Bihari Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 171-192. szám)
1993-09-01 / 171. szám
IV. évfolyam, 171. szám Nagyvárad, 1993. szeptember 1., szerda 8 oldal, 40 lej KETTÉSZAKADT BIZOTTSÁG Elég nagy port kavaró ősz- folytatásban a parasztpárti al- lőre egyenesen propagandaszezördüléssel kezdődött a elnök, Ion Muresan „áztatta hadjáratnak nevezte a korrupparlament rendkívüli ülésszakl“ a belügyminisztert, a korciós bizottság körüli botrányt, ha, amelyen a korrupciós krmányfőtitkárt és a pénzügymi- ezzel természetesen pártjának zottság jelentését tárgyalták tisztert. A későbbiekben felcsinálva propagandát. Az ülés meg. A két részre szakadt forrósodott a légkör, szócsa- sen a Polgári Szövetség Pártbizottság kormánypárti, illetve tákra került sor a parlamenti ja és az RMDSZ honatyái ésellenzéki csoportja inkább csak jobb- és baloldal között: a veitek a legjózanabbul, kijearra szorítkozott, hogy egymás képviselők a korrupciós ügyek lentve, a korrupciós eseteket érveit cáfolják. Az első rész- szőnyeg alá söprésével, illetve a hatalmon lévők ellenőrzésében Romul Vonica, a bizottság a közvéleményt megtévesztő alatt álló bizottság úgysem elnöke próbálta tisztára más nyilatkozatok közreadásával tudja felgöngyölíteni, így bízhatni a korrupcióval vádolt vádolták egymást. A Romániák az ügyet inkább az igazkormánytisztviselőket, míg a Nemzeti Egységpárt képviselág szolgáltatásra. ÉS LEMOND? Tegnapi hírek szerint a bosnyák elnök annak ellenére aláírja az augusztus 20-án bemutatott béketervet, hogy egyáltalán nincs megelégedve vele, s ezt követően — a Tanjug hírügynökség legalábbis úgy tudja — lemond és egy iszlám országban telepedik le. Lapzártáig még nem érkeztek hírek a genfi értekezlet esetleges eredményeiről, azt viszont már tudni lehet, hogy amennyiben a három fél megköti a békemegállapodást, az amerikai elnök kész katonákat küldeni a fegyvernyugvás ellenőrzésére és betartatására. A Pentagon a jelek szerint húszezer katonát tudna balkáni szolgálatra delegálni — ha lesz béke Boszniában. Ha nem ... ALÁÍRJA TELJES FÜGGETLENSÉG Hosszas diplomáciai viaskodás után az orosz és a litván államfő megegyezett abban, hogy a keleti nagyhatalom utolsó katonája is elhagyja a balti államot, mielőtt kezdetét venné a mai nap. Ha Jelcin és Brazauskas telefonon kötött paktumának érvényt szereztek a tiszti egyenruhás beosztottak, úgy mától Litvánia az első, orosz szempontból „demilitarizált“ balti köztársaság. Az örömteli változás meglepőnek tűnhet, de tulajdonképpen érthető, hiszen létrejötte mindkét félnek érdekében állt. Litvánia letett a Moszkva által túl magasnak ítélt reparációs költségek további követeléséről, mert továbbra is szüksége van az orosz olajtermékekre. Moszkva ugyanakkor nem engedheti meg magának, hogy 2500, Litvániában tartott katonája miatt összetűzésbe kerüljön azzal a Nyugattal, melytől továbbra is jelentős támogatásra számít. KORMÁNYKANYAR Nagy szépséghibája van a Vásaroiu miniszterelnök által bejelentett kormányátalakításnak: siettében megfeledkezett arról, hogy ebben az országban kétházas parlament és alkotmánynak nevezett alaptörvény létezik, mely előírja, hogy minisztercsere nem történhet meg a honatyák beleegyező bólintása nélkül. A képviselők és a szenátorok — legalábbis az ellenzéki pártok tagjai — viszont ismerik az eljárást, és közösen léptek fel az őket megkerülő kormányfő ellen, államfői dörgedelmet is követelve az alkotmányosság betartása végett. Bár az is elképzelhető, hogy Vásároiu — tekintettel az átalakított kormány kilátásaira — kíméletet tanúsított irántuk ... A 22-EK CSAPDÁJA Nem, nem Joseph Heller világhírű regényéről van szó, hanem egy olyan tömeges tragédiáról, melyet az élet produkált, a mi életünk. 