Bihari Napló, 1994. december (5. évfolyam, 236-255. szám)
1994-12-01 / 236. szám
V. évf., 236. sz. Nagyvárad, 1994. december 1 csütörtök 8 oldal, 130 lej FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP JlJXjruru TJT Lrui November 21 -től lépett hatályba az Országos Vámügyi Főigazgatóság 57. számú körlevele, melynek értelmében a magánszemélyek által külföldön vásárolt személygépkocsikat csak abban az esetben lehet a belső vámudvarra szállítani, ha előzetesen 800 amerikai dollárnak megfelelő, úgynevezett jótállási pénzt fizetnek a tulajdonosok. Cikkünk, Vámügyi rendelkezések címmel, a 3. oldalon. Vaisnra meghívás tank Miközben Norvégia köszönte, de nem kért a közös Európából, a hat, társult tagsági státussal bíró közép-kelet-európai állam vezetői azt lesték, hogy Kohl kancellár meghívja-e őket az Unió esseni csúcstalálkozójára. A bebocsátásra várók számára enyhén megalázó határozatlanság napjai után Bonnból az a hír érkezett, hogy igen, de csak a lényegi megbeszéléseket követő pár órára. A tervek szerint a kancellár a hatok magas rangú képviselőit azzal a határozattal akarja megismertetni, amely a csatlakozáshoz vezető közeledés jövőbeni módozatait jelöli majd ki. Ezt az összejövetelt követően 12+6-os vacsora zajlik, ahol kötetlenebb eszmecserére nyílik lehetőség. A német kormányfő mindezt azután jelentette be, hogy befejezte a francia elnökkel tartott csúcstalálkozóját. Megfigyelők szerint az EU két mentorának tartott politikus egymástól igen eltérő nézeteket vall a szóban forgó bővítésről: Kohl a gyors, Mitterrand a lassított kelet-nyugati közeledés híve. “Felőlünk hullhat a hó” Közelednek a téli ünnepek, s az idén talán igazi, fehér karácsonyunk lesz. Van, aki alig várja, más kevésbé örülne, ha hirtelen, csak havazni kezdene. Vajon melyik csoportba tartoznak a Helységgazdálkodási Vállalat vezetői? Felkészültek-e az igazi tél beköszöntére? És ha igen, hogyan? Erről érdeklődtem Ioan Seractól, a Helységgazdálkodási Vállalat igazgatójától. - Kidolgoztuk az idei télre érvényes készenléti tervünket, melyet már be is iktattunk a Polgármesteri Hivatalban. Ez mindig a szolgálatban lévő alkalmazottunk rendelkezésére áll, hogy nagy havazás esetén a nap bármely órájában intézkedni tudjon. A terv magába foglalja az ilyen esetben szükséges tennivalók leírását, az értesítendő személyek névsorát címmel és telefonszámmal a bevetésre szánt járművek, szerszámok és kellékek lajstromát. Havazás esetére négy hókotró autónk áll készenlétben. Csúszásgátló anyagokból megfelelő a készletünk: sóból 180, homokból 60 tonna áll rendelkezésünkre jelenleg, de a készletet folyamatosan növeljük. A hókotrók mellett szükséges rakodógépek, talajgyaluk, traktorok szintén bevetésre készen állnak, éppúgy, mint a 200 fős személyzet, akiknek rendelkezésére állnak a hóeltakarításhoz szükséges eszközök, és tisztában vannak a rájuk háruló feladatokkal. Az utakon dolgozó alkalmazottainknak nem kell utolsó percben kapkodniuk, mert a város több pontján - az évek óta e célra kijelölt helyekre - csúszásgátló anyagot tartalmazó tartályokat helyeztünk el. Természetesen akadnak még tennivalóink, bizonyos mennyiségű gumiköpenyt, akkumulátort, kb. 5000 liter gázolajat, 2000 liter benzint kell még beszereznünk, állandó készlet létrehozása céljából. Nem mondom, hogy jobban nem lehetne, de ahogy eddig minden évben, remélem, az idén is megbirkózunk a téllel, s nem fog ki rajtunk egy kis havazás. Zámbó Sipos Mónika Bevetésre készen a hókotrók Az ünnep árnyékos oldalán avagy hol is állunk mi, e munkaszüneti, kánikulás augusztusok emlékét halványító napon, december elsején? Egyazon ország más nyelven beszélő, érző, érzékelő, az ünneplő többséghez mégis viszonyulni, idomulni, velük együtt létezni próbáló polgárai. Tudomásul sem vétel, langyos lojalitás, némi dac - néhány a választási lehetőségek közül. Sajnos, egyik íze sem kellemes, ünnepzamatú. De talán ne is a jelenbe kapaszkodjunk... Ebben az országban öt évvel ezelőtt máig ,sem igazán tisztázott körülmények között hatalomváltásra került sor, mely - a maga rendhagyó módján - része volt a keleti kártyavár összeroskadásának. Nyolcvankilenc decemberének ama kevés, s talán naiv, de igazi, életben maradt hőse jobbára nemkívánatos