Bihari Napló, 1993. december (4. évfolyam, 236-257. szám)

1993-12-01 / 236. szám

BN-2. N4pm.Pl POLITIKA A cenzúra árnyékában Bizonyára emlékeznek rá olvasóink, hogy vala­hányszor a két világháború közötti periódusról esik szó, román barátaink - pártállásuktól, világ­nézetüktől függetlenül - előszeretettel és követ­kezetesen a jogállamiság és a tolerancia, a köve­tendő kisebbségpolitika mintaképeként emlegetik azt a korszakot. Nos, nézzünk körül kissé a sajtó háza táján: hogyan is érvényesült például a "mo­dellértékű” sajtószabadság az 1918. december else­jét követő években? Közvetlenül az impériumváltás után bevezették az ostromállapotot és a cenzúrát Ez kezdetben indokolható volt az átmeneti időszak zűrzavaros­ságával, ámde a békeszerződés aláírása után semmi sem igazolta eme intézmények fenntartását. Ennek ellenére, 1920 októberében az egész országra kiter­jesztették mindkettőt. Igaz, később csak a határ menti területekre, és az országon belül bizonyos “kultúrzónákra” korlátozták a megtorló in­tézkedéseket. Mi több, formálisan az 1923-as al­kotmány 25. paragrafusa egyértelműen kimondotta a sajtószabadságot Ennek ellenére a cenzúra szinte zavartalanul működött tovább. Hogy csak váro­sunkban maradjunk: 1924. január 22-én meg­tiltották a nagyváradi Esti lap megjelenését; az ugyancsak váradi Friss Újságot 1925-ben kerek három hón­apra függesztették fel. Egymást érték a sajtóperek. Várad közismert publicistái közül Bél­­teky Lászlót hat hónapi, Árvay Árpádot kéthavi börtönre ítélték. A cenzorok kíméletlenül kihúz­ták a cikkek szövegéből a kifogásolt részeket A hiányzó szavak helyébe szorzójelek kerültek. A Bi­hari Újság egyik 1921-ben megjelent cikke így fes­tett a cenzori kiherélés után: "Hogyan mozduljunk, mikor Erdélyben meg újra xxxxxxx. Hogyan moz­duljunk xxxxxxx, amikor 3d vagyunk téve annak a rettenetes félreértésnek xxxxxxx.” Nos, a lap olvasói­­ hacsak nem volt igen gazdag a fantázi­ájuk, akkor soha nem fejtették meg a fentebb idézett rejtvényt, nem tudták meg, hogy mi van "Erdélyben újra”, de azt sem, hogy milyen “rette­netes félreértésnek” voltak kitéve. Az alkotmány bevezetése után sem javult sokat a helyzet, főleg a kisebbségek által lakott városokban nem. Erre a legjobb bizonyítékot azok a román értelmiségiek szolgáltatták, akik nemegyszer fölemelték tiltakozó szavukat ezen jogtiprások el­len. Ízelítőül hadd idézzük Ghifo Pop 1923. május 30-i képviselőházi felszólalását, minden további kommentár nélkül: "Elég megjegyeznem annyit, hogy Erdélyben 1867 óta (a magyar-osztrák kie­gyezés óta - szerk. megj.) a háború kitöréséig nem ismerték sem az ostromállapotot, sem a cenzúra fo­galmát. Negyvenkét éven keresztül Erdélyben egyetlen egy lap sem jelent meg fehér hasábokkal, még ha román volt is. A nemzeti diplomácia és a gyulafehérvári határozatok nevében tiltakozunk a kormány eme bűnei ellen.” Szilágyi Aladár Hidegháború csúzlival A tettleges háború még mély­hűtött állapotban van, de kilátá­sával kapcsolatban már perzsel­nek a szavak, a fenyegetések, és hogy tovább fokozzuk a látomást, fortyog az üstökben a kopasztó­­víz. A máglyákat is megrakták, csak az őrt álló poroszlókra vár­nak, és arra a jogtudó taláros em­berre, aki fennhangon kihirdeti, hogy tűz lesz és emberhalál Fél évszázadon keresztül az el­rettentő erő katonai doktrínája u­­ralta a kétpólusú, két, egymással farkasszemet néző világbiroda­lomra osztott földkerekséget. Ezt az erőegyensúlyt valaki szelleme­sen így fogalmazta meg: az egyen­lő pofonok elve, a székely ember pedig így: a verekedés tulaj­donképpen akkor kezdődött, amikor a komám visszaütött Egy protokoll állófogadáson kis gonosz vigyorral egyik államfő megkérdezte a másikat• "Tudja, hogy egyik betáplált célpontunk az ön elnöki rezidenciája volt?’’ A válasz hasonlóan cinikus: "Hát hogyne tudtam volna. Hiszen a hírszerzőim nem hülyék. És ön tudta, hogy a nulladik számú célpontunk az ön elnöki reziden­ciája? Netán az ön emberei gyengeelméjűek? ” Se szeri, se száma a kölcsönös fogadkozásoknak, hogy a hatal­masok nem vetik be elsőként az atomfegyvert De hát már annyi­szor csalódtunk az életben, annyi meg nem támadási szerződést szegtek meg, és annyi örök hűség­re kötelező fogadalom dacára követtek el házasságtörést, hogy az ember nem is tudja, mire gon­doljon: vajon bárgyú módon érezze-e magát biztonságban, vagy szorongjon úgy, ahogy du­kál, és ahogyan biztosan oka is van rá. Nos, a titkos kódokkal célra irányzott rakéták egy tetemes ré­sze kívül rekedt a Szovjetunión, van belőlük bőven Ukrajnában, Kazahsztán területén és ki tudja, még hol. Igaz ugyan, hogy Jel­cinnek elvitték a táskát, amely a stratégiai atomrakéták indítására szükséges titkos kódokat tartal­mazza, és ő azt féltve őrzi az el­nöki széf mélyén. De az ame­rikaiak azt mondják, hogy az ukránok sem hülyék, ennélfogva képesek átkódolni az egész arze­nál indítási rendszerét Ezért mér­sékelt idegességgel szorgalmazták, hogy Ukrajna is csatlakozzon a SALT-szerződésekhez, ami hosszú vonakodás és feltételek szabása mellett tulajdonképpen meg is történt Ám ekkor újabb késleltető hivatkozással álltak elő: drága mesterség az atomfegyverek leszerelése, tehát fizesse a Nyugat, ha fél Ukrajnától. A Nyugat erre tett is egy tétova ígéretet, Moszkva viszont azt mondta: a táskát már elhoztuk, ha nem tértek észhez, kivonjuk a támaszpontokat kezelő műszaki állományt is. Hát ez igazán biztató kilátás: a rakéták maradnak, a táska is ma­rad, és felelőtlen dilettánsok majd nyomogatják a gombokat, hátha történik valami.. Bokor András A halogatás nem segít A hét elején újabb forduló kezdődött Kairóban az izraeli és a pa­lesztin küldöttségek részvételével; a tárgyalásokon továbbra is a szep­temberi autonómia-megállapodás végrehajtási módjait taglalják. Rabin izraeli kormányfő a konzervatív jeruzsálemi politikai körök nyomására el szeretné halasztani az izraeli csapatok megszállt területekről való kivonásának kezdeti terminusát, a PFSZ vezetője viszont úgy vélekedik, hogy a halogatás csak ronthat a helyzeten, s végül veszélybe sodorhatja az oly ígéretesnek látszó békefolyamatot A Gáza öve­zetben közben a mindeddig békés húrokat pengető Fatah palesztin szervezet fegyveresei is az izraeli telepesek elleni támadások újrakez­dését hirdették meg, mivel a napokban egy fegyveres összetűzésben két társukat lelőtték. December 1. - az Korunk pestisének nevezett be­tegség a 80-as évek eleje óta közismert, akkoriban fedezték föl az első betegeket Az AIDS betűszó jelentése: szerzett im­­munhiányos betegség. A halálos kór elsősorban nemi úton terjed, ám a világméretű járvány kezdeti szakaszában ellenőrizetlen