Bihari Napló, 1994. január (5. évfolyam, 2-19. szám)

1994-01-05 / 2. szám

FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP V. évfolyam, 2. szám, 8 oldal 60 lej Nagyvárad, 1994. január 5., szerda St­im­in “Még talpon vagyunk...” Előszobázok a Stimin vezérigazgatójának, Florin Udrescu mérnök­nek a titkárságán. Várom a néha elég zajos gyűlés végét. A párnázott ajtón csak szófoszlányok szűrődnek ki. Egy hölgy várakozik még raj­tam kívül. Amint megtudja, hogy a sajtót képviselem, ömlik belőle a panasz. - írja meg, hogy 27 évet dolgoztam le, a laboratórium főnöke voltam, s most háromperces késésért munkanéküli lettem, pedig azelőtt soha nem hiányoztam! Milyen eljárás ez? Azóta idegnyugtatókat szedek. Mit gondolnak, az én koromban hol találok én még állást? Közben befejeződött a gyűlés. A hölgy előadta panaszát az igazgató­nak is, aki megnyugtatta: ha három hónapi munkanélküliségre szól a végzés, utána vissza is veszik. Ekkor kezdődött beszélgetésünk. - Nézze, én mindenkit megértek - mondta Florin Adrescu. - A maga szempontjából mindenkinek igaza is lehet, de nekem mint igazgatónak akkor is az a kötelességem, hogy a legésszerűbben használjam ki a ren­delkezésemre álló kapacitást. Jelenleg csak 1100 embert tudunk foglalkoztatni az 1600-ból. A többiek­et kénytelenek vagyunk elküldeni munkanélküli-állományba. Ha mást tennék, az populista intézkedés lenne, senkinek sem használna. - A szakszervezetnek viszont az a kifogása, hogy a vegyes vállalat megalakításakor kötött szerződésben Önök kötelezték magukat az akkori munkáslétszám megtartására... - Piacgazdaságban, miután létezik a munkanélküliekre vonatkozó törvény, senki sem kötelezhet arra egy vállalatot, hogy a csődbejutás kockázatával több embert alkalmazzon, mint amennyit foglalkoztatni tud.­­ Igaz-e, hogy Önök is ama három váradi vállalat között vannak, melyeket a kormány fizetésképtelennek nyilvánított.­­ Szó sincs róla. Azt nekem kellene tudnom elsőként. 1993. decem­ber elsejétől a St­mm­ és az Infrátirea kettévált. Az Infrátireánál ma­radt az öntöde, az asztalos- és bádogosműhely, s a formázó. Ma már két külön vezetőtanács foglalkozik a két önálló vállalat ügyeivel, de még ma is sokszor összekevernek bennünket. Nehézségeink vannak ugyan, de leküzdhetőek. A legutóbbi sztrájk alkalmával, ami az elsővel ellen­tétben nagyon civilizáltan zajlott, egyetértésre jutottunk a szak­­szervezettel is. - Nem késik már a fizetés? - Még előfordul, ám a szakszervezetiek is megértették, hogy ezt nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Új rendelésekre van szükség, a termékeket le kell gyártani, el kell szállítani, de a legnehezebb az ellenértéket megszerezni. - Ezek szerint manapság már megszűnt a feszültség a szakszervezet és a vezetés között?­­ Hát jobb is lehetne a viszonyunk, habár némiképp oldódott Bizo­nyos kérdésekben mindkét félnek rugalmasabbnak kellene lennie. Lejegyezte: Albert Ferenc (Folytatása a 3. oldalon) Gyarapodott a családunk Kedves olvasóink! Ez a neve az új “játéknak”, melybe szeretnénk Önöket bevonni Lehetőségeinkhez mérten mindig igyekeztünk se­gíteni a panaszaikkal hozzánk fordulóknak Ezt tesszük továbbra is, ha másként nem sikerül, hát azzal, hogy világgá kürtöljük, kinek mi fáj. Szeretnénk azonban boldogságukban is osztozni, s hírül adni hadd örüljenek mások is. Márpedig alig akad ember, akit ne derítene jókedvre egy kisbaba érkezése. A BN ezentúl minden hónapban közöl egy értesítőlapot. Kérünk mindenkit, aki gyermekáldást vár, hogy a gyerek megszületése után vágja ki az a havi lapot, töltse ki (olvashatóan írja rá a pici névét lakcímét születésének dátumát) és küldje be szerkesztőségünkbe. Februártól