Bihari Napló, 1993. december (4. évfolyam, 236-257. szám)
1993-12-01 / 236. szám
BN-2. N4pm.Pl POLITIKA A cenzúra árnyékában Bizonyára emlékeznek rá olvasóink, hogy valahányszor a két világháború közötti periódusról esik szó, román barátaink - pártállásuktól, világnézetüktől függetlenül - előszeretettel és következetesen a jogállamiság és a tolerancia, a követendő kisebbségpolitika mintaképeként emlegetik azt a korszakot. Nos, nézzünk körül kissé a sajtó háza táján: hogyan is érvényesült például a "modellértékű” sajtószabadság az 1918. december elsejét követő években? Közvetlenül az impériumváltás után bevezették az ostromállapotot és a cenzúrát Ez kezdetben indokolható volt az átmeneti időszak zűrzavarosságával, ámde a békeszerződés aláírása után semmi sem igazolta eme intézmények fenntartását. Ennek ellenére, 1920 októberében az egész országra kiterjesztették mindkettőt. Igaz, később csak a határ menti területekre, és az országon belül bizonyos “kultúrzónákra” korlátozták a megtorló intézkedéseket. Mi több, formálisan az 1923-as alkotmány 25. paragrafusa egyértelműen kimondotta a sajtószabadságot Ennek ellenére a cenzúra szinte zavartalanul működött tovább. Hogy csak városunkban maradjunk: 1924. január 22-én megtiltották a nagyváradi Esti lap megjelenését; az ugyancsak váradi Friss Újságot 1925-ben kerek három hónapra függesztették fel. Egymást érték a sajtóperek. Várad közismert publicistái közül Bélteky Lászlót hat hónapi, Árvay Árpádot kéthavi börtönre ítélték. A cenzorok kíméletlenül kihúzták a cikkek szövegéből a kifogásolt részeket A hiányzó szavak helyébe szorzójelek kerültek. A Bihari Újság egyik 1921-ben megjelent cikke így festett a cenzori kiherélés után: "Hogyan mozduljunk, mikor Erdélyben meg újra xxxxxxx. Hogyan mozduljunk xxxxxxx, amikor 3d vagyunk téve annak a rettenetes félreértésnek xxxxxxx.” Nos, a lap olvasói hacsak nem volt igen gazdag a fantáziájuk, akkor soha nem fejtették meg a fentebb idézett rejtvényt, nem tudták meg, hogy mi van "Erdélyben újra”, de azt sem, hogy milyen “rettenetes félreértésnek” voltak kitéve. Az alkotmány bevezetése után sem javult sokat a helyzet, főleg a kisebbségek által lakott városokban nem. Erre a legjobb bizonyítékot azok a román értelmiségiek szolgáltatták, akik nemegyszer fölemelték tiltakozó szavukat ezen jogtiprások ellen. Ízelítőül hadd idézzük Ghifo Pop 1923. május 30-i képviselőházi felszólalását, minden további kommentár nélkül: "Elég megjegyeznem annyit, hogy Erdélyben 1867 óta (a magyar-osztrák kiegyezés óta - szerk. megj.) a háború kitöréséig nem ismerték sem az ostromállapotot, sem a cenzúra fogalmát. Negyvenkét éven keresztül Erdélyben egyetlen egy lap sem jelent meg fehér hasábokkal, még ha román volt is. A nemzeti diplomácia és a gyulafehérvári határozatok nevében tiltakozunk a kormány eme bűnei ellen.” Szilágyi Aladár Hidegháború csúzlival A tettleges háború még mélyhűtött állapotban van, de kilátásával kapcsolatban már perzselnek a szavak, a fenyegetések, és hogy tovább fokozzuk a látomást, fortyog az üstökben a kopasztóvíz. A máglyákat is megrakták, csak az őrt álló poroszlókra várnak, és arra a jogtudó taláros emberre, aki fennhangon kihirdeti, hogy tűz lesz és emberhalál Fél évszázadon keresztül az elrettentő erő katonai doktrínája uralta a kétpólusú, két, egymással farkasszemet néző világbirodalomra osztott földkerekséget. Ezt az erőegyensúlyt valaki szellemesen így fogalmazta meg: az egyenlő pofonok elve, a székely ember pedig így: a verekedés tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor a komám visszaütött Egy protokoll állófogadáson kis gonosz vigyorral egyik államfő megkérdezte a másikat• "Tudja, hogy egyik betáplált célpontunk az ön elnöki rezidenciája volt?’’ A válasz hasonlóan cinikus: "Hát hogyne tudtam volna. Hiszen a hírszerzőim nem hülyék. És ön tudta, hogy a nulladik számú célpontunk az ön elnöki rezidenciája? Netán az ön emberei gyengeelméjűek? ” Se szeri, se száma a kölcsönös fogadkozásoknak, hogy a hatalmasok nem vetik be elsőként az atomfegyvert De hát már annyiszor csalódtunk az életben, annyi meg nem támadási szerződést szegtek meg, és annyi örök hűségre kötelező fogadalom dacára követtek el házasságtörést, hogy az ember nem is tudja, mire gondoljon: vajon bárgyú módon érezze-e magát biztonságban, vagy szorongjon úgy, ahogy dukál, és ahogyan biztosan oka is van rá. Nos, a titkos kódokkal célra irányzott rakéták egy tetemes része kívül rekedt a Szovjetunión, van belőlük bőven Ukrajnában, Kazahsztán területén és ki tudja, még hol. Igaz ugyan, hogy Jelcinnek elvitték a táskát, amely a stratégiai atomrakéták indítására szükséges titkos kódokat tartalmazza, és ő azt féltve őrzi az elnöki széf mélyén. De az amerikaiak azt mondják, hogy az ukránok sem hülyék, ennélfogva képesek átkódolni az egész arzenál indítási rendszerét Ezért mérsékelt idegességgel szorgalmazták, hogy Ukrajna is csatlakozzon a SALT-szerződésekhez, ami hosszú vonakodás és feltételek szabása mellett tulajdonképpen meg is történt Ám ekkor újabb késleltető hivatkozással álltak elő: drága mesterség az atomfegyverek leszerelése, tehát fizesse a Nyugat, ha fél Ukrajnától. A Nyugat erre tett is egy tétova ígéretet, Moszkva viszont azt mondta: a táskát már elhoztuk, ha nem tértek észhez, kivonjuk a támaszpontokat kezelő műszaki állományt is. Hát ez igazán biztató kilátás: a rakéták maradnak, a táska is marad, és felelőtlen dilettánsok majd nyomogatják a gombokat, hátha történik valami.. Bokor András A halogatás nem segít A hét elején újabb forduló kezdődött Kairóban az izraeli és a palesztin küldöttségek részvételével; a tárgyalásokon továbbra is a szeptemberi autonómia-megállapodás végrehajtási módjait taglalják. Rabin izraeli kormányfő a konzervatív jeruzsálemi politikai körök nyomására el szeretné halasztani az izraeli csapatok megszállt területekről való kivonásának kezdeti terminusát, a PFSZ vezetője viszont úgy vélekedik, hogy a halogatás csak ronthat a helyzeten, s végül veszélybe sodorhatja az oly ígéretesnek látszó békefolyamatot A Gáza övezetben közben a mindeddig békés húrokat pengető Fatah palesztin szervezet fegyveresei is az izraeli telepesek elleni támadások újrakezdését hirdették meg, mivel a napokban egy fegyveres összetűzésben két társukat lelőtték. December 1. - az Korunk pestisének nevezett betegség a 80-as évek eleje óta közismert, akkoriban fedezték föl az első betegeket Az AIDS betűszó jelentése: szerzett immunhiányos betegség. A halálos kór elsősorban nemi úton terjed, ám a világméretű járvány kezdeti szakaszában ellenőrizetlen