Bihari Napló, 1993. március (4. évfolyam, 41-62. szám)

1993-03-02 / 41. szám

2 POLITIKA NAPRÓL NAPRA K­ÖZLEMÉNY A Magyar Köztársaság Alkotmánya előírja a határokon kí­vül élő magyarság iránti felelősséget. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Programja az ország kétmilliónyi magyarságát államalkotó tényezőként, más­felől az egyetemes magyar nemzet elidegeníthetetlen részeként határozza meg. A Magyar Köztársaság és Románia által is elfogadott és aláírt vonatkozó nemzetközi dokumentumok egyértelműen bizto­sítják a nemzeti kisebbségek és anyanemzeteik között szabad kapcsolattartást és együttműködést. Országaink törvényei és a nemzetközi jog előírásainak ke­retében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség küldöttsége a Határon Túli Magyarok Hivatalának meghívására látogatást tett a Magyar Köztársaság elnökénél, miniszterelnökénél és ország­gyűlési elnökénél, valamint a külügyminiszternél, Magyarország kormányzatával való magas szintű kapcsolatok felújítása és ki­­terjesztése végett. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA ÉS A ROMÁ­NIAI MAGYAR DEMOKRATA SZÖVETSÉG ORSZÁGOS VE­ZETŐI 1993. február 26-án Budapesten folytatott megbeszéléseiről a következő KÖZLEMÉNYt hozzák nyilvánosságra: 1. A Magyar Köztársaság kormánya örömmel üdvözli, hogy a brassói kongresszuson a belső önrendelkezés elve alapján, újjászerveződött az RMDSZ. A felek megegyeznek abban, hogy az eddigieknél szorosabb, állandó és intézményesített kapcsolat­­tartásra törekednek. 2. Egyetértenek abban, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, mint Románia, a magyar nemzet és a demokrácia iránt elkötelezett szervezet, jótékony szerepet játszhat a romá­niai demokratizálódás, a magyar—román államközi kapcsolatok és megbékélés előmozdításában, valamint a térség stabilitásának és európai integrációjának szolgálatában. 3. A magyar kormány nem avatkozik bele az RMDSZ poli­tikájába, de mindenben messzemenően támogatja annak legitim törekvéseit és álláspontját. Ennek megfelelően üdvözli és elő kívánja segíteni a Szövetség, illetve a romániai magyarság belső önrendelkezésének és autonómia-tervezetének Románia törvé­nyeivel és a nemzetközi jogszabályokkal egyező megvalósítását. 4. Magyarország hathatósan támogatni kívánja a romániai magyar társadalomnak politikai, gazdasági, polgári, kulturális, egyházi és tanügyi kibontakozását és fejlődését. Erre nézve a fe­lek részletes javaslat-csomag megvalósításában állapodtak meg. 5. Mivel Magyarország és a romániai magyarság egyaránt érdekelt Románia demokratikus átalakulásában, készek együtte­sen is elősegíteni e cél megvalósítását. Ennek a folyamatnak képezi szerves részét a magyar nemzeti kisebbség és a többi kisebbség helyzetének demokratikus rendezése, Románia érdekei­nek és törvényeinek, valamint az európai jogrendnek megfele­lően. 6. A felek minden lehetőt elkövetnek a magyar—román ál­lamközi alapszerződés, továbbá egy államközi kisebbségvédelmi megállapodás mihamarabbi megkötése érdekében. Másfelől szor­galmazzák a magyarországi kisebbségi törvény és a romániai nemzetiségi statútum sürgős elfogadását. 