vér­készítményekkel számos ország­ban fertőztek meg gyermekeket AIDS világnapja és felnőtteket Azóta sok min­dent megtudtunk e halálos kór­ról, ám a sikeres gyógymód meg­találása még hosszú évek kutató­munkáját igényli Pillanatnyilag az egyetlen védekezés a megelő­zés, melyhez szakszerű felvilágo­sító munka szükséges. Az idei AIDS-világnap jelmondata: cse­lekedni, hogy elkerüljük a vég­zetes betegséget 1993. decemberi, Nyíltan és titkosan Az angol protestánsok és az ír katolikusok fegyveres szembenállása következtében hatalmas terrorhullám söpört végig az elmúlt hónap folyamán Észak-Írországon, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, Londont sem kerülték el a merénylők. Emiatt kényszerült Major brit kormányfő arra, amire konzervatív elődje, Maggie Thatcher is jó pár évvel ezelőtt: egyszerre javasolt az IRA-nak nyílt és titkos tárgyalásokat, a további vérontás elkerülése érdekében. A miniszterelnöki javaslatra az angol Alsóház is rábólintott, s a megegyezési lehetőségeket kutató párbeszéd emígy meg is kezdődhet januárban, feltéve, ha az Ír Köztársasági Hadsereg beleegyezik Major feltételébe. Ez természetesen arra kö­telezné a szervezet fegyveres frakcióját, hogy nyíltan vállalja: a megegye­zés megszületéséig tartózkodik mindennemű erőszakos cselekménytől. Liberális törvényjavaslat Az LP-93 Párt egy törvénytervezetet kezdeményezett a mezőgaz­dasági és erdőkitermelési céllal hasznosított területek adómentesíté­sével kapcsolatosan. Mindazok, akik támogatják a javaslatot, naponta 10-16 óra között jelentkezhetnek a párt December 1. tér 4-6. szám alatti székhelyén, vagy a 12-68-73-as telefonszámon. Törvény • mezőgazdasági vagy erdőkitermelési célra használt területek adómentesítésé­rőL L cikkely: Mindazok a fizikai sze­mélyek, akiknek visszaállították vagy megállapították tulajdonosi jogukat az 1991/18. számú törvény alapján, és azok a ma­gántársulások, amelyek a fenti törvény 28. cikkelyének 1. bekez­dése alapján jöttek létre, mente­sülnek a mezőgazdasági vagy er­dőkitermelési célra használt területek adózása alól 1999. ja­nuár elsejéig bezárólag. 2. cikkely: Ezen törvény élet­belépésének időpontjától vissza­­vonatik az 1991/18. számú tör­vény 97. cikkelyénekl. bekezdése. Dinu Patricia parlamenti frakcióvezető Parlamenti napló Adósságpassz Kompromisszumos megoldás született a szponzorálás törvényének vitája során. Mint ismeretes, két héttel korábban az álláspontok akkor merevedtek meg, amikor arról kellett dönteni, hogy milyen mértékű és természetű adókedvezményben részesüljön a szponzoráló. A kor­mánypárt a szponzorálás összegét az adóalapból, Birtalan Ákos kép­viselő pedig az adóból kívánta levonatni (ez utóbbi előnyösebb lett volna a támogató és a támogatott, de hátrányosabb az államkassza számára. Hosszas viták után a Ház Nicolae Vrabic javaslatát fogadta el, amely szerint az adóalap 2 százalékáig terjedő szponzorálást az adóból, az azt meghaladó összeget pedig az adóalapból vonják le. A sors iróniá­ja, hogy a viszonylag jó indítványt a Románia Maré Párt egyik képviselője tette. Ugyanezt a megoldást fogadták el a képviselők a műemlékek és műemlékegyüttesek felújítási munkálatait fedező ter­mészetes vagy jogi személyek adókedvezményére vonatkozóan is. Ezzel a kitétellel a törvény viszonylag hamar elfogadtatott, csakúgy, mint a