Fáklya, 1948. január (3. évfolyam, 1. szám)
1948-01-01 / 1. szám
Folytatta ae 7-#8 cMatnü. A zenekar a szovjet himnuszt intoTláltA Áltik Rr.tillir» <yAT»«rfl_ 1 beszimuezt, majd dr. Gherman loan, Biharmedye prefektusa, a kormány nevében mondott nagy hatású beszédet. Uj távlatok Románia népei előtt Amikor legvégül Budescu István •máre. Pártunk megyei bizottságának titkára lép az emelvényre, negyedóráig éljenzik, majd a tőleg spontánul, levett kalappal elénekli az Internacionálét. 1 —" Az 1947-es év, —» mondotta ** kedvezd eredményeikkel és sikeresen végződött. A királyság eltávolításának történelmi tényévtel, a monarchia eltávolításával éj lehetőségek nyílnak meg a dolgozók javára. A feudalista maradvány elhárítása népi demokráciánk előtt új távlatokat nyit. A továbbiakban Budescu elvtárs kihangsúlyozza a Román Kommunista Párt által vezetett Binkásosztály és a dolgozó nép történelmi szereptét az utóbbi időben bekövetkezett reformokkal és intézkedésekkel kapcsolatban. Mindezek megteremtették a szocializmus megvalósításának alapfeltételeit. Az 1948-as év Románia népei számára új hajnalhasadást jelent a Román Népi Demokratikus Köztársaság keretében. Ennek megvédéséért nem kíméltünk semmi erőt és áldozatot és együtt menetelünk a szabadságszerető népekkel. — fejezte be nagyhatású beszédét Budescu elvtárs. Újból felhangzik az Internacionálé és a szovjet himnusz. Az üdvözlő táviratok felolvasása után megindul az ezrekre szaporodó tömeg, hogy a város fő útvonalain végigvonulva adja tanúbizonyságát a történelmi forduló fölötti határtalan örömének. Eltávolították a reakció legerősebb bástyáját Bukarest (Rádió).— Luca Vasfil elvtárs pénzügyminiszter, a Beantela tegnapi számában nagyjelentőségű cikket közöl a román demokrácia múlt évi megvalósítani írói és a jövő kilátásairól. Alább a rádió nyomán kivonatosan közöljük a cikk tartalmát, amelyre pénteki számunkban részletesem visszatérünk. Bevezetőjében rámutat Luca elvtárs arra, hogy 1948-as évszázadik fordulója az 1848-as forradalmi évnek. Az 1947-es év ben politikai síkon a népi demokrácia sikereivel ,a külpolitikai vonalon pedig a demokratikus tábor sikereivel zárult. A múlt év kedvezőtlen körülmények között kezdődött, az országot súlyosan érintette a szárazság, nélkülözések és a különféle betegségek, járványok. Lupa elvtárs ezután az amerikai „segítséget"* említi fel, amelyért nagyon drágán kellett megfizetni, de országunkat és népünk függetlenségét nem adtuk el. Visszautasítottuk az imperializmus bilincseit éhezések és nélkülözések árán. Luca elvtárs kiemeli a Szovjetunió önzetlen segítségét, amelyet saját nélkülözései ellenére se nyújtott éhező népünknek. A Román Kommunista Párt szerepéről szólva Luca elvtárs kihangsúlyozza, hogy ma már senki sem tagadhatja Pártunk hozzájárulását gazdasági életünk újjáépítésében. Ez a párt mozgósította a munkásosztályt és a dolgozó parasztságot, az ország mindeni belső erejét, megszilárdította a helyzetet és sikerrel vitte véghez a pénzügyi reformot A tatarescánusok eltávolításával eltűntek a kormányból a reakciós földbirtokosok és bankárok utolsó képviselői és ezzel kormányunk valóban a nép kormányává lett, amely a munkásosztályra, a dolgozó parasztságra és a haladó értelmiségre támaszkodva vagy és jelentős sikereket ért el. Az 1947-es év a dinasztia, a reakció legerősebb bástyájának eltávolításával végződött, a fejlődő munkásosztály és a dolgozó parasztság egysége ezt a nép érdekeivel ellentétes akadályt elhárította