22 román állampolgár egybetoborzódott, hogy nekivágjon a nagyvilágnak, pontosabban Kanadának. Szabadulni vágytak a hazai nyomorúságtól, létbizonytalanságtól, és megkíséreltek illegális úton eljutni vágyaik országába. Valaki összehozta őket egy embercsempész-hálózat tagjaival, akik kézről kézre adták a csoportot, mígnem az utolsó stációhoz érkeztek. Nemcsak útjuk, életük utolsó stációjához. Valaki becsempészte őket egy konténerbe, s az árutartály rejteke nem bizonyult biztonságosnak, mert egy Kanadába készülő hajó berakodása közben egy portugál kikötőben rájuk találtak a hatóságok. Csakhogy ekkor már valamennyien halottak voltak. Bizonyára a nyomozóhatóságok kiderítik majd, hogy kik voltak a szörnyű tragédia okozói, valószínűleg azt is pontosan megállapítják, hogy a 22 áldozat hány napon, hány órán át gyötrődött a fokozódó halálfélelem rettenetét élve meg a konténer poklában. Arra viszont már soha nem derül fény, hogy miként élték át az iszonyatot magát, akadt-e köztük egy jótét lélek, aki netán utolsó szaváig, utolsó leheletéig megkísérelte előbb a reményt csiholni bennük, majd felkészíteni őket az utolsó nagy útra, arra, ahonnan „nem tér vissza utazó". A hír maga bizonyára bejárta a kerek világot, és mindenkit megdöbbentett. Hallatára talán sokan fölkapták a fejüket, és megkérdezték: ugyan miféle ország, miféle haza, miféle otthon lehet az, melynek fiai-lányai ennyire fejvesztetten menekülnek, és ekkora kockázatot is vállalnak, csak hogy szülőföldjükről szabaduljanak? És egyáltalán: miként válhatott a reménylett szebb élet felé tartó konténer mindannyiuk halálos csapdájává? SZILÁGYI ALADÁR MEGÚSZTUK AZ ATOMHÁBORÚT No persze, csak egyelőre, de az is valami. Hogy aztán mi lesz, az már a mi nemzedékünket nem érdekli. Alig leplezett közönnyel jobblétre szenderülünk azzal a boldog tudattal, hogy szívós kitartással felneveltük gyermekeinket, elszántan őrizve a békét, az atomsorompót és az ózonlyukat. A többi az ő dolguk. Csakhogy a mi nemzedékünk élete sem teljesen aggodalommentes, mert időről időre felröppen a hír, hogy Észak-Korea nyilván hajszálnyira áll az atombomba előállításától, hiszen felmondta az atomsorompó-szerződést, hogy Szaddam Huszein mecsetnek álcázott nukleáris laboratóriumokat üzemeltet, hogy az orosz maffia már eléggé szervezett ahhoz, hogy az éj leple alatt elcsenjen pár tucat nagy hatósugarú nukleáris szerkentyűt, és azt kemény dollárokért vagy tevebőrükért eladja a harmadik világ valamelyik diktátorának. És akkor még nem is szóltunk Ukrajnáról, ahol hétszázvalahány, célra irányított, nagy hatótávolságú atomrakéta vár megsemmisítésre. Csakhogy a megsemmisítés drága mulatság. Ezért ukrán szomszédaink erre az álláspontra jutottak: fizesse a cechet az, aki fél tőlünk. Nem nagy summa, csupán másfél milliárd dollár. Egy minden lében kanál riporter azzal a kérdéssel szekírozta a katonai szakértőt, nem vélhető-e, hogy az ukránok szándékosan késleltetik az atomfegyverek leszerelését, azzal a ki nem mondott hátsó szándékkal, hogy jók lehetnek azok még valamire. A válasz megnyugtató volt: nincs okuk ezt feltételezni. A válasz annyira fölényesen rábeszélő volt, hogy átmenetileg megnyugodtam, pedig józan