vérkészítményekkel számos országban fertőztek meg gyermekeket AIDS világnapja és felnőtteket Azóta sok mindent megtudtunk e halálos kórról, ám a sikeres gyógymód megtalálása még hosszú évek kutatómunkáját igényli Pillanatnyilag az egyetlen védekezés a megelőzés, melyhez szakszerű felvilágosító munka szükséges. Az idei AIDS-világnap jelmondata: cselekedni, hogy elkerüljük a végzetes betegséget 1993. decemberi, Nyíltan és titkosan Az angol protestánsok és az ír katolikusok fegyveres szembenállása következtében hatalmas terrorhullám söpört végig az elmúlt hónap folyamán Észak-Írországon, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, Londont sem kerülték el a merénylők. Emiatt kényszerült Major brit kormányfő arra, amire konzervatív elődje, Maggie Thatcher is jó pár évvel ezelőtt: egyszerre javasolt az IRA-nak nyílt és titkos tárgyalásokat, a további vérontás elkerülése érdekében. A miniszterelnöki javaslatra az angol Alsóház is rábólintott, s a megegyezési lehetőségeket kutató párbeszéd emígy meg is kezdődhet januárban, feltéve, ha az Ír Köztársasági Hadsereg beleegyezik Major feltételébe. Ez természetesen arra kötelezné a szervezet fegyveres frakcióját, hogy nyíltan vállalja: a megegyezés megszületéséig tartózkodik mindennemű erőszakos cselekménytől. Liberális törvényjavaslat Az LP-93 Párt egy törvénytervezetet kezdeményezett a mezőgazdasági és erdőkitermelési céllal hasznosított területek adómentesítésével kapcsolatosan. Mindazok, akik támogatják a javaslatot, naponta 10-16 óra között jelentkezhetnek a párt December 1. tér 4-6. szám alatti székhelyén, vagy a 12-68-73-as telefonszámon. Törvény • mezőgazdasági vagy erdőkitermelési célra használt területek adómentesítésérőL L cikkely: Mindazok a fizikai személyek, akiknek visszaállították vagy megállapították tulajdonosi jogukat az 1991/18. számú törvény alapján, és azok a magántársulások, amelyek a fenti törvény 28. cikkelyének 1. bekezdése alapján jöttek létre, mentesülnek a mezőgazdasági vagy erdőkitermelési célra használt területek adózása alól 1999. január elsejéig bezárólag. 2. cikkely: Ezen törvény életbelépésének időpontjától visszavonatik az 1991/18. számú törvény 97. cikkelyénekl. bekezdése. Dinu Patricia parlamenti frakcióvezető Parlamenti napló Adósságpassz Kompromisszumos megoldás született a szponzorálás törvényének vitája során. Mint ismeretes, két héttel korábban az álláspontok akkor merevedtek meg, amikor arról kellett dönteni, hogy milyen mértékű és természetű adókedvezményben részesüljön a szponzoráló. A kormánypárt a szponzorálás összegét az adóalapból, Birtalan Ákos képviselő pedig az adóból kívánta levonatni (ez utóbbi előnyösebb lett volna a támogató és a támogatott, de hátrányosabb az államkassza számára. Hosszas viták után a Ház Nicolae Vrabic javaslatát fogadta el, amely szerint az adóalap 2 százalékáig terjedő szponzorálást az adóból, az azt meghaladó összeget pedig az adóalapból vonják le. A sors iróniája, hogy a viszonylag jó indítványt a Románia Maré Párt egyik képviselője tette. Ugyanezt a megoldást fogadták el a képviselők a műemlékek és műemlékegyüttesek felújítási munkálatait fedező természetes vagy jogi személyek adókedvezményére vonatkozóan is. Ezzel a kitétellel a törvény viszonylag hamar elfogadtatott, csakúgy, mint