Bihari Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-20. szám)

1993-01-05 / 1. szám

MÁR 460! Miközben mindenki a szilveszterre készülődött, a dollár hivatalos árfolyama három hónapi „nyugalmi állapot“ után újból megug­rott. A Román Nemzeti Bank az év utolsó napján a korábbi 430 helyett 460 lejért jegyezte a dollárt. A viszonylag nagy változás igazolni látszik azon — nem hivatalos forrásokból származó — értesüléseket, miszerint a dollár hivatalos árfolyamát a jegybank leg­alább a 600 lejes szint fölé kívánja emelni. Ez a lépés — amely különben beleil­leszkedik a Vásároiu-kabi­­net pénzügy- és kereskede­lempolitikájába, mivel az export ösztönzését helyezi előtérbe — infláció-bátorító ■ ti­­tása miatt a lakosság­­ egyre erőteljesebben meg­nyilvánuló elszegényedését­­ idézheti elő. IV. évfolyam 1. szám Nagyvárad, 1993. január 5., kedd 8 oldal, 20 lej A DRÁGÁBB OLCSÓBB Több fontos döntés született a kormány múlt heti, decem­ber 30-án tartott ülésén. Az országos energia- és élelmiszer­ellátás kérdéseit taglaló, meg­szokott tájékoztató után a mi­niszterek úgy döntöttek, hogy újévi ajándékkal lepik meg az országot: csökkentették a szabadon­ forgalmazott benzin árát. Január elsejétől a 98-as oktánszámú (Premium) benzin litere 140 lejbe, a 90-esé (Re­gular) 130-ba, a 75-ösé (Nor­mal) pedig 120 lejbe kerül; a gázolaj literenkénti ára 110 lej. Természetesen miközben a kormány egyik kezével ad, a másikkal elvesz: a szerdai kormányülésen határozat szü­letett az üzemanyag-jegyrend­­szer megszüntetéséről. Így ez év első napjától nem lehet kedvezményes áron üzemanya­got vásárolni, ami a személy­gépkocsi-tulajdonosok többsé­gét igen fájdalmasan érintheti. Ellenben akik a múlt évről maradt jegyekkel rendelkez­nek, e hónap végéig még a régi áron válthatják ki a szá­mukra „kiutalt“ üzemanyag­­mennyiséget. Az újévi ajándékban, vagyis az árleszállításban mindeneset­re nem sok örömünk lesz, u­­gyanis hamarosan az üzem­anyagok árának újabb emelé­sére lehet számítani, amit a Vásároiu-kabinet minden bi­zonnyal a dollár árfolyamának változásával fog indokolni. HAMIS BIZONYÍTÉKOK? A bukaresti Külügyminisztérium cáfolta a France Presse azon értesülését, miszerint az ENSZ Jugoszlávia ellen elrendelt embargó be­tartása fölött őrködő bizottsága olyan hiteles dokumentumok birtokába került volna, ame­lyek egyértelműen bizonyítják, hogy Románia megsértette a nemzetközi szervezet előírásait. A fi­­a hírügynökség szerint az iratok azt bizonyítják, hogy több mint 100 ezer tonna kőolajat szállítottak Románián keresztül — a bukaresti kormány tudtával és beleegyezésé­vel — Kis-Jugoszláviába. A Teodor Melescanu vezette tárca illetékesei mindenesetre azt ál­lítják, hogy a dokumentumok hamisak, a ro­mán kormány pedig már régóta tud létezésük­ről s az egész „felhajtás“ nem szolgál más célt, mint lejáratni az országot a külföld előtt. A bukaresti Külügyminisztérium egyúttal rá­galomnak minősítette azokat a híreszteléseket is, hogy a Jugoszláviában dúló polgárháború­ban a szerbek oldalán román állampolgárság­gal rendelkező személyek harcolnának. A BIZTONSÁG FELÉ Vasárnap reggel megszületett az eddigi legnagyobb és legátfogóbb nukleáris leszerelé­si egyezmény , az amerikai és az orosz elnök által aláírt START II. George Bush és Borisz Jelcin a Kremlben látta el kézjegyével azt az okmányt, melynek alapján a két nukleáris há­zal­m tíz év leforgása alatt megsemmisíti stra­tégiai atomfegyvereinek kétharmadát. Egyes fegyvertípusok, mint például a több robbanó­fejes interkontinentális ballisztikus rakéták, teljesen eltűnnek az Egyesült Államok és O­­roszország atomarzenáljából. Moszkvának gaz­dasági érdekei is fűződnek a leszerelési egyez­ményhez, ugyanis sokkal kevesebbe kerül a kiszemelt típusokat megsemmisíteni, mint a