Bihari Napló, 1994. november (5. évfolyam, 214-235. szám)

1994-11-01 / 214. szám

V. évf., 214. sz. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP JULTUIJXJLTUI ... - Állíthatom­, hogy ha a szegedi találkozóira nem kerül sor, akkor Horn Gyulával semmiféle konf­liktusba nem kerültem vol­na, akár nyer a választáso­kon, akár nem... - mondta egyebek közt Tőkés Lász­ló. A holnapi Bihari Napló­ban Valamiért valamit cím­mel megjelenő interjúban a riporter, Péter I. Zoltán első­sorban az október 24-én Horn Gyulánál tett látogatásáról kérdezi a püspököt. Nagyvárad, 1994. november 1., kedd 8 oldal, 130 lej. “Egy szép barátság kezdete” Van valami nehezen megfog­ható jelképesség abban, hogy az első olyan regionális gazdasági konferenciát, amelyen a közel-ke­leti és az észak-afrikai arab álla­mok, Izrael, a palesztin közösség, az Egyesült Államok, Oroszor­szág, Japán és az Európai Unió is képviselteti magát, az arab világ legnyugatibb pontján, Marokkó­ban rendezik meg. II. Hasszán király a casablancai találkozót az­zal nyitotta meg, hogy “a Közel- Keleten végre béke van” .Ez így még nem igaz, de premierszámba menő, nagy nemzetközi gazdasági és diplomáciai fontossággal bíró rendezvényen a házigazda meg­­engedhetően bocsátkozhat prófé­ciákba. Az amerikai külügymi­niszter pragmatikusabb volt: Christopher - Humphrey Bogar­­tot parafrazálva - kijelentette, hogy a konferencia “egy szép ba­rátság kezdete” lehet. Ennek megvalósítása érdekében fel is szólította az arab államokat: hagyjanak fel az Izrael ellen irá­nyuló bojkottal. Gesztusértékű volt az is, hogy Rabin kormányfő itt jelentette be: mától feloldják a gázai zárlatot. Líbia távol maradt, és az egészet a zsidó állam által kidolgozott arabellenes összees­küvésnek titulálta. Mindezt Kadhafi ötölte ki - ő folytatja “világforradalmát”. Lemondani azért róla sem szabad. Arafatot elvégre már Nobel-békedíjasként fogadták Casablancában... SZAL­ÁRD PÉLDÁJA :­a­jra áll az emlékmű! Az idei halottak napja minden bizonnyal örökre emlékezetes m­arad a szalárdiak számára. Va­sárnap délután került sor az első világháborúban elesett 59 szalárdi lakos emlékére újrafelállított em­lékmű avatására. A község veze­tése és a szervezőbizottság már rég készült erre a kegyeleti aktus­ra. Az emlékművet a ’80-as évek derekán rombolták le, helyére tömbházat terveztek. A panel­blokk félig-meddig el is készült, ám a befejező munkálatokra nem futja, így az emlékművet csak az eredeti hely közelében lehetett felállítani, a község főterén lévő parkban. A neveket tartalmazó márványlapokat annak idején két helyi lakos az éjszaka leple alatt mentette a református templom­ba. Érdekesség, h­ogy az a Lázár Béla kőművesmester építette újjá az emlékművet, akit annak idején a lebontására köteleztek. Az em­lékműszentelésre hivatalosak vol­tak egyházi személyek, politiku­sok, többek között dr. Csapó Jó­zsef szenátor, Varga Gábor, a me­gyei RMDSZ elnöke, valamint a környékbeli települések vezetői. A megemlékezés Szalárd és Bihar község református fiataljainak énekével kezdődött, majd Tibu­­lac Katinka Radnóti Miklós Ke­resés közben című versét adta elő. Ezután Szalárd polgármestere, dr. Székely Ferenc mondott be­szédet, románul és magyarul. Egyperces néma csend után az Ú­­ri imádságot Csernák Béla refor­mátus egyházkerületi főjegyző mondta el. Őt Borzási Gyula sza­lárdi református lelkipásztor kö­vette az emlékezők sorában, majd Szalárd és Bihar község reformá­tus fiataljai énekeltek. Szólt az egybegyűltekhez Knecht József, Szalárd katolikus lelkésze, majd Pallos István bihari római katoli­kus esperes megszentelte az em­lékművet. Reményik Sándor Gló­ria című versét Kispataki Zoltán mondta el. A baptista egyház (Folytatás a a 3. oldalon) Az újjáépített szalárdi emlékmű i Szanatóriámavató díszvendégekkel Szombaton, október 29-én ünnepélyesen felavatták a mozgás­sérült gyermekek felújított püspökfürdői szanatóriumát A kül- és belföldi vendégek az előcsarnokba tömörültek, melyet korántsem hasonló rendezvényekre terveztek - ezért a