a Stolojan-kormány egyik elmaradt rendelete. Csütörtökön a Ház rekordidő alatt tette magáévá a közadósságról szóló törvényt, amelynek a kormány némi fantáziával azt a címet is adhatta volna, hogy “Utánam a vízözön”, mert lényegében azt törvényesíti, hogy a V.Károlyék által felhalmozott adósságterhet - amennyiben mandátumuk lejártáig nem egyenlítik ki - a következő kormánynak kell kifizetnie. Ha tehát holnaptól például egy liberális kormány venné át az országlást, az nem mondhatná azt, hogy az eddig felhalmozott adósságot nem mi szerződtük le, következésképp a kifizetése sem a mi dolgunk. A tény, hogy e jogszabálytervezet sürgősséggel került a Képviselőház asztalára, vajon azt jelenti, hogy a Victoria Palotában már csomagolnak? Székely Ervin Erkölcs és forradalom A főváros és megannyi vidéki város utcáin egymást érik a tüntetések, láncszemekként illeszkednek egymásba a tiltakozó megmozdulások. Ismét december van, ünnepeink hónapja, a Hatalom szerint immár a NEGYEDIK -“azóta”. Annak dacára, hogy “megoszt bennünket az egység hiánya”. (Mintha más egyéb is öegoszthatna minket.) Ezúttal ne bocsátkozzunk jóslatokba az új évet illetően. Inkább tekintsünk vissza, emlékezzünk, kedves olvasók, a négy évvel ezelőtti karácsonyra. Nincs szándékomban húsba vágó kérdéseket taglalni, de dicshimnuszokat sem óhajtok zengeni Csupán keresek. Nagyon régóta. Hosszabb ideje, semmint eddig megélt korom sejtetni engedné azt Óhatatlanul faggatózom: mi minden rejtőzött el azon ünnepeknek öltözött napok mögött? Mi mindennek reménye-vágya, lehetősége ötlött fel szegény megkínzott agyunkban? Akkor még talán nem is sejtettük, hogy felfedezőútra indulunk: újra felfedeztük az erkölcsi ítélet lehetőségeit, tág teret kívánva érvényesülésének. Itt nem a nélkülözhetetlen és szigorúan vett egyéni erkölcsiségre gondolok, hanem elsősorban a honpolgári, a közerkölcsre, a hivatalosra, ha úgy tetszik, a politikai moralitásra. (A politikum szférája ezúttal a legtágabb értelemben veendő.) A kimondás bátorságára, a valódi és őszinte párbeszéd szükségszerűségére, mely mind erkölcsi paranccsá nemesedik. Annak idején, a négy évvel ezelőtti karácsonyon, azok a képernyőn nyüzsgő “pulóveresek” bizalmat sugalltak, még akkor is, ha “az új kor” hajnalán, már az első órákban visszahallottuk Iliescu gorbacsovi fogantatású szavait az “emberarcú kommunizmusról”. Hogy mi minden történt azóta? Miféle mesebeli szörnyek taposták el épphogy kicsírázó erkölcsiségünk szemetjét? Hiszen azóta szavaztunk - választottunk - nem egyszer, többször is. S mivé vált ez idő alatt közösségi moralitásunk? Hiszen mindig létezett egy másik lehetőség, egy másik megoldás, egy másik alternatíva. Látván láthattuk, gondolván gondolhattuk volna, és főleg lett volna lehetőségünk másképp dönteni. Az ember, az egyén mennyiben felelős, mennyiben vétkes az erkölcstelenség áradata miatt, mely által hagyta magát elsodortatni? Tényleg annyira ártatlanok vagyunk? A minap olvastam a Románia Literara hasábjain: “A politikai erkölcstelenség választása maga után vonja a felelősség koloncát is”. Megannyiszor megbizonyosodhattunk róla, hogy a rossz, a hibás, a félresikerült választások-döntések következtében odabent, legbelül mindig összébb és összébb zsugorodik valami. Az erkölcsiség. Gheorghe Moelonn