Bihari Napló, 1993. december (4. évfolyam, 236-257. szám)

1993-12-01 / 236. szám

FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP IV. évfolyam, 236. szám, 8 oldal 60 lej Nagyvárad, 1993. december 1., szerda K­ik­a A nagy nehezen tető alá hozott genfi Bosznia-konferencia baljós jelekkel indult: Milosevics szerb elnök, illetve boszniai nemzet- és vezértársa, Karadzsics kemény szóbeli támadást intézett az eseményre összesereglett ti­zenkét közös piaci külügyminisz­ter ellen, s kijelentették, hogy az Európai Unió a felelős az évszázad utolsó népirtásáért. Gyengébb idegzetű diplomaták már ettől felállhattak volna a tár­gyalóasztaltól, ám a maastrichti szerződést véglegesítő csoport állta a sarat, s a módosított né­met-francia rendezési javaslat körül egy hozzávetőleges mege­gyezési lehetőség kezdett körve­ népi nalazódni. Erre vall, hogy a volt jugoszláv tagköztársaságban szemben álló felek elvi megál­lapodást kötöttek: folytatják a két hónapja megszakadt béke­tárgyalásokat, mégpedig úgy, hogy immár a boszniai szerbek is készek megoldást találni egy é­­letképes Bosznián belüli muzul­mán állam létrehozására. Az új fegyverszüneti javaslat lényege a következő: ha a boszniai szerbek hajlandóak az általuk ellenőrzött területek négy százalékát átadni a köztársaságban élő muzulmán közösségnek, úgy az ENSZ és az Európai Unió kész enyhíteni a Szerbia ellen elrendelt embargó feltételein. A megbeszélések r­i­é­k ? másik fontos napirendi pontjával kapcsolatban nem született teljes siker, a humanitárius segély­­konvojok szabad áthaladásának biztosítását csak a horvátok és a muzulmánok voltak hajlandók vállalni, a szerbek nem. A tél fo­lyamán pedig az eddiginél is fon­tosabbá vált a humanitárius te­vékenység, mert ahogy a Nem­zetközi Vöröskereszt elnöke egy helyszíni körút után kijelentette: politikai egyezség hiányában minden eddiginél nagyobb ka­tasztrófa fenyegeti Bosznia pol­gári lakosságát - nemzetiségre való tekintet nélkül. A Fogadás Az Egyesülés-terem Cotroceni-ben. Kö­telezően parádés. A porondon, a mikrofon­nál az államelnök. Aki miután áttekintette, átfutotta, átpergette a főbb történelmi ese­ményeket, a román nemzet számára oly je­lentős 75. évfordulót megelőzően, igyekezett emlékezetes és maradandó kijelentéseket rit­­­tyenteni: "Az egyszerű emberek számára nagy nehézségek jelentkeznek”. Az idézet hangsúlyosságát kiragadva sem tehetjük hangsúlytalanná eme megállapítást. Feltehetnénk egy kérdést a szabad ünnep alkalmából Ion Iliescu elnök úrnak: mit je­lent az “egyszerű ember” fogalma? Hisz a bolha Buksi kutyán egyszerűbb, mint a ház­őrző gazdi (mégis pattog), a láncon őrzött, végelgyengülésben lévő kutya is egyszerűbb (sőt ártalmatlanabb), mint a kutyaól, mely­ben haldoklik. A munkás egyszerűbb, még a brigádéros is, mint a mérnök. Az igazgatóhe­lyettes, mint az igazgató. (És talán, mint min­den Főigazgató.) Római változat Kedden és szerdán zajlik az olasz fővárosban az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet külügyminiszte­reinek tanácskozása. A megnyitóbeszédet Ciampi olasz mi­niszterelnök tartotta. A délután folyamán valamennyi küldöttség vezetőjét és az EBEÉ-értekezlet meghívottait kihallgatáson fogadta II. János Pál pápa, majd a vendégek tiszteletére Oscar Luigi Scalfaro köztársasági elnök adott díszvacsorát Románia gyakorlatilag már szinte valamennyi