szertartás kissé ne­hézkesen indult. A meghívottak között volt Liechtensteini Mária nagyhercegnő és Habsburg Mihály főherceg (képünkön), Mons. Kozma Imre apostoli protonotárius, a Máltai Szeretetszolgálat el­nöke, Fehér Miklós és Törzsök Erika, a magyar kormány képvisele­tében, Tempfli József római katolikus megyés püspök,­Ioan Mihalfan ortodox püspök, dr. Ioan Urda, az Egészségügyi Igazga­tóság vezetője, s a kivitelező, a Dooms építkezési vállalat képvise­lői (Az eseményről beszámolónk a 3. oldalon.) Az HZ a Konvenció kerékkötője? Most tehát kimondatott az, a­­mit eddig csak sejteni lehetett: az RMDSZ Konvenció-tagsága egy­re kényelmetlenebbé válik szö­vetségesei számára. A mindin­kább elharapózó választási láz gyors és radikális lépésekre kény­szeríti a pártokat, nemegyszer fellebbentve a fátylat az eddig rej­tett álláspontokról. Ezúttal Petre Litiu, a Li­berális Párt 1993 kolozsvári kép­viselője foglalta össze félreérthe­tetlenül az eddigi partnerek meg­változott hozzáállását, kijelentve, hogy az RMDSZ a Demokratikus Konvenció kerékkötője. Litiu ki­jelentése megdöbbentő és etikai szempontból kifogásolható ugyan (hiszen előzőleg többen, többször kiálltak az érdekvédelmi szerve­zet DK-tagsága mellett), viszont hozzájárul az RMDSZ és a többi ellenzéki párt viszonyának tisz­tázásához. A világos, sommás megfogalmazás magyarázatot ad a konvenciós pártok gyakran kétértelmű kijelentéseire, az RMDSZ lépéseivel kapcsolatos homályos reakcióira. Az ellenzéki pártszövetség tehát nem szívesen működik együtt “a magyarokkal” mindaddig, míg ezáltal szavaza­tokat veszít - így hangzik nyers fordításban az a finom diplomá­ciával szalonképessé tett mondat, mely szerint “a DK kénytelen el­viselni a választók azon csoportjá­nak szankcióit, amelyik nem nézi jó szemmel ezt a társulást”. A Konvenció ismét naivan viselke­dik, amikor elhiszi: az RMDSZ eltávolításával megnyerheti a konzervatív, nacionalista szava­zók bizalmát. Sz. Ö. ÖNKORMÁNYZATI TANÁCSKOZÁS Egy a Charta, más a gyakorlat... Október 29-én a Szatmár megyei Krasznamihályfalván került sor a Szatmár és Bihar megyei polgármesterek, polgármester-he­lyettesek, szenátorok és parlamenti képviselők részvételével meg­tartott önkormányzati tanácskozásra. A református templomban tartott istentisztelet után Tőkés László szólt az egybegyűltekhez, kifejezve örömét, amiért együtt látja a két megye kiemelkedő sze­mélyiségeit, s óva intett a széthúzástól. Beszéde után Geréb Miklós, Ákosfalva és a hozzá tartozó Krasznamihályfalva polgármestere, röviden ismertette a jelenleg négyszáz fős, 1600-as években alapí­tott falu nehézségeit. (További részletek a 3. oldalon.) Ülésezett a megyei tanfe Tegnap délelőtt ülési tar» fort a Bihar megyei tanács. A napirendben szerepelt a me* gye 1994-es költségvetésé* nek kiigazítása, s f­atározatot hoztak a Bsfd­ar megyei ter»­mészetvédelm­i területek hi­vatalos gyili interjújáról «• zek megsm • késéről, cídU* mist a törvény által birtok­lott védelmükről. Ezenként ismertették » tanácstagokkal mindazon intézkedéseket« melyeket az ügyvezető be­­zártság ígért a tanár* leg­­utóbbi ülése óta. Az első napirendi pont id nemi szó­tart­ás alakult­­ ki. Pénzről volt szó, amiből­­ sajnos soka alincs elég. A vita főleg arról folyt: raifcent is le* gyen elosztva a megye költ ségvetésének kiigazítására szánt 500 trillió lej a heh! ta­nácsok között, különböző beruházásokra. A szakbi* zottség elkészítette «»üsszeg: fietosjztás-tervezetét, amit a tanácstagok el is fogadtak A nagyvárad» fmóiA^tfiak terére— tiég kiszabott 229 aáTsó te>­­«8 vitatkoztak; mivel senki smvtdtjei MawIra álznács* tál, a megyei tanács úgy ha* sárosott, hogy az összeg egy részét Szalont» és Élesd vá­rosoknak adják« valamint e épülő, kidre szánják. A gyű­lés végén h­iátus jelent meg Petra Filip polgármester» próbálva igazoln» távollétét, a szavazás már megtörtént így Nagyvárad m eredeti el­­képzeléseknél 93 raShó lejjel kevesebbet kapott a költség*­vetés kiigaztása után. (A ta* Bácsőlév­ o elé# viaszaié­­•# “ '

Next