7. Magyarország miniszterelnöke és a Romániai Magyar De­mokrata Szövetség vezetői egyetértenek abban, hogy a határon túli magyar kisebbség ügyét nem szabad pártpolitikai és válasz­tási célokra felhasználni. Erre nézve szükségesnek tartják a ha­táron túli magyarság ügyében történő politizálás egységes ala­pokra helyezését, többpárti egyetértéssel. Budapest, 1993. február 26. Á SF ELHÍV Az RMDSZ Bihar megyei ve­zetősége azzal a felhívással fordul teljes tagsága, különös­képpen Nagyvárad magyarsá­ga felé, anyagi felajánlásaival, vagy akár önkéntes munkájá­val támogassa a Királyhágó­­melléki Református Egyházke­rület azon törekvését, amellyel a hazai önálló anyanyelvi ok­tatás legújabb intézményének, a Lorántffy Zsuzsánna Re­formátus Líceum újonnan vá­sárolt épületének a mihama­rabbi rendbehozatalát szeret­nénk megvalósítani. Meggyő­ződésünk, hogy feszültségek­kel terhes korszakunkban, a­­mikor a romániai magyarság nemcsak az önálló anyanyelvi oktatás igénylésének a kinyi­latkoztatását várja el tőlünk, de számon kéri az ehhez szük­séges iskolaépületek, tanter­mek, oktatóeszközök megszer­zését is, egy ilyen intézmény mihamarabbi beindítása példa értékű jelentőséggel bír. Épp ezért felkérjük minden jó szándékú polgártársunkat, a­­ki szakmailag vagy anyagilag segítséget tud nyújtani a Mi­­hai Viteazul utcai épület rend­­behozatalához, ne késleked­jen azt megtenni. Minden tá­mogatásra szükségünk van! Nagyvárad, 1993. március 1. AZ RMDSZ BIHAR MEGYEI ELNÖKE Varga Gábor HÚSZ SZÁZALÉK EURÓPA Lehet, el sem hiszik, de létezik egy lega­lább európai jelentőségű román bemutató: az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) február 23-án elhatározta, hogy ko­moly tőkével belép a Ion Jíriac Kereske­delmi Bankba, amely, mint tudják, az első magánbank Romániában. Immár senki sem csodálkozik azon, hogy sorozatban tartják a fir­ac-bemutatókat. (Lásd a stuttgarti nyílt tenisztornát.) Ez az első olyan „tőkeinfúzió“, melyet a BBRD egy közép-kelet-európai bankintézménybe fecskendez. A részvétel húszszázalékos lesz. Sajnos, az utca embere nem tudhatja, mit is jelent ez dollármilliók­ban kifejezve, de az biztos, hogy nem ke­veset. Tehát nem egy szimbolikáról van szó (semmi esetre sem szimbolikus gesztikuláció­­ról), hanem a bank- és pénzügyi élet jelen­tőségteljes eseményéről. Egyetlen motivá­ciója: a volt teniszező és a mai bankár 1991-ben és 1992-ben elért teljesítményei. Fontossága kettős: a bankszolgáltatások sok­félesége és fejlesztése, valamint a BBRD ál­tal az elkövetkező időszakban nálunk meg­valósítandó egyes ipari tervek minél gyor­sabb és hatékonyabb gyakorlatba ültetése. A húsz százalék megérkezésének pillanata — lehet, nem véletlenül — röviddel azután következett be, ha­ Románia aláírta az Európai Közösséghez való társulásáról szó­ló egyezményt. Amennyiben kormányunk (kormányzónk) a privatizáció gyorsítását kí­vánja hazánkban, a pénzügyi próbálkozások szemmel láthatóak. Lelki szemeimmel már látom (vagy csak hallom?) a sport­bank pénzügyi hangszórót: „Ion Z­iriac adogat“. Habár a tenisz egyéni (legfeljebb páros) sport, azt hiszem, hogy nélkülünk nem fog menni. — ghem — CÂMPEANU MEGY, QUINTUS JON Mircea Ionescu Quintus, a Nemzeti Liberális Párt új el­nöke, megválasztása után a bukaresti rádiónak adott vil­láminterjújában folytonosságot ígért a párt politikai vonalve­zetésében. Ennek ellenére a szakértők nagy része a brassói kongresszust Radu Cámpeanu csúfos kudarcának tekinti, s ezen a tényen az sem változ­tat, hogy a pártelnöki tisztséget elnyerő Quintus puszta udva­riasságból kijelentette: elődje nem követett el politikai hibá­kat. Az NLP arculatát min­den bizonnyal egy új, „libe­­rálisabban“ liberális politizá­lás fogja meghatározni, s eb­ben némi szerepe lesz az anya­párt keblére visszatérő volt Új Liberális Párt tagjainak is, akik — mint a szavazásból kiderült — egyértelműen el­utasították Campeanu szemé­lyét. Mindehhez hozzá kell fűz­ni, hogy a nég­y párthű NLP-s