személy az új hatalom szemében s az ezeregyszer felemlegetett, szabadosan értelmezett demokráciánkban gyakorlatilag mindenki bírálható az államfőig bezárólag - ha nincs rajta egyenruha, mert e honban a mundér a legfőbb úr. S a legérzékenyebb..., pedig akinek hatalma van, hiábavaló a sértődöttsége. Miközben a kommunista diktatúra kegyeltjei-részesei szabadok, gyarapodnak, köszönik, jól vannak. Az Európa-illatú jogállamiság inkább retorika e tájon, mintsem gyakorlat. Jelzésértékű tény, hogy a nemzet egyik igazi szimbólumát jelenthető egykori uralkodó ifjúkora óta jórészt az Otopeni repülőtér betonja formájában érezhetett a lába alatt román földet, világcsúfjára valahányszor kiebrudalták. Zúg is ilyenkor a demokratikus román sajtó, háborog a széttagolt ellenzék, csakhogy pluralitás-érzékenységük, toleranciájuk elillan nyomban, ha a magunkfajta másságát kell értőn észrevenniük. Az idegen itt nem jó. A másajkú szükséges rossz, akit el kell viselni ünnep árnyékában is, jó képet vágni hozzá a nem mindig titkolt tudattal, hogy elfogynak, elmennek lassan, mint a németek, mint a... Ennek az országnak kivételes esélye adatott fél évtizede. S ez a megviselt, elgyötört, forradalmába belefáradt, önnön fejlődésétől eltanácsolt társadalom ma úgy áll ünnepi vártán, mint éjszakai gyorsvonat ablakán kibámuló, messziről jött utazó: nem látja, hol jár éppen, s hova fut majd be a rohanó szerelvény. Mondjuk, egy messzi erdélyi város, Gyulafehérvár felé, ahol kilencszáztizennyolc decemberében igen nagy tömeg előtt fogadtak el bizonyos pontokat, melyek egyikéről-másikáról a sok felemlegetés dacára az akkori deklarálók utódai újra és újra megfeledkeznek. Hát ez vet árnyékot azóta is minden december ünnepére, s ama néhány rossz ízű lehetőséget kínálja az árnyékban állóknak: a tudomásul sem vételt, a behunyt szemű lojalitást, a dac mentsvárát. Miért van ez így? ~ Leépítés vagy szabadságolás? Az utóbbi években megszokott jelenséggé váltak a létszámcsökkentések. Hol itt, hol ott bocsátanak el embereket, s ezt hol hevesebb reakcióval fogadják az érintettek, hol csendes beletörődéssel. Hogy az okok visszanyúlnak 1989 előttre, s hogy a jelenség egy túlméretezett iparosítást követő struktúraváltás, gazdasági átalakulás velejárója, egyáltalán nem vigasztalja azt, aki a munkanélküliek keserű kenyerére jut. Legutóbb hasonló esetre a Legume Fracte Rt.-nél került sor. Ennek jártunk utána, meghallgatva mindkét felet, az igazgatót és a szakszervezeti vezetőt is. Dorel Búza, szakszervezeti vezető a javítóműhely főnöke, már a múltban is volt ilyen megbízatása. Szerinte 1990 óta a cégnél káosz uralkodik, de ahelyett, hogy a termelékenységet növelnék, egyre csak leépítéshez folyamodnak. Az öt évvel ezelőtti közel ezer alkalmazottból mára alig 150-en maradtak, és most újabbakat akarnak munkanélküli-segélyre küldeni. A vezetőség a részlegvezetőktől várja a leépítendő személyek névsorát. Megfélemlítésként lecserélésüket helyezték kilátásba, ha ezt nem adják le. A helyzetet megbeszélték a szakszervezeti gyűlésen, s úgy határoztak: visszautasítják a létszámcsökkentést és azt javasolták, hogy amíg a helyzet rendeződik, mindenkit sorra küldjenek fizetés nélküli szabadságra. Viorel Patroc ez év júniusától igazgatja a vállalatot, már előtte is itt dolgozott, minőségi ellenőrként. Elmondta, hogy a béreket havonta kifizették, de az utána járó társadalombiztosítást május óta nem. Közel ötvenmillió lej veszteségük gyűlt össze. A létszámcsökkentés csupán egy vetülete problémáiknak. Jelenleg 165 dolgozójuk van, 125 munkájára tartanak igényt, csak annyinak tudnak munkát biztosítani. A leépítés érintené (Folytatása a 3. oldalon) Tóth Krisztina felvétele A vállalat központjában néhányan almát válogatnak... Iosif Lukács és Liviu Martin CAO-káosz: Mi forfizik a focibotrány A helyi lapokban megjelent vádak miatt - miszerint Kulcsár Sándor játékos Békéscsabára való eladásához köze volt - Iosif Lukács tegnap délelőtt sajtótájékoztatóra (mostanság úgyis nagy divat) hívta a helyi lapok munkatársait. Mindemellett töviről hegyire megpróbálta közreadni a CAO megalakulásától eltelt időszakban történteket, néhol eddig nem ismert tényekkel fűszerezve az eseményeket. Cikkünket a 4. oldalon olvashatják.