása. Ez új típusú forradalom, amelynek egyértelműen kinyilvánított végcélja van: a kommunista társadalom. Ennek érlelődése nem egyszeri alkalom, hanem a világtörténelem kitüntetett része. Ez immár a harmadik áramlat, a világtörténelem valóságos beteljesülése, millenáris esemény, minden társadalom végső téloszának [céljának, Sz. I.] valósággá válása. A valósággá váló politikai harmónia, a horizonton megjelenő gazdasági és társadalmi optimum megjeleníti a világtörténelem beteljesedését, az objektív és a szubjektív szervesülnek és egyesülnek. A szubjektumok cselekvésében világtörténelmi folyamatok érvényesülnek, azok emberi személyes harcok és szenvedések nélkül nem is tudnának érvényre jutni. Ez a harc megoldja a történelemben cselekvő szubjektum etikai választásainak kérdéseit, a politikai cselekvés legitimációjának kegyetlen dilemmáit. De még ezen is átüt a negyedik folyam: a gondolkodás, a filozófia és a