tagság több mint fele is Mir­cea Ionescu Quintus megválasz­tása mellett kardoskodott. A volt pártelnök hívei azonban nem biztos, hogy el tudják könyvelni vereségüket. Sorin Botnaru, Campeanu jobbkeze, a tanácskozás végén azt nyi­latkozta: szerinte Quintus nem elég erős személyiség ahhoz, hogy megakadályozza a baloldal (?) előretörését a pártban. Crin Halaicu, Buka­rest főpolgármestere pedig e­­gyenesen szószegéssel vádolta az új elnököt, és az NLP-ből való kilépésével fenyegetőzött. Ezek mindenesetre egy várha­tó kenyértörés előjelei, és megtörténhet, hogy hamarosan a Campeanu-klikk kiválik az NL­P-ből és új pártot alapít. A legfőbb kérdés mégsem az egy­kori elnökjelölt sértődötts­ge, hane­m az, hogy az új pártelnök me­g tudja-e reformálni párt­ját, illetve az eddigi kétkula­­csos politikát feladva, az NLP- nek sikerül-e visszatérnie a nemrég rútul cserbenhagyott ellenzék táborába. Ha az új vezetésnek sikerül megértenie ezeknek a problémáknak a fontosságát, a nagy múltú párt 1996-ban újra visszaküzdheti magát az ország törvényhozá­sába. MOSZKVÁVAL SZÁMOLNI KELL Kravcsuk ukrán elnök bu­dapesti látogatása során meg­pendített valamit, ami egy ki­csit felborzolta a kedélyeket, először Göncz Árpád köztársa­sági elnöknek, majd Antall Jó­zsef kormányfőnek beszélt egy új regionális biztonsági rend­szer homályos tervéről. Mivel azonban sem Magyarország sem Ukrajna nem hagyhatja figyelmen kívül az orosz nagy­­hatalom közelségéből adódó geopolitikai tényezőket, a ven­déglátók finoman ugyan, de határozottan elhárították a fél­szájjal elmondott javaslatot. A kialakult helyzetben végül az kapott nagyobb hangsúlyt, hogy sem Kijev, sem Buda­pest nem feledkezhet meg a Moszkvához fűződő kapcsola­tok fontosságáról — cfl marad viszont továbbra is az, hogy a Szovjetunió felbomlásával ke­letkezett vákuumot valami meg­töltse. Ez ellenben már csak semmitmondó általánosság. Az ukrán elnök látogatása emel­lett a már általunk is beha­rangozott módon zajlott le, s aláírásra kerültek az erre ter­vezett közös dokumentumok. Regionális biztonsági paktum viszont nincs , s a jelek sze­rint nem is lesz. VAN-E KIÚT? Reggelente képtelenség végighajtani a Má­jus 1. úton, a Szesz- és Élesztőgyár hátsó be­járata előtt, az úton keresztül-kasul álló, mos­lékért várakozó lovaskocsik szekerek miatt. A forgalom szinte leáll. Dacára annak, hogy a forgalmi táblák több helyen is tiltják a szeke­rek behajtását, ezt senki nem veszi komolyan. Ezt az utat nemzetközinek csúfolják. A Szesz- és Élesztőgyár igazgatóját, Pete Istvánt kérdezem: — Mi a véleménye eme áldatlan állapot­ról? — Tudok a problémáról, és sokat foglal­kozunk vele. Egyelőre úgy tudjuk orvosolni, hogy ahány kocsi befér az udvarra, mindet beengedjük, a kívül maradottaknak pedig fel­hívjuk a figyelmét, ne ácsorogjanak az úton, hanem hajtsanak fel a gyár melletti járdára, vagy szemközt a Körös-partra. De hiába! Gon­dunkat felterjesztettük a városi tanács elé, tárgyaltuk is, sőt, a helyi közlekedési szervek is ismerik. Helyhiány miatt egyelőre el kell tűrnünk a szekerek ittlétét. Azt viszont nem tehetjük meg, hogy kitiltjuk őket, hisz az álla­toknak szükségük van a táplálékra. Vasárnap a rendőrségnek kellett kiszállnia a várakozók „rendetlenkedései“ miatt. Tüzet gyújtottak, hogy melegedjenek. Ez tényleg forgalmi dug­ót oko­zott. A várakozók megfenyegették a rend őreit. Ezután kétnaponta adunk el moslékot, vásár­lóink viszont órákkal a nyitás előtt itt fognak várakozni, hogy le ne maradjanak. Nehéz idő­szak ez, a takarmány fogyóban, természetes