Stolojan-kormány egyik elmaradt rendelete. Csütörtökön a Ház rekordidő alatt tette magáévá a közadósságról szóló törvényt, amelynek a kormány némi fantáziával azt a címet is adhatta volna, hogy “Utánam a vízözön”, mert lényegében azt tör­vényesíti, hogy a V.Károlyék által felhalmozott adósságterhet - amen­­­nyiben mandátumuk lejártáig nem egyenlítik ki - a következő kor­mánynak kell kifizetnie. Ha tehát holnaptól például egy liberális kor­mány venné át az országlást, az nem mondhatná azt, hogy az eddig fel­halmozott adósságot nem mi szerződtük le, következésképp a kifi­zetése sem a mi dolgunk. A tény, hogy e jogszabálytervezet sürgősség­gel került a Képviselőház asztalára, vajon azt jelenti, hogy a Victoria Palotában már csomagolnak? Székely Ervin Erkölcs és forradalom A főváros és megannyi vidéki város utcáin egy­mást érik a tüntetések, láncszemekként illeszked­nek egymásba a tiltakozó megmozdulások. Ismét december van, ünnepeink hónapja, a Hatalom sze­rint immár a NEGYEDIK -“azóta”. Annak dacára, hogy “megoszt bennünket az egység hiánya”. (Mintha más egyéb is ö­egoszthatna minket.­) Ez­úttal ne bocsátkozzunk jóslatokba az új évet illető­en. Inkább tekintsünk vissza, emlékezzünk, kedves olvasók, a négy évvel ezelőtti karácsonyra. Nincs szándékomban húsba vágó kérdéseket tag­lalni, de dicshimnuszokat sem óhajtok zengeni Csu­pán keresek. Nagyon régóta. Hosszabb ideje, sem­mint eddig megélt korom sejtetni engedné azt Óhatatlanul faggató­zom: mi minden rejtőzött el azon ünnepeknek öltözött napok mögött? Mi mindennek reménye-vágya, lehetősége ötlött fel szegény megkínzott agyunkban? Akkor még talán nem is sejtettük, hogy felfede­zőútra indulunk: újra felfedeztük az erkölcsi ítélet lehetőségeit, tág teret kívánva érvényesülésének. Itt nem a nélkülözhetetlen és szigorúan vett egyéni erkölcsiségre gondolok, hanem elsősorban a hon­polgári, a közerkölcsre, a hivatalosra, ha úgy tetszik, a politikai moralitásra. (A politikum szférája ezúttal a legtágabb értelemben veendő.) A kimondás bátorságára, a valódi és őszinte párbeszéd szük­ségszerűségére, mely mind erkölcsi paranccsá nemesedik. Annak idején, a négy évvel ezelőtti karácsonyon, azok a képernyőn nyüzsgő “pulóveresek” bizalmat sugalltak, még akkor is, ha “az új kor” hajnalán, már az első órákban visszahallottuk Iliescu gorbacsovi fo­gantatású szavait az “emberarcú kommunizmusról”. Hogy mi minden történt azóta? Miféle mesebeli szörnyek taposták el épphogy kicsírázó erkölcsisé­­günk szemetjét? Hiszen azóta szavaztunk - válasz­tottunk - nem egyszer, többször is. S mivé vált ez idő alatt közösségi moralitásunk? Hiszen mindig létezett egy másik lehetőség, egy másik megoldás, egy másik alternatíva. Látván láthattuk, gondolván gondolhattuk volna, és főleg lett volna lehetőségünk másképp dönteni. Az ember, az egyén mennyiben felelős, mennyiben vétkes az erkölcstelenség árada­ta miatt, mely által hagyta magát elsodortatni? Tényleg annyira ártatlanok vagyunk? A minap olvastam a Románia Literara hasábjain: “A poli­tikai erkölcstelenség választása maga után vonja a felelősség koloncát is”. Megannyiszor megbi­zonyosodhattunk róla, hogy a rossz, a hibás, a félre­sikerült választások-döntések következtében odabent, legbelül mindig összébb és összébb zsugo­rodik valami. Az erkölcsiség. Gheorghe Moelonn

Next