Bihari Napló, 1991. május (2. évfolyam, 99-125. szám)

1991-05-01 / 99. szám

HOLNAPI LAPSZÁMUNKBAN: II. évfolyam, 99. szám Nagyvárad, 1991. május 1. szerda 8 oldal, 6 lej Kormánykozmetika VEZÉRCSEL, GYALOGÁLDOZATTAL Petre Roman kormányala­kítása újból bizonyította: a forradalomnak álcázott 1989-es hatalomátvétellel elő­térbe került második RKP- vonal önszántából nem fog le­mondani a megszerzett pozí­ciókról. Az olyan kül- és belföldön messzehangzó vélemények, hogy sem a parlament abszolút fronttöbb­sége, sem a kormányzópárt ar­roganciája és merevsége nem áll összhangban a lakosság körében tapasztalható mérhe­tetlen ellenszenvvel, süket fü­lekre találnak. Röpke egy év alatt történt meg a hátraarc: feszültséget és háborgást, me­nekülést és elkeseredést szül az ország vezetőinek népsze­rűtlensége. A tavaly júniusban — és azóta egyfolytában — kompro­mittálódott államelnöknek és környezetének nincsenek szo­ciálpolitikai elképzelései, a DÉNES LÁSZLÓ (Folytatása a 3. oldalon) AZ ALFA VEZETŐI AZ ÁLLAMFŐVEL TÁRGYALTAK Elutasítják a kormány reformintézkedéseit Kemény tárgyalópartnerekre talált Ion Iliescu államfő hétfőn az Alfa szakszervezeti szövetség küldötteiben. A szakszervezetiek vezetője az a Bogdan Hossu volt, aki néhány héttel ezelőtt annyira megkeserítette a Televízió „pártatlan" kommentátorának (Mircea Hamzának) az életét. Akkor Bogdan N­ossu nem vesztette el bátorsá­gát a hirtelen jött hátbatámadás miatt, és a televízió képviselőjével vívott küzdelemből — minden józan néző számára egyértelműen — győztesként került ki. Az államelnök előtt az „alfások“ kifejtet­ték saját elképzeléseiket a piacgazdaságra való áttérésről, a privatizációról és az árak libera­lizálásáról. Meggyőző­désük ugyanis, hogy a kormány politikája ezen a területen csődöt mondott, romlásba dönti a gazdaságot és a la­kosság nagy részének a nyomorgáson kívül más lehetőséget nem bsztosít. Ion Iliescu — szokása szerint — megkerülte a határozott ál­lásfoglalást és csak annyit ígért: megpróbálja „összehozni", az ország legjelentősebb gazdaság­­kutatóit, hogy a több javasolt reformváltozat közül végre kiválasszák a legmegfelelőbbet. A rádiónak adott nyilatkozatában Bogdán Hossu kijelentette, hogy a kormány „színe“ hi­degen hagyja a szövetségükhöz tartozó 400 nagy­­vállalat dolgozóit. Nekik csak az a fontos, hogy a kormány intézkedései a lakosság valós érde­keit vegyék figyelembe. N. O. I HALÁLOS “H GÁZOLÁSOK : Emberéletet követelt­­ Tenkén április 11-én egy közlekedési baleset. A­­ Csengeri Gavril vezette ' 21-BH-1229-es rendszá­­­­m­ú kamion az autóbusz-­­ megállóban gázolta el t­­ Ilies Veronicát, aki bele­­­­s halt sérüléseibe. Halálos­­ kimenetelű volt az a­­ baleset is, amelyik ápri­­i­lis 15-én történt Lunca­­ községben. Az áldozat,­­ Gules Anca mindössze hatéves volt. A gyerek váratlanul szaladt ki az úttestre, az I­BN­-2609- es rendszámú személy­­gépkocsi alá, melyet Ru­­­­su­loan vezetett. A hely­színre érkező mentők­­ nem tudták megmenteni a kislány életét. / *• lag-szigetcsoport pokla; a terv­ + -277' Túl szép lett volna A KÖZEL-KELETI REGIONÁLIS RENDEZÉS BUKTATÓI A kezdetben ígéretesnek indult regionális közel-keleti rendezés a jelek szerint nem mentes buktatóktól; a Levy külügymi­niszter által bejelentett — és a nemzetközi közvélemény köré­ben oly sok elismerést kivívott — izraeli tárgyalási készség né­mi korrekcióra szorul. Shamir kormányfő ugyanis kijelentette, hogy a külügyminiszteri szán­déknyilatkozattal ellentétben, az összarab—izraeli kerekasztal­­tanácskozást csak egyszer a rendezési folyamat megnyitása­ként hajlandó elfogadni Izrael. A továbbiakban csak kétoldalú megbeszélésekre hajlandó az érdekelt arab államokkal. De tévedés lenne azt hinni, hogy csak Izrael vette revízió alá a jól indult rendezési fo­lyamathoz való hozzáállását. Asszad szíriai elnök például é­­lesen bírálta Izraelt és annak közel-keleti politikáját, hangoz­tatva, hogy ha az amerikai bé­ketörekvések kudarccal végződ­nek, az elsősorban Izrael hibá­jából fog történni. A jordániai diplomácia feje, Tahir Masszri külügyminiszter úgy vélekedik, hogy Moszkvára igen jelentős szerep hárul a rendezésben, ezért Amman so­kat vár Besszmertnih közel-ke­leti körútjától. A jordániai dip­lomata nem felejtette ki, hogy konkrétan miben látja Moszkva hozzájárulását a rendezéshez, ám