rendszeresen közöljük az előző hónapban születettek név­­sora i s minden alkalommal sorsoláson dől el, ki lesz a baba, akit bemutatunk olvasóinknak, s akit BN-ajándékkal is meglepünk. L­apzárta Találkozó előtti találgatások Ahogy közeledik a NATO-tagál­­lamok vezetőinek Brüsszelben megrendezésre kerülő csúcs­­találkozója, úgy sűrűsödnek az Észak-atlanti Szövetség és a kö­­zép-kelet-európai reformállamok között esetleg kialakuló újfajta kapcsolatok milyenségére vonat­kozó nyilatkozatok és találgatások. Míg Kinkel német külügyminiszter lengyel kollégájának megle­hetősen borúlátó képet festett a volt szovjet csatlós államok NATO-hoz való közeledésének közeljövőbeni lehetőségeiről, ad­dig Manfred Wörner, a katonai tömb főtitkára a neves amerikai politikai magazinnak, a Time-nak azt mondta, hogy “történelmi bűn lenne elszalasztani Közép-Kelet- Európa bevonásának lehetőségét”. A tengeren túli hetilap terjedelmes elemzést készített a NATO térségünkre vonatkozó politiká­járól, s utalt az USA “Oroszor­­szág-rögeszméjére” is, mely a moszkvai tiltakozásokat figye­lembe véve­ elzárkózik a régiónak nyújtandó biztonsági garanciák gondolatától. Ausztriai kitérő két tüzérségi támadás között s a 18-ra tervezett genfi értekezletet megelőzően Bécsben találkoztak a boszniai horvátok és muzul­mánok, valamint a zágrábi kor­mány képviselői. Ismeretes, hogy a volt jugoszláv tagköztársaság középső részén a muzulmánok több horvát települést zártak ostromgyűrűbe, s mindaddig nem is hajlandók azt feloldani, amed­dig nem jutnak tengeri kijárathoz a horvát kézen lévő dalmáciai kikötők valamelyikében. A féltit­kosnak minősített bécsi megbe­széléseken éppen ezért a tengeri kijárat kérdése a központi téma, de szó van humanitárius kérdé­sekről is. A szarajevói hivatalos vezetést Szilajdzsics bosnyák kor­mányfő, Horvátországot pedig Granics külügyminiszter képvi­seli. Az osztrák fővárosban a fe­leknek talán sikerül enyhíteni azon a feszültségen, amely az elmúlt hét folyamán alakult ki, azt követően, hogy Tudjman horvát elnök katonai beavatko­zással fenyegette meg Boszniát. Magyarok után a csehek Mint ismeretes, az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának tíz nem állandó tagját kétévenként cseré­lik, a testületben időszakosan helyet kapó államokat a világ­­szervezet Közgyűlése választja meg. Az elmúlt két év folyamán Magyarország is tagja volt a BT- nek, s mandátumának mostani lejártával Csehország vette át a helyét az ENSZ döntéshozó fórumában. Erdős Andre, Magyarország ENSZ-nagykövete a testületben végzett kétévi munkával kapcsolatban elmond­ta: Budapest fontos eredménynek tartja, hogy a BT-tagság ideje alatt sokszor sikerült érvényt szerezni a magyar szempontok­nak és érdekeknek a délszláv vál­sággal kapcsolatos döntésekben. Magyarország legutóbb 26 éve volt a Biztonsági Tanács nem állandó tagja. Meghalt az ülés, éljen az ülés! Még ha a szilveszter rövidebbre is sikerült az idén, s a tűlevelek a Rózsa szirmainál is gyorsabban peregnek a karácsonyfáról, a képvi­selők mégis összegyűltek január 3-án a rendkívüli ülésszak megkez­désére. S mint tudjuk, az ilyesmi még év elején is a napirendi pontok meghatározásával kezdődik. Hétfőn csődöt mondott az erre tett kísér­let, annak ellenére, hogy ismertek azok a törvények, melyeket meg kel­lene vitatni, s amelyekkel kapcsolatban a kormányrendeletek ki­bocsátására való felhatalmazást kért. Az is kiderült, hogy az Alkot­mánybíróság f. hó 11-én tárgyalja a felhatalmazásra vonatkozó tervezet alkotmányosságának kérdését. Hiszen a Nemzetközi Valutaalap is várhat egy kicsit, nemdebár?... Kedden tisztázódtak a dolgok. Miután az állandó bizottság tagjai tárgyaltak a parlamenti csoportok veze­tőivel, a Képviselőház teljes létszámban is összeült, 115 igen, 89 nem szavazattal, 13 tartózkodás mellett a hétfőn megkezdett rendkívüli ülésszak felfüggesztéséről döntött. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a rendkívüli ülésszak megtartását 118 ellenzéki képviselő javasol­ta. Rögtön a szavazás után 167 igen, 3 nem szavazattal, illetve 84 tartózkodással ugyanazok a képviselők rendkívüli parlamenti ülésszak megtartásáról döntöttek, január 4. és 13. között. Más szavakkal: meg­halt az ülésszak, éljen az ülésszak! Mától a Szenátus is foglalkozik egy rendkívüli ülésszak összehívásá­nak gondolatával... Ha ti igen, mi miért ne? Csak nektek ússzon el a fizetett szabadságotok?... Egy dolog biztos. Ebben az időszakban nem számíthatunk bizalmat­lansági indítványra, ugyanis mindenképpen meg kell vitatni azokat a törvénytervezeteket, amelyek miatt véget vetettek egy rendkívüli ülés­szaknak s egy újat kezdtek. Nem mindegy viszont, hogy ki javasolja ennek megtartását! S egy jó hír a végére: megvitatásra kerül a Rádió és Televízió megalapítására és működésére vonatkozó törvényjavaslat is. Amiből következik, hogy a szilveszteri tévéműsor a honatyáknak sem nyerte el a tetszését... Gheorghe Moldovan t­anügy A reform lépcsőfokai A hazai tanügyi reformfolyamat új állomáshoz érkezett. A nehézkes indulás után, amikor csupán néhány alig észrevehető változás történt, a Világ­bank által kiutalt mintegy 100 millió dollár a folya­mat meggyorsítását fogja szolgálni. A reformprog­ramok irányítása, nyomon követése az Oktatásügyi Minisztérium Reformosztálya, a Tanügyi Reform Nemzeti Bizottsága, a Tanfelügyelőségek reformért felelős főtanfelügyelő-helyettesei és az utóbbi hóna­pokban megjelent referencia-iskolák (pilot-school) hatáskörébe tartozik. A Bihar Megyei Tanfelügyelőségen továbbképző tanfolyamon készülnek a megye oktatási rendszerét megújítani kívánó pedagógusok. Berger Tiberiu reformért felelős főtanfelügyelő-helyettes bizako­dóan nyilatkozott a rövidesen megyénkben is bein­duló referencia-intézményekről. Rövidesen kijelöl­nek egy-egy kísérleti jelleggel, a reformprogram­­csoportnak megfelelő tanrenddel, módszertannal, felmérési módszerrel és önálló, hatékonyabb költ­ségvetéssel működő óvodát, általános és középis­kolát, esetleg a Pedagógusok Házát vagy a tanfelü­gyelőséget. Az itt szerzett tapasztalatok alapján határozzák meg az új, 1999-ben életbe lépő oktatási rendszert. Általános szintű, nem elit iskolát kell tehát modellül választani. Jelen időszakban átme­neti jellegű tantervek szerint folyik az oktatás. 1995- ben vezetik majd be az alternatív tankönyveket, addig továbbképző tanfolyamok segítségével, új szemlélettel változtatni kell a tanár-diák, tanár-igaz­gató, igazgató-tanfelügyelő kapcsolaton. A tanter­veken lényegi változásokat eszközölnek, “levegő­sebbé”, könnyebben taníthatóvá teszik őket. A referencia-iskolák lesznek azok, amelyekben előkészítik a minden tanuló számára elérhető tan­tervet, az új felmérési rendszert. Végre eljutottunk oda, hogy az illetékesek is belássák, túlterhelt, vi­lágviszonylatban is magas színvonalú oktatásunk tanulóink nagy részét stresszeli, képtelenné teszi még a saját értelmi szintjének megfelelő információ­­mennyiség befogadására is. Ha valóban megvalósul a helyi önkormányzat álma, ha a város és a megyei tanács valóban rendelkezni fog az oktatás-, művelődés- és egészségügy számára kiutalható pénzek felett, ha lehetősége lesz új pénzforrásokat találni, akkor az iskoláknak, óvodáknak lehetősége lesz az igény szerinti, önálló költségvetésre, a szükséges eszköztár beszerzésére. Makár Ágnes

Next