Bihari Napló, 1991. május (2. évfolyam, 99-125. szám)
1991-05-01 / 99. szám
HOLNAPI LAPSZÁMUNKBAN: II. évfolyam, 99. szám Nagyvárad, 1991. május 1. szerda 8 oldal, 6 lej Kormánykozmetika VEZÉRCSEL, GYALOGÁLDOZATTAL Petre Roman kormányalakítása újból bizonyította: a forradalomnak álcázott 1989-es hatalomátvétellel előtérbe került második RKP- vonal önszántából nem fog lemondani a megszerzett pozíciókról. Az olyan kül- és belföldön messzehangzó vélemények, hogy sem a parlament abszolút fronttöbbsége, sem a kormányzópárt arroganciája és merevsége nem áll összhangban a lakosság körében tapasztalható mérhetetlen ellenszenvvel, süket fülekre találnak. Röpke egy év alatt történt meg a hátraarc: feszültséget és háborgást, menekülést és elkeseredést szül az ország vezetőinek népszerűtlensége. A tavaly júniusban — és azóta egyfolytában — kompromittálódott államelnöknek és környezetének nincsenek szociálpolitikai elképzelései, a DÉNES LÁSZLÓ (Folytatása a 3. oldalon) AZ ALFA VEZETŐI AZ ÁLLAMFŐVEL TÁRGYALTAK Elutasítják a kormány reformintézkedéseit Kemény tárgyalópartnerekre talált Ion Iliescu államfő hétfőn az Alfa szakszervezeti szövetség küldötteiben. A szakszervezetiek vezetője az a Bogdan Hossu volt, aki néhány héttel ezelőtt annyira megkeserítette a Televízió „pártatlan" kommentátorának (Mircea Hamzának) az életét. Akkor Bogdan Nossu nem vesztette el bátorságát a hirtelen jött hátbatámadás miatt, és a televízió képviselőjével vívott küzdelemből — minden józan néző számára egyértelműen — győztesként került ki. Az államelnök előtt az „alfások“ kifejtették saját elképzeléseiket a piacgazdaságra való áttérésről, a privatizációról és az árak liberalizálásáról. Meggyőződésük ugyanis, hogy a kormány politikája ezen a területen csődöt mondott, romlásba dönti a gazdaságot és a lakosság nagy részének a nyomorgáson kívül más lehetőséget nem bsztosít. Ion Iliescu — szokása szerint — megkerülte a határozott állásfoglalást és csak annyit ígért: megpróbálja „összehozni", az ország legjelentősebb gazdaságkutatóit, hogy a több javasolt reformváltozat közül végre kiválasszák a legmegfelelőbbet. A rádiónak adott nyilatkozatában Bogdán Hossu kijelentette, hogy a kormány „színe“ hidegen hagyja a szövetségükhöz tartozó 400 nagyvállalat dolgozóit. Nekik csak az a fontos, hogy a kormány intézkedései a lakosság valós érdekeit vegyék figyelembe. N. O. I HALÁLOS “H GÁZOLÁSOK : Emberéletet követelt Tenkén április 11-én egy közlekedési baleset. A Csengeri Gavril vezette ' 21-BH-1229-es rendszámú kamion az autóbusz- megállóban gázolta el t Ilies Veronicát, aki beles halt sérüléseibe. Halálos kimenetelű volt az a baleset is, amelyik ápriilis 15-én történt Lunca községben. Az áldozat, Gules Anca mindössze hatéves volt. A gyerek váratlanul szaladt ki az úttestre, az IBN-2609- es rendszámú személygépkocsi alá, melyet Rusuloan vezetett. A helyszínre érkező mentők nem tudták megmenteni a kislány életét. / *• lag-szigetcsoport pokla; a terv + -277' Túl szép lett volna A KÖZEL-KELETI REGIONÁLIS RENDEZÉS BUKTATÓI A kezdetben ígéretesnek indult regionális közel-keleti rendezés a jelek szerint nem mentes buktatóktól; a Levy külügyminiszter által bejelentett — és a nemzetközi közvélemény körében oly sok elismerést kivívott — izraeli tárgyalási készség némi korrekcióra szorul. Shamir kormányfő ugyanis kijelentette, hogy a külügyminiszteri szándéknyilatkozattal ellentétben, az összarab—izraeli kerekasztaltanácskozást csak egyszer a rendezési folyamat megnyitásaként hajlandó elfogadni Izrael. A továbbiakban csak kétoldalú megbeszélésekre hajlandó az érdekelt arab államokkal. De tévedés lenne azt hinni, hogy csak Izrael vette revízió alá a jól indult rendezési folyamathoz való hozzáállását. Asszad szíriai elnök például élesen bírálta Izraelt és annak közel-keleti politikáját, hangoztatva, hogy ha az amerikai béketörekvések kudarccal végződnek, az elsősorban Izrael hibájából fog történni. A jordániai diplomácia feje, Tahir Masszri külügyminiszter úgy vélekedik, hogy Moszkvára igen jelentős szerep hárul a rendezésben, ezért Amman sokat vár Besszmertnih közel-keleti körútjától. A jordániai diplomata nem felejtette ki, hogy konkrétan miben látja Moszkva hozzájárulását a rendezéshez, ám megfigyelők