legelő még nincs, az állatokat etetni kell. Az idén meg kell oldanunk a csatornázást, na­ponta hat-nyolc emberünk takarítja a sarat, hogy a kocsik ne hordják az útra. Az utca rendjéért nem mi felelünk. Mi csak f­gyel­­meztetjük vásárlóinkat. Sajnos, nem mindenki érti meg. Reméljük, a közeljövőben sikerül kiutat találni, addig is bízunk az autósok, utasok türelmében. K. FEKETE ILDIKÓ TŐKÉS LÁSZLÓ SAJTÓÉRTEKEZLETE A püspök úr beszámolt a Reformátusok Világszövetségének és a Magyarok Világszövetségének február elején megtartott ta­lálkozójáról, valamint az Amerikai Egyesült Államokban tett több mint háromhetes útjáról. Látogatást tett és előadásokat tartott Texas, Florida, Michigan, Ohio államokban, valamint New York­ban és Washingtonban. Útjának célja a romániai magyar egyházi oktatásnak támogatást szerezni és keresni a távlati segítségnyúj­tás módozatait. Találkozott az amerikai külügyminisztérium ke­let-európai kérdésekkel foglalkozó államtitkár-helyettesével. Útját sikeresnek ítélte meg. Hazatérőben Tőkés László Magyarországon, az RMDSZ vezető cégének tagjaként találkozott a magyar állami vezetőkkel. (A sajtóértekezletre visszatérünk). IDŐKÖZI VÁLASZTÁS MARGITTÁN Közismert tény, hogy Margit­­tának gyakorlatilag közel egy éve nincs polgármestere. Az 1992-es helyhatósági válasz­tásokon győztes Herbert Jó­zsef esete a mai napig nem tisztázódott, és ügye a Legfel­sőbb Bíróságba került. A vá­rost eddig Demian alpolgár­mester próbálta igazgatni. A kormány időközi választáso­kat írt ki március 28-ra. Feb­ruár 26-ig, péntekig jelenthet­ték be indulási szándékukat a jelöltek. Négy személy közül választhatnak majd a város lakosai. Az RMDSZ nem állí­­­tott külön jelöltet, hanem a Demokratikus Konvenció szí­neiben indulót támogatja. A részletekre egy későbbi lap­számunkban visszatérünk. VILÁGGAZDASÁG - MA Clinton amerikai elnök kezdi jobban körvonalazni nagy gar­­ral meghirdetett gazdasági programjavaslatait; a napokban öt pontba foglalva tömörítette recessziógátló elképzeléseit Ennek lényege természetesen az USA vezető szerepének megerősítése, nyitottabb és a szabadkereskedelmen alapuló globális árucsere­forgalom, az évek óta húzódó GATT-tárgyalások befejezése (ter­mészetesen a problémák megoldása után), s az orosz demokrácia megsegítése, mégpedig egy, az emlékezetes Marshall-tervhez ha­sonló segélyakció keretén belül. Clinton új kijelentéssel­­ támasz­totta alá mondanivalóját, mely szerint a biztonság elsődleges ele­me és feltétele a jól működő gazdaság és kereskedelem. Ebben a demokrata politikusnak alighanem igaza van... A tengeren­túlon felvázoltakkal valamelyest összecseng a hét legfejlettebb ipari állam pénzügyminisztereinek csúcsértekezlete is, ahol vi­szont nem született közös közlemény. A Hetek egyetértésre ju­­tottak ugyan az általános közös célok tekintetében, de úgy ta­lálták, hogy azokat nem együttes erővel, hanem külön-külön kell megoldani. Járja tehát továbbra is mindenki a saját útját, ám hogy ez mire vezet majd a világgazdaság alakulásában, az igen kétséges. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD figyelmeztet ugyan, hogy a jelenlegi pénzügyi politika nem jó irányba vezeti a világot, de ezzel egyelőre senki sem törődik. Ha pedig minden úgy alakul, ahogy Clinton szeretné, akkor az USA valóban megerősítheti vezető szerepét a világgaz­daságban. És nem azért, mert föltétlenül a jó irányba halad majd, hanem mert a többiek még rosszabb irányt választanak. Rólunk természetesen ezúttal sem esett sok szó — de erre már nem is számítottunk. w. L

Next