Ezredvég, 2014 (24. évfolyam, 1-6. szám)

2014 / 6. szám - MÉRLEG - Szerdahelyi István: Marx filozófiái és a marxizmusok

filozófus hatalma, ami (aki) azzal, hogy feltárja a világtörténelem valóságos titkait, egyben nagy varázslóként már meg is oldja (oldotta!) őket" (21. o.). A fiatal Marx első filozófiai korszaka Kiss Endre szerint akkor jön létre, amikor túllép eredeti, romantikus világképén, és kidolgozza elidegenülés-elméletét, amely „önálló és zseniális »pozitív« filozófia" (38. o.). Ebben „alapvető orien­tációs pontjának" Feuerbach műve, A kereszténység lényege tekinthető (43. o.). Itt Feuerbach „egyik legnagyobb erénye, következetessége. Egy elidegenedett viszonyt elemez, és azt megfordítva, máris eredményhez jut. Ezt a viszonyt azonban egyre differenciáltabban, egyre több területre dolgozza ki, egyre komp­lexebbé válik a kezdetben szinte triviálisan egyszerű alapviszony. A váratlan átértékelések következetes eredményeképpen megnyílik a valóság. Az azonosról kiderül, hogy nem-azonos, a nem-azonosról, hogy azonos: a valóság mélyén egy másik valóság rendszere tárul fel előttünk. Egy ilyen feuerbachi típusú leleplezés például [Marxnál, Sz. I.] a Gazdasági-filozófiai kéziratok »elidegenült munka«­­elemzése, amelynek során egy alapelidegenülésről kiderül, hogy voltaképpen négy (de inkább öt) elidegenülés-viszony bomlik ki belőle. Feuerbach segítségével Marx a későbbiekben eljut a kritikai pozitivizmus által kidolgozott valóságképhez, egy valódi valóságfilozófia alapjaihoz. Ez a fogalmi technika értelmében is igaz. Az elidegenedés kritikájában kialakuló fogalmi leírások alkalmasak a valóság új, pozitív fogalmi leírására. Az elidegenülés-modell következetessége módszertanilag is forradalmivá válhat, amennyiben a forradalmi prezentizmus, az elidegenült szerkezetek leleplezése és az azzal kapcsolatos átértékelések nem állnak meg társadalmi vagy politikai tabuk előtt - maga Marx is nagyon sokszor alkalmaz ilyen modellt közvetlen politikai vagy sajtójogi ügyekre is" (44. o.). „Marx második önálló filozófiája - folytatja Kiss Endre - az univerzális történet­filozófia, amelynek alapzata a munka, a termelés és az erre alapuló társadalomelmélet volt" (48. o.). Ennek egyik dokumentuma az úgynevezett Feuerbach-tézisek, ami Kiss szerint a filozófiai irodalom legrövidebb terjedelmű remekműve. „A tizen­egy tézis önálló részekre tagolódik - írja -, hogy az utolsó ne csak az addigi tíz tézist zárja le, de magát az egész filozófiát is, egyes értelmezők szerint ráadásul nem is csak Marx számára. Az első három tézis a materializmus (Feuerbach filozófiája, minden eddigi materializmus összefüggésében) teljes értelmezését adja a »tevékeny oldal« pontos kifejtésével. A második rész négy tézise a hegeli iskola felbomlásának összefüggésében vázolt elmozdulások egzakt és filozófiailag tartalmas rögzítése (meddig jutott el Feuerbach, és mely álláspontokig nem jutott már el). A harmadik csoport három tézise az addigi filozófiai tudásszociológia csúcsteljesítménye (melyik filozófiai álláspont milyen tudásszociológiai alapzaton áll). S végül az utolsó tézis (egyben a »világ megváltoztatásá«-nak tézise) bravúrosan foglalja össze zárókőként mind a három témacsoport végső eredményeit. A tézisek logikája egyenes úton vezet az univerzális történelemfilozófia ered­ményének médiumában a filozófia végének kimondásához, olyannyira, hogy e fordulat egyik legkifej­tettebb megfogalmazása éppen áll. Feuerbach-tézis" (62. o.). A harmadik marxi filozófia Kiss Endre szerint úgy keletkezett, hogy „Marx

Next