szerint — a békesség érdekében — jobban is tette, hogy nem tért ki a részletekre. Külön említést érdemel az a kemény hangú figyelmeztetés, melyet az Egyesült Államok intézett az izraeli hatóságokhoz. Eszerint, ha Izrael nem tanúsít pozitív hozzáállást az oly nehezen elindított rendezési folyamathoz, akkor az USA kénytelen lesz gazdasági megtorló intézkedésekhez folyamodni. A kilátásba helyezett gazdasági szankciónak komoly háttere van, ugyanis Izrael évi 3 milliárd dolláros segélyben részesült amerikai költségvetésből, amihez még hozzáadódnak a (Folytatása a 2. oldalon) az Öbölben „Kísértethajók” BAGDAD CÁFOL... MINT RENDESEN Mint minden valamirevaló hírre, a tegnap közölt iraki fegyvervásárlási értesülésre is megérkezett a menetrendszerű bagdadi cáfolat. Irak valótlannak minősíti azt az állítást, hogy a tilalmat megszegve fegyvereket vásárolt volna bárhonnan is. A bagdadi tájékoztatási miniszter azt állította, hogy az ilyen gyanúsítgatás a jó ideje tartó Irak-ellenes propagandakampány része s az országba — az embargó miatt — még a nagyon szükséges gyógyszerek vagy élelmiszerek sem jutnak be — nemhogy fegyverek. Ezzel egy időben, az amerikai haditengerészet folytatja az Irak felé tartó hajók ellenőrzését — a jelek szerint nem feleslegesen és nem eredménytelenül; eddig 50 kisebb-nagyobb, különböző nemzetiségű hajót fordítottak vissza az Irak-ellenes ENSZ-embargó megsértése miatt. S hogy Iraknak mennyi köze van a „lefülelt“ hajókhoz, illetve azok rakományához, arról csak annyit, hogy kereskedelmi hajózásban jártas szakértők véleménye szerint manapság aligha létezik olyan „bohém“ hajótársaság, amelyik csak úgy vaktában elindítana egy szállítmányt a célállomás tudta, beleegyezése, illetve megrendelése nélkül. Más kérdés, hogy Irak nem vesz tudomást a célba nem ért hajószállítmányokról, a célbaérteket pedig egyszerűen letagadja. Tehát: ki az, aki megsérti az embargót? - LEGMANN RONALD Ez a harc sem a végső szerűsített és egy jól működő jegyrendszer által adminisztrált nyomor; a hidegháború; a vasfüggöny; a fegyverkezési hajsza; a hazudott űrkutatás; a látványosan hatványozódó leszakadás a technológiai fejlődésben; az ipari és egyéb eredetű selejtek (fél)világméretű nemzetközi cseréje, a kölcsönös hátrányok elve alapján; a rejtett ellenzék; a szamizdat; a gulyáskommunizmus; a strukturális reformok; a vérengzések a nagyvárosok terein; a VÉG, majd a visszarendeződés ... Ők, kiknek „a munkabér, a munkaerő ára cincog zsebükben, úgy mennek haza“, nem ezt akarták. Ők, szegények, addig, de azóta is százszor megcsúfoltak, gyönyörűt álmodtak: „Világ proletárjai, egyesüljetek!“, biztatták magukat és egymást, hogy „Ez a harc lesz a végső“, a veme sebbje pedig ekképpen: „Döntsd a tőkét, ne siránkozz!“. Nem, ezt semmiképpen nem akarhatták, ők, e kérges tenyerű, gyermeklelkű milliók, semmi mást nem akartak, csak ..Munkát, kenyeret!", „Kevesebb vért a köhögésnél", „Hatalmat, húst a dolgozóknak!", miközben „piros kisdedet álmodott a vasöntő az érc-formákba“. Ők védtelenül, de „pirosló arccal és piros zászlókkal" az utcára vonultak. A kerítés lécein csüngve bámészkodó proletárfiú pedig, fölismerve zászlóvivő apját, arra gondolt, hogy „Hatalmasabb a királynál is az én apám". Az áradó tömeg élén valahol egy törékeny asszony haladt, aki hitt abban és ki is mondta, hogy „a szabadság a másként gondolkodás szabadsága“. bokor andras EGYMÁS ELLENI RENDÜLETLENÜL Árvíz utáni földrengés. Pár nap leforgása alatt immár másodjára szaggatják természeti katasztrófák a szovjet hont, Grúziában most a rendszerbe vetett „hit" után az épületek dőltek össze. A csernobili katasztrófa áldozatainak a számát is csak öt év elteltével, egy „fecsegő" egykori bizalmi lelkiismeret-furdalási rohama révén ismerhette meg a közvélemény. Pedig az tényleg nem BELÜGY, hogy egy atomkatasztrófa áldozatainak a száma néhány tucat-e vagy netán tíz, tizenkétezer -kioltott életet számlál. A jelenleg is járva-kelve haldoklókat nem is számolva. Egy biztos: az emberi gyűlölet nem ismer lehetetlent. Ugyanis a katasztrófa sújtott területen még a közös baj sem feledtette az évtizedek alatt felgyülemlett vélt vagy rabellentéteket: a népcsoportok közötti atrocitások — a katasztrófa dacára — zavartalanul folynak. Sőt!