továbbiakban is karbantartani azokat. Emel­lett Washington beleegyezett abba, hogy az o­­rosz leszerelési költségek felét kifizeti. A tör­ténelmi jelentőségű biztonságerősítő megállapo­dást a hamarosan beiktatásra kerülő Bill Clin­ton is üdvözölte. (Részletek lapunk 2. oldalán.) [ S­Z­Ö­K­Ö­Á­R A kétfejű sas által jelképezett regionális nagyhatalom, tudniillik a monarchia széthullása óta a legendás hírű, jó­módban élő maradék törpeállam derűs tömeglélektanát, a­­ jódli és a Strauss-keringők hangulata mellett, egy kabaré­­poén fejezte ki a legjobban: tyAz egész Bécs egy nagy Lina.“ Ez a furcsa alakúvá nyirbált kis ország nem csatla­­­­kozott gazdasági és katonai szövetségekhez, derűsen sem­­­­leges maradt, csinos egyenruhába öltöztetett, de csupán­­ jelképes (egy porosz tábornok így mondaná: alacsony harci­­ értékű) hadsereget tartott fenn, jólétet teremtett ipari mamutberuházások nélkül, vendégül látta a katonai szu­­­­perhatalmak küldöttségeit, amelyek arról alkudoztak, hogy talán elég lesz az egész földgolyót huszonvalahányszorosan­­ megsemmisíteni, úgyhogy értelmetlen több pénzt és szak­értelmet pocsékolni a nukleáris fegyverkezésre. A hidegháborútól didergő, a kölcsönös hatalmi acsar­­kodástól rettegő Európában olyan volt, mint egy kellemes üdülőhely. Nyugodt, udvarias, cukrászsüteményektől illatozó, szép templomokkal díszített tenyérnyi hely, ahol az embe­­­­rek minden vasárnap előbb misére, aztán operába men­nek. T­ehette, hiszen az egymást kölcsönösen fenyegető, zsaroló és sakkban tartó két szövetségi rendszer közötti senkiföldjén lévő állam megmaradhatott emberarcúnak és emberközpontúnak. Ebben a jótékony, szélcsendes övezet­ben még a két hetvenkedő óriás közötti híd szerepét is vállalni lehetett. Csakhogy körös-körül felbolydult a világ, tököli biro­dalmak estek szét és népeik egymás torkának, a nyugati nagy­ testvéri szomszéd részéről pedig újból azok a hideg szelek fújnak, amelyekről a derűs bécsi polgárnak hogy, hogy nem, az jut eszébe, hogy nem ártana egy lexikonban tüzetesebben utánanézni az Anschluss fogalom jelentésé­nek. BOKOR ANDRÁS ! György (Szül Nagyvár­iá -í VÁLTOZNAK AZ IDŐK Még karácsony előtt, a főutcán futottam össze Z.-vel, akivel valamikor együtt koptattuk neves középiskolánk amúgy hosszú évekkel azelőtt tönkrefaricskált bútorzatát. Abban az időben is ragyogó üzleti találékonysággal meg­áldott egyéniség volt. Z. elmesélte nekünk, hogy másod­­osztályos korában már „üzletelt": otthon összeszedegette az üres befőttes-, meg más üvegeket, majd Peltz bácsi­nál, a sarki szatócsnál krumplicukorra cserélte (akkortájt még visszavásárolták az üvegeket!), és a suliban kit ho­gyan lehet becsapni alapon gyorsan eladta. Két-háromszo­­ros áron. Később bélyegekkel kezdett foglalkozni és ka­masz ésszel mérve, tele lett „dohánnyal". Ez volt külön­ben az első veszteséges vállalkozása. Persze, nem a túl magas profit, hanem az átvert osztálytársak dühödt tettle­­gessége miatt. Ezért aztán egy időre kénytelen volt le­mondani a piacgazdálkodásról. A középiskolában is folytatta áldásos tevékenységét. Hol ezért, hol azért szórtunk súlyos átkokat a fejére, de általában mindig megúszta. Nekem például életre szóló jót is tett: napokig könyörgött A matektanárunknak, en­gedjen engem a személyem, illetve tudásom ellen szóló sok-sok nyomós érv dacára is érettségi vizsgára... — Hogy te hogy nézel ki, öcsi! — üvöltött rám most, miközben a hátamat döngette barátságosan —, fogadjunk, még mindig firkász vagy. Tavaly is ebben a szerelésben láttalak! — Szóhoz sem engedett jutni, így hát csak sűrűn bólogattam. — Nekem van egy kis „IMPEX“-em —, dicsekedett. — Mostanság ez a buli, nem a bélyeg vagy a cipőfelső­­rész-varrás! Egy nap alatt többet viszek haza nettó, mint te egész hónapban. Na, mit szólsz? De