a fejlődés útjából. A Hohenzollen-Sigmaringen dinasztia betöltötte szerepét a földet kérő parasztság lemészárlásával és a földbirtokosok és tőkések érdekeinek kiszolgálásával, lévén ő maga a legnagyobb földbirtokos az országban. A király eltávolításával Románia előtt megnyílt az út a népi köztársaság megteremtéséhez. Az 1948-as év kilátásai ilyen módon jelentősen megnövekedtek. ..Nem ülhetünk azonban babérainkon, a román nép előtt ma hatalmas feladatok állanak** —- írja Luca elvtárs. Az 1948-as év azonnali átmenet lesz az anarchikus termelésről a tervszerű gazdálkodásra. Fegyelmezetten kell dolgoznunk az új Köztársaságunkért. A jobboldali szociáldemokraták mesterkedéseivel szemben meg kell erősítsük az Egységes Munkáspártot, a munkásosztály pártját. A fiatal Román Népi Köztársaság megerősítéséért, a haladásért, szorosabbra kell vonjuk a munkásság, a dolgozó parasztság, a haladó értemiségiek és az egész dolgozó nép, somit. Huszonöt éves a Szovjet Köztársaságok Szövetsége * December 30An volt 23 éve annak, hogy a Szovjetunió munkásainak és dolgozó parasztjainak első kongresszusán kimondották a nemzetiségek szabad akaratán felépült több nemzetiséget magába foglaló szövetségi államot. A cári Oroszország is több nemzetiséget egyesített keretein belül, azzal a különbséggel, hogy a birtokosJndzsod államban a nemzetiségeket a legszörnyűbb gyarmati elnyomásban tartották és arra törekedtek, hogy elnemzetietlenítsék őket. A Szovjet Köztársaságok Szövetségének alapjait a polgárháború éveiben rakták le, abban a küzdelemben, amelyet a munkásosztály és szövetségesei a nagybirtokosok, nagyjzőkések, fehérgárdisták és a nemzetközi imperialisták ellen folytattak a Nagy Szocialista Forradalom vívmányainak védelmében. Nem fér kétség ahhoz, hogy a különböző nemzetiségekhez tartó, jó munkások és parasztok testvéri harca nélkül, — amelyet Lenin, Sztálin pártja vezetett — csak a marxista leninista-sztalinista nemzetiségi politika, a Kommunista (bolsevik) Párt nemzetiségi politikája alapján volt lehetséges. Lenin mellett Sztálin a nemzetiségi politika legkiválóbb teoretikája és megvalósítója. Mint a Nemzetiségek Népbiztosa 1917—1923 között, Sztálin a legteljesebb sikerrel teljesítette azt a nehéz feladatot, amit a Párt re bízott , ezzel a munkás-parasz állam megvalósításához a szociélizmus győzelméhez elhatározó tevékenységgel járult hozzá A következetes nemzetiségi politika első szakaszában a Szovjet hatalom nyilatkozatban szögezé le a nemzetiségek jogait, amelyben elismeri a népek felségjogát, önrendelkezési jogát és jogegyenlőségét. 1922-ben, ennek a következett nemzetiségi politikának eredményeképpen, a Szovjetunió tanácsainak első kongresszusán, Sztilin javaslatainak alapján kimosdották a Szovjetköztársaságok egyesülését. Azóta nagy fejlődésen ment kiresztül a Szocialista Állam s ennek a fejlődésnek tudható be, hogy a sztálini alkotmány nem csak szóban, de gyakorlatban is biztosítja a nemzetiségek önrendelkezési jogát. A Szovjetunió ma, megalakulásának 25 éves évfordulóján, minden szabadságszerető nép élén halad s köréje tömörülnek az égési világon a békeszerető emberek. Éppen egy évvel ezelőtt állapítottuk meg, hogy a német békeszerződés képezi majd 1947 nagy kérdését... Valóban előrelátható volt, hogy a volt csatlós országokkal megkötött békeszerződések nyomán döntően előtérbe nyomul már ez a nagy probléma, amelynek évközbeni alakulását azután aggodalommal is követték a világ népei. AZ IMPERIALISTÁK TERVSZERŰEN