megfigyelők szerint — a bé­kesség érdekében — jobban is tette, hogy nem tért ki a rész­letekre. Külön említést érdemel az a kemény hangú figyelmeztetés, melyet az Egyesült Államok in­tézett az izraeli hatóságokhoz. Eszerint, ha Izrael nem tanúsít pozitív hozzáállást az oly nehe­zen elindított rendezési folya­mathoz, akkor az USA kény­telen lesz gazdasági megtorló intézkedésekhez folyamodni. A kilátásba helyezett gazdasági szankciónak komoly háttere van, ugyanis Izrael évi 3 mil­liárd dolláros segélyben része­sül­t amerikai költségvetésből, amihez még­ hozzáadódnak a (Folytatása a 2. oldalon) az Öbölben „Kísértethajók” BAGDAD CÁFOL... MINT RENDESEN Mint minden valamirevaló hírre, a tegnap közölt iraki fegyver­vásárlási értesülésre is megérkezett a menetrendszerű bagdadi cáfolat. Irak valótlannak minősíti azt az állítást, hogy a tilalmat megszegve fegyvereket vásárolt volna bárhonnan is. A bagdadi tájékoztatási miniszter azt állította, hogy az ilyen gyanúsítgatás a jó ideje tartó Irak-ellenes propagandakampány része s az or­szágba — az embargó miatt — még a nagyon szükséges gyógy­szerek vagy élelmiszerek sem jutnak be — nemhogy fegyverek. Ezzel egy időben, az amerikai haditengerészet folytatja az Irak felé tartó hajók ellenőrzését — a jelek szerint nem feles­legesen és nem eredménytelenül; eddig 50 kisebb-nagyobb, kü­lönböző nemzetiségű hajót fordítottak vissza az Irak-ellenes ENSZ-embargó megsértése miatt. S hogy Iraknak mennyi köze van a „lefülelt“ hajókhoz, il­letve azok rakományához, arról csak annyit, hogy kereskedelmi hajózásban jártas szakértők véleménye szerint manapság aligha létezik olyan „bohém“ hajótársaság, amelyik csak úgy vaktában elindítana egy szállítmányt a célállomás tudta, beleegyezése, il­letve megrendelése nélkül. Más kérdés, hogy Irak nem vesz tu­domást a célba nem ért hajószállítmányokról, a célbaérteket pe­dig egyszerűen letagadja. Tehát: ki az, aki megsérti az embargót? - LEGMANN RONALD Ez a harc sem a végső szerűsített és egy jól működő jegyrendszer által adminiszt­rált nyomor; a hidegháború; a vasfüggöny; a fegyverkezési hajsza; a hazudott űrkutatás; a látványosan hatványozódó leszakadás a technológiai fejlő­désben; az ipari és egyéb ere­detű selejtek (fél)világméretű nemzetközi cseréje, a kölcsö­nös hátrányok elve alapján; a­ rejtett ellenzék; a szamizdat; a gulyáskommunizmus; a struk­turális reformok; a vérengzé­sek a nagyvárosok terein; a VÉG, majd a visszarendező­dés ... Ők, kiknek „a munkabér, a munkaerő ára cincog zsebük­ben, úgy mennek haza“, nem ezt akarták. Ők, szegények, addig, de azóta is százszor megcsúfoltak, gyönyörűt ál­modtak: „Világ proletárjai, e­­gyesüljetek!“, biztatták magu­kat és egymást, hogy „Ez a harc­ lesz a végső“, a ve­me sebbje pedig ekképpen: „Döntsd a tőkét, ne siránkozz!“. Nem, ezt semmiképpen nem akarhatták, ők, e kérges te­nyerű, gyermeklelkű milliók, semmi mást nem akartak, csak ..Munkát, kenyeret!", „Kevesebb vért a köhögésnél", „Hatal­mat, húst a dolgozóknak!", miközben „piros kisdedet ál­modott a vasöntő az érc-for­mákba“. Ők védtelenül, de „pirosló arccal és piros zászlókkal" az utcára vonultak. A kerítés lé­cein csüngve bámészkodó pro­letárfiú pedig, fölismerve zászlóvivő apját, arra gon­dolt, hogy „Hatalmasabb a ki­rálynál is az én apám". Az áradó tömeg élén vala­hol egy törékeny asszony ha­ladt, aki hitt abban és ki is mondta, hogy „a szabadság a másként gondolkodás szabad­sága“. bokor andras EGYMÁS ELLENI RENDÜLETLENÜL Árvíz után­i földrengés. Pár nap leforgása alatt im­már másodjára szaggatják természeti katasztrófák a szovjet hont, Grúziában most a rendszerbe vetett „hit" után az épületek dől­tek össze. A cserno­bili katasztrófa áldozatai­nak a számát is csak öt év elteltével, egy „fecse­gő"­ egykori bizalmi lelki­­ismeret-furdalási rohama révén ismerhette meg a köz­vélemény. Pedig az tényleg nem BELÜGY, hogy egy atomkatasztrófa áldozatai­nak a száma néhány tucat-e vagy netán tíz, tizenkét­ezer -kioltott életet számlál. A jelenleg is járva-kelve haldoklókat nem is számol­va. Egy biztos: az emberi gyűlölet nem ismer lehe­tetlent. Ugyanis a ka­­­tasztrófa sújtott területen még a közös baj sem feled­tette az évtizedek alatt fel­gyülemlett vélt vagy rab­­­ellentéteket: a népcsoportok közötti atrocitások — a ka­tasztrófa dacára — zavarta­lanul folynak. Sőt!

Next