meg is fogom ám a pénzt, komám, nekem nincsenek felesleges kiadásaim. Mi nem járunk színházba, moziba, nem vásárolunk köny­vet és újságot. Pedig a tietek például jó kis lap lenne, ráadásul olcsó is, de tudod, hogy van ez. Felesleges. Ott a két színes tévé, a videóm, az az igazi kultúra, öregem­. Meg aztán az asszonynak vettem karácsonyra még egy ró­kabundát, ne fázzon, meg mutasson is a drágám, 345 000 volt és nem pult alól. Valahogy ki kell gazdálkodnom az árát! Éppen elköszöntünk egymástól a Barátok temploma előtt, amikor Z. hirtelen megtorpant. Belső zsebéből ha­talmas bankjegyköteget húzott elő, kiválasztott egy ropo­gós ezrest s odanyújtotta a lesütött szemű, bizonytalanul kéregető öregasszonynak. Látva csodálkozó az­ kifejezé­­sem, még odasúgta: — Pszt! Ö volt az első tanító nénim ... SZÁNTÓ SÁNDOR AZ UTOLSÓ ESÉLY George Bush amerikai és Francois Mitterrand francia elnök vasárnap esti találkozójukon egyetértettek abban, hogy a ja­nuár másodikén kezdődött genfi Bosznia-konferencia az utolsó esély arra, hogy politikai úton vessenek véget az ádáz harcok­nak. Premiernek számít, hogy az április óta szüntelenül zajló háború kezdete óta először ült tárgyalóasztalhoz a boszniai szer­­bek vezére és a köztársaság muzulmán származású elnöke. Ka­­radzsics és Izetbegovics természetesen nem jutott közös neve­zőre, utóbbi ugyanis elfogadhatatlannak tartja a Bosznia-konfe­rencia két társelnöke által előterjesztett rendezési tervet. Esze­rint az országot tíz tartományra osztanák fel, s csak a pénz­­rendszer, a külpolitika és a védelem maradna központosított. A bosnyák elnöknek az sem tetszik, hogy Szarajevót nyílt várossá akarják nyilvánítani. Szerinte a főváros külön tartományi stá­tust érdemel. A tárgyalások az ortodox karácsony miatt ma megszakadnak, ám pár napi szünet után remélhetőleg folyta­tódni fognak. Az eddigi egyetlen eredménynek az az elvi e­­gyezmény számít, melyben a három szemben álló fél katonai vezetője kezességet vállalt a harcok mielőbbi beszüntetésére, a­­ tartós tűzszünet megvalósítására. Csak már látnánk... REFORM AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN... Nem a Szilveszteri mulatság tervezgetésével teltek az esz­tendő utolsó napjai az egész­ségügyi vezetők számára: a december 29-én megtartott gyűlésen — melyen az Egész­ségügyi Igazgatóság vezetősége és a megye kórházainak igaz­gatói vettek részt, Alexandru Oros ismertette azt a reform­­tervezetet, mely az eddigi e­­gészségügyi rendszer megvál­toztatását célozza. Eszerint az új egészségpoliti­ka a betegségmegelőzést, az elsődleges orvosi ellátás bizto­sítását, az egészségügyi ellátás liberalizálását, az orvosok és az egészségügyben dolgozók bérezési rendszerének módosí­tását, új anyagi alapok létesí­tését, az országos egészségbiz­tosítási hálózat kiépítését, a privatizálást elősegítő törvényes keret megteremtését tartja szem előtt. Mint azt a tervezetből meg­tudtuk, az újítás, a változta­tás az egész egészségügyi há­lózatra kiterjed — kezdve a főiskolai helyek szabályozásá­tól (szükséges lépés, külön­ben a frissen végzett munka­­nélküli mérnökökhöz csatlakoz­hatnak a frissdiplomás orvo­sok is ...), a felvételi követel­ményein át, az egészségügyi alkalmazottak felkészültségé­nek időszakos ellenőrzéséig —, mindent magába foglal. Kitér a szakosodás időtartamára, módjára, feltételül szabja az adott szakra való igényt, kitér az orvosok és más egészség­­ügyi alkalmazottak végzett munka alapján történő java­dalmazására, az egészségügyi ellátás színvonalának emelésé­re stb. stb. A mindannyiunk érdekét szolgáló reformtervezettel kap­csolatos véleményeket, kivite­lezését mielőbb elősegítő javas­latokat január 6-án adják át az Egészségügyi Minisztérium illetékeseinek T. SZAR­ EDIT (Marián Antal felvétele)

Next