pillanataimban nagyon is jól tudom, hogy ebben a megbolondult világban bármit okunk van feltételezni. A szakértői válasz folytatódott, különben is, a táska Borisznál van. — Bocsánat, melyik Borisznál? — kérdezte a riporter. — Hát Jelcinnél — jött a válasz. — De melyik táska? — tudakozódott tovább a riporter. A válaszból kiderült, hogy az, amelyik az indítási kódokat tartalmazza. Ezek nélkül a rakéták egy tapodtat sem mozdulnak a silókból. A riporter tovább akadékoskodott: Rendben van, az a bizonyos táska a hordozórakéták indításkódját tartalmazza, és a célpontokét. A robbanófejek viszont könnyen leszerelhetők a rakétáról. Márpedig Ukrajnában van hordozórakétákat előállító üzem. A szakértőnk újból megnyugtatott: Valóban így van, de a célpontok kódjai abban a bizonyos táskában vannak. Ettől végleg megnyugodtam. Minket úgysem találnak el, elvégre a táska Borisznál van. Legfennebb annyi történhet, hogy az ukrajnai rakétákat ama bizonyos táska igénybevételével Moszkvából indítják, de sebaj, mi nem szerepelünk a kijelölt célpontok között • • BOKOR ANDRÁS Mit, mennyiért MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐI ÁRAK Amikor betakarításához közeledik a termés, minden termelő szeretné tudni, mit ér a portékája. Köztudott, hogy a stratégiai fontosságú termények (mint: búza, szemeskukorica, napraforgó, cukorrépa, őszi burgonya) nagybani felvásárlási árát a kormány rendeletben határozza meg. PLAINER LAJOS (Folytatás a 1. oldalon) Skóciából jött a segítség Ha egy orvosközösség lelkesen és odaadóan munkálkodik, annak valahogyan mindig híre megy, sokszor még a határokon túlra is, így történt ez most is. A nagyváradi szülészeti kórházban új szerek fújdogálnak. A tenniakaró, fiatal orvosok egy emberként határozták el, hogy lelkiismeretes tevékenységükkel, ha lassan is, de visszaállítják a kórház hajdani jó hírnevét. Valahogyan tudomást szereztek e törekvésről a skóciai Lanark gyülekezet hívei, s azt is tudták, hogy a nagyváradi szülészet orvosainak igyekezete jobbára korszerű berendezések hiányában történik, ezért gyűjtést rendeztek s néhány nappal ezelőtt műszerekkel, kórházi felszerelésekkel tele autók álltak meg a kórház előtt. Volt itt minden: eldobható, egyszer használatos papírlepedő, EKG- és egyébb gépekhez szükséges papírok, gyermekágyak, gyermekkocsik, puha, meleg takarók a kismamáknak, sterilizáló berendezések, modern ultrahangos berendezés, szellőzőberendezések, korszerű operációs asztalok, elektromos sebászkések, légzőberendezések, gyógyszeres szekrénykék, egyéb bútorok, koraszülöttek ellátásához szükséges inkubátorok és ki tudná felsorolni, mi minden még. A műszerek átvétele és ellenőrzése folyamatban van, s cél az, hogy minél hamarabb bekerüljenek a műtőbe, a kezelőszobákba, s mivel a kórház új szárnyának befejezése éppen a finisben akadt el pénzhiány miatt, ez a szállítmány szó szerint az égből pottyant, hiszen ilyen műszerekre és berendezésekre még évek múlva sem tudott volna költeni a munkaközösség. Hálásak is érte és köszönettel gondolnak a skóciai gyülekezet híveire, akiknek éppen a távoli Nagyvárad szülészeti kórháza jutott eszükbe s ott segítettek, ahol valóban sok volt a hiányosság. Jóformán még haza sem értek a skóciaiak, már újabb műszerekből és kórházi berendezésekből álló szállítmányt jeleztek Hollandiából, így aztán nagy az öröm a szülészeten," mert az akarathoz, a tudáshoz most már meglesz a műszaki felszereltség is. HALÁSZ ERZSÉBET CZELE ZÉNÓ felvétele