gátolták a megegyezést A NÉMET KÉRDÉSBEN A külügyminiszterek 1947 decemberében megtartott londoni értekezletének a meghiúsításával mutatkozott meg nyíltan a nemzetközi közvélemény előtt, hogy mialatt az angolszászok és Bidault-féle támogatóik cak beszéltek a német kérdésben való »megegyezés szükségességéről“, közben gyakorlatilag már mindent előkészítetek és megtettek, hogy útját állják akármilyen egyezségnek ebben a kérdésben. Az ,.Evening Standard“, az „Asociated Press“ és más nyugati sajtószervek előre megjósolták az értekezlet felbomlását. Sőt ennek még a dátumát is jó előre közölték. Utólag pedig nyomban megkönnyebbülten állapították meg a londoni „Sunday Times“ és a párisi „France Soir“, hogy végre »cselekvési szabadsághoz jutottak Németországban a nyugati nagyhatalmak... POTSDAMI MEGÁLLAPODÁS HELYETT marshall-terv Londonban az amerikai imperializmus és nyugati segédhada a potsdami megállapodásoktól akart megszabadulni, mert azokban elkötelezték magukat a nagyhatalmak nemzetközi együttműködésének a terhére vált elve mellett. 1947 második felében ezért hajszolták az imperialisták egye inkább olyan irány felé a nemzetközi politikát, hogy a világuralmi célú Marshall-tervvel helyettesítiék a Potsdamban létrejött átfogó és emelkedett szellemű megállapodásokat.. A Marshall-terv Európáról beszél, de Németországra gondol. Még pontosabban Nyugatnémetországra, amelynek különválasztása megkezdődött már 1947 legelső napjával. Nyugatnémetország különállását hangsúlyozza ki újabban még nagyobb nyomatékkal a Bizonia (kettős zóna) név. És ez is rövidesen helyet enged Tritóniának (hármas zónának) — a németországi- francia megszállás: övezet bekapcsolódása révén. Németországnak ez a széttagolása még a német nép közvetlen érdekeit sem szolgálja. Hiszen Nyugatnémetország egyre inkább eladósodik az amerikaiakkal szemben. Másrészt arra vall Bizonia megszervezése, hogy a terjeszkedésre törekvő amerikai monopoltőke fél a német kereskedelmi versenytől Európában, fél a békés célú német ipar helyreállításától és főleg fél egy központi és demokratikus német kormány megalakulásától, mert ez akadályozná legfőképen terjeszkedési törekvéseinek a végrehajtásában. EGYENRUHÁS TRÖSZTEMB*7REK SZERVEZTÉK BIZONYAT Siettek tehát a nyugatnémetországi bábáréi megalakításával. Egyesítették az angolszász övezeteket, külön közigazgatási megyéket szerveztek Nyugatnémetországban, kidolgozták Bitánia alkotmányát, közös 54 tagú német gazdasági tanácsot állítottak az angolszász övezetek élére stb. Közben pedig az amerikaiak végig az egész vonalon megtartják és biztosítják saját irányító szerepüket. Ez okból töltik be az amerikai trösztök emberei Nyugatnémetország legfontosabb katonai közigazgatási állásait, így már 1945-től az a William Drype r USA-tábornak szerepelt az amerikai övezet katonai közigazgatásában a gazdasági osztály vezetőjeként, aki egyben az egyik legnagyobb amerikai bankunk, a Dibon Reed Cohipengnek, az alelnöke. A békés termelésű ipart nem engedik tehát helyreállni az angolszászok Nyugatnémetországban. Annál inkább mentik azonban a német hadiüzemeket. Botrányos gazdálkodást folytatnak továbbá az angolszászok a Ruhrvidék szenével, aminek a szállítását megagadják az újjáépítésre szoruló országoktól és amin "nalvatlan mértékben meggazdagodunk — a Molotov által Londonban előterjesztett pontos, leleplező adatok szerint —r> miközben a németeknek nevetséges áron számolják el a busás haszonnal eladott Ruhr-szenet GYARMATOSÍTÁSI