európai szervezetbe integrálódott, és ezért a Teodor Mele$canu vezette küldöttség az Európa Tanács teljes jogú tagjaként vehet részt a római találkozón. A külügyminiszteri szintű tanácskozás figyelmének központjában a délszláv konfliktus áll. Az értekezlet elnökének felkérésére Je­szenszky Géza magyar külügyminiszter tartott vitanyitó fel­szólalást A magyar diplomácia vezetője ez alkalommal felvázolta egy olyan fegyverzetcsökkenési megállapodás ter­vét, mely nemcsak a volt­ gorgMviától MtiCilÍG ziLbiWaiUL. szomszédos orszá­gokra is. A jelenleginél jóval alacsonyabb szin­ten javasolta a katonai egyensúly fenntartását SA» tpfetetoai jjaffismfisk­ Messze a megegyezéstől Kedden 11 órai kezdettel már a harmadik egyeztető tárgyalásra ültek össze a Síimal vezetői és a szakszervezet képviselői. A jelek szerint mind­két fél tartja magát álláspontjához. Lapzártáig még nem fejeződtek be a megbeszélések, de igen nagy a valószínűsége, hogy ezúttal sem születik mindkét fél számára elfogadható megoldás, így ezt a mostani tárgyalást valószínűleg újabbak követik majd, a sztrájk pedig tovább tart, mindaddig, míg valamelyik fél nem enged. A fejleményekről a továbbiakban tájékoz­tatjuk olvasóinkat EGY ESÉLY RAGADJA MEG mindinkimk: a - semens ■- höjcli'iiti. stopy.ilja a n.Al'I.VioiHploÚJiiilii»/ l.iiti/Vi KÁN/IIi ) 1. ' ■.\\íí>­i tartás 26­06 óra között. ‘ s>­i :ri:n( s­i :j­i: i: m w U­n­n­e­p Egy ország nemzeti ünnepét mindig is a történészek határozták meg, lett légyen az az ország a földkerekség bármely pontján. És az ünnepet hirdetni az adott ország jelképei hivatottak. Miként a zászló. December 1. Romá­nia nemzeti ünnepe. De melyik Romániáé? Mert itt is lobognak a zászlók, a nemzeti jelképek. Az egyszerű piros-sárga-kék, a lyukas és a nemzeti címeres. Ki-ki a maga lobogója alatt. Lobogva, parázslódva, hamvadva. Szigorú feltételek A januári NATO-csúcsértekez­­let közeledtével a közép-kelet­­európai államok politikusai és katonai vezetői egyre türelmetle­nebbül próbálják megtudni, mi­lyen közel hajlandó engedni ma­gához a volt szovjet csatlósállamo­­kat az Észak-atlanti Szövetség. A NATO európai “pillére”, a Nyugat-európai Unió Párizsban tartott parlamenti közgyűlést, melyen részt vett Manfred Wör­­ner főtitkár is. Térségünk megfi­gyelőként vagy riporterként jelen levő képviselőinek ő sem szolgált pontos információkkal, annyit viszont elárult, hogy a brüsszeli nagygyűlésen minden bizonnyal elkészül egy elvi nyilatkozat, mely a NATO-t nyitott szervezetként fogja megjelölni. Wörer rámutatott, hogy a NATO és a NYeU nem rivalizálnak egy­mással, már ami a közép-kelet­­európai reformállamok társult tagokká való fogadását illeti, s hogy csak azok az országok szá­míthatnak pozitív megítélésre, melyekben a belpolitikai helyzet stabilnak minősül majd (termé­szetesen nyugat-európai normák­kal mérve), s amelyekben az ál­lamhatalmi felépítés azonossá válik a jelenlegi NATO-tagálla­­mokéval. Egy szó, mint száz: nyu­gati irányú katonai integrációnk nem elképzelhetetlen, de ennek előfeltétele egy jelenlegitől nagy­ban különböző stabil bel­politikával rendelkező demok­ratikus államiság megteremtése. Tanácsterem Bevezetik a földgázt Nagyváradra? Mi csak kérdezzük, annak ellenére, hogy a Városi Tanács legutóbbi ülésén Jakabffy László tanácsos arra kért, írjuk kijele­ntő módban. E kérdésben ő optimista. Hát