Fáklya, 1965. december (20. évfolyam, 284-310. szám)

1965-12-01 / 284. szám

AZ RKP CRISANA TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta a Mongol NK nagykövetét 1965. november 30-án, kedden Nicolae Ceausescu elvtárs, a­z RKP KB főtitkára kihallgatáson fogadta Togopcstin Gen­­dent, a Mongol