ÉS KALANDPOLITIKAI CÉLOK NYUGATNÉMETORSZÁGGAL KAPCSOLATBAN Ezek a körülmények és hasonlóak bizonyítják immár nyiltan, hogy az USA egyszerűen európai gyarmatává alakítja át Nyugatnémetországot. Természetesen nem azért felháborító ez a törekvés, mert történetesen már valamely európai országról van szó. Ugyanilyen szégyenletes a kizsákmányoló gyarmatosítás ha a Fidzsiszigeteken vagy a világ akármely más emberlakta területén akar érvényesülni. De betetőzi ezt a megvetésre méltó gyarmatosítási törekvést az a veszedelem, hogy az angolszászok ezáltal az újfasizmusnak és a hódítási céloknak az engedelmes eszközeként akarják felhasználni a hadiipari bázissal rendelkező Nyugatnémetországot. A potsdami megállapodások szerint elő kellene mozdítani Németország demokratizálását. Ehelyett azonban a nyugati övezetekben üldözik a demokratikus tényezőket s nemcsak bátorítják de egyben irányítják is a nyugati imperialisták a reakciós elemeket, megtiltják az Egységes Munkáspárt megszervezését, meggátolják a földreform és hasonló demokratikus vívmányok megvalósítását, szabadjára engedik a háborús uszítást és kompromittált nácikat bíznak meg fontos hivataloknak és üzemeknek a vezetésével. A NYUGATI IMPERIALISTÁK SZÖVETKEZTEK A NÉMET REAKCIÓVAL Mi sem természetesebb, minthogy lehetővé tette ez az irányzat az angolszász monopolkér ők és a német nagytőke urai között a teljes megértés kifejlődését. A német hadiipar urai, — a nemzeti érdekek teljes mellőzésével — helyeslik is Németország szétdarabolását, mert a gazdaságilag egységes és központilag kormányzott Németország már egyenest a demokratizálódás útjára lépne. Ebből pedig semmi esetre sem kérnek. Ezért érthető, hogy egyöntetűek is már a nyugati imperialisták és a német reakció célkitűzései. Rechberg német kálibírály már 1945 októberében javasolta az amerikaiaknak, hogy hagyják meg a német monopólválalatokat és a német hadiipari teljesítőképességet, hogy részesítsék amnesztiában a volt nácikat és háborús bűnösöket, hogy adjanak amerika hitelt a német nagyvállalatoknál és alakítsák meg a nemzetköz monopolkörök szovjetellenes és demokráciaellenes arcvonalát. í két évvel később szinte szó szerin ugyanezeket a javaslatokat ismételte meg a nemrégen Bizoniában járt Lewis H. Brown, ismert amerikai vezető üzletember. A gyakorlatban pedig a nyugati megszálló hatóságok mindezekhez a tanácsokhoz tartják magukat RÖVIDLÁTÓ AZ IMPERIALISTA KALANDPOLITIKÁJA Ilyen gondolkozásmód és ilyet előkészületek magyarázzák meg hogy miért jött már külön kész tervekkel Londonba a három nyugati külügyminiszter és miért utasították el sorra Molotov építő jellegű és higgadtan megegyezés egyengető kezdeményezéseit. Nem tetszhettek nekik — gyarmatosítási céljaik alapján — Molotovnak olyan inditványai, hogy alakítsanak egész Németországé nézve illetékes gazdasági szervet hogy ne húzzák-halasszák tovább az egységes német békeszerződés ügyét és hogy hallgassák meg a német nép megbízottait. Inkább választották a kaland politika mint az együttműködés útját. De az imperialisták politikáját mindig is a szűk látókör, sőt a tudatlan vakság jellemezte. Nem nehéz megállapítani, hogy ezúttal is túlbecsülik saját erejüket az amerikai imperialisták, s angol és francia kengyelfutóik. Az eddigi imperialista kudarcok után csúfosan meg fog tehát bukni az a konok törekvés is, hogy Nyugatnémetországot átváltoztassák európai gyarmati, s katonai és politikai felvonulási terepükké. Varga E. László: Gyarmat Európában