majd elválik, van-e alapja. Tény, hogy be­advánnyal fordult a tanácshoz, amelyben megmagyarázta: megenged­hetetlen, hogy egy ilyen méretű város, amelynek határától mindössze hat kilométerre található a gázvezeték, ne vezesse be a földgázt. Kérte: döntsön erről városunk tanácsa, s jóváhagyás esetén a város vezetősége tegye meg a szükséges lépéseket. Az óhajt Adrian Binder számításai is alátámasztják, aki állítja: a Piskolt-Nagyszalonta-Arad magasnyomású vezetéket már eleve egy leágazással tervezték. A nagyváradi vezeték Szentjános határában csatlakozhatna a hálózathoz, s a munkálatok megkezdésétől számított harmadik évtől kezdődően 7000-7500 lakásba vezetnék be évente a gázt. Tíz év múlva az utolsó lakást is bekötnék. A földgáz bevezetésével évente 398 millió lejt takarítanánk meg. Még talán Petra Ungur prefektus idejében vetődött fel először ez a kérdés. És az akkori miniszterelnök, Petre Roman alá is írta: ám legyen Nagyváradon is földgáz, persze, ha van honnan odavezetni. Aztán hirtelen­­ nem tudni, miért, de igen mély álom vett erőt a témán. Most próbáljuk ébresztgetni, de a gázengedély mellett most még pénzügyi gondok is felmerülhetnek pénztelen világunkban. De azért mi bízunk benne, hiszen az nem kerül semmibe: talán Nagy­váradon is bevezetik a földgázt, valamikor... BX Annyi téves kijelentés hangzott el a prefektus és a megyei elnök hatásköréről, hogy megkerestük­­TEFAN SEREMIT, a Bihar Megyei Tanács elnökét: tisztázza a helyzetet. - Azok, akik nem ismerik a két tisztség hatáskörét, nem olvasták a helyhatósági tör­vényt - mondta. - A megyei tanács a megye közigazgatásá­val foglalkozik. Mivel választott testület, a szavazók érdekeit képviseli, és kapcsolatot tart fent más, belföldi és külföldi megyékkel. A prefektus pedig az ügyész szerepét játssza. Akárcsak a hétköznapokban. Az ember csak akkor ismeri meg, ha törvénybe ütköző dol­got követ el. A közigazgatásban a helyi és megyei tanácsok határozatait elemzi, vagyis azt, hogy a törvény szellemében születtek-e. - Papíron. És a valóságban? - A valóságban is. Persze nem tagadom, hogy többször is szóváltásra került sor, hiszen a gondolkodásmódunk külön­böző. De valahányszor nem jutunk közös nevezőre, rögtön felkínálom a lehetőséget: itt van szemben a törvényszék, ott majd eldöntik, kinek van igaza. Eddig még nem volt erre pél­da... A törvény szerint a megyei tanács és a prefektus között nem alárendeltségi, hanem együttműködési viszony van. De ennek igen nehéz megfelel­ni, mert egyrészt ránk bízza a megye vezetését, de másrészt előírja az együttműködést. Ezért nehéz lavírozni a cikke­lyek között. Mi, bár egyetlen rendelkezés sem írja elő, a pol­gármesterek képzésével is foglalkozunk, hiszen a vá­lasztást követő hónapokban rádöbbentünk, hogy egyes települések vezetői azt sem tudják, hogyan kell megtartani egy ülést. S mivel e téren igen sok a teendő, ütemtervet állítottunk össze, melyet más megyék már irigyelnek is tőlünk. Négy bizottságot alakítottunk, ame­lyek járják a megyét. Min­degyikben van egy-egy pénzü­gyi, szervezési, városrendezési és közigazgatási szakember. Nem büntetni vagy megróni akarunk, hanem segíteni, és felmérést készíteni. Tudatában vagyok annak, hogy sok helyen olyan polgármestereket válasz­tottak, akiknek soha nem volt közük a közigazgatáshoz. Abba pedig bele kell tanulni.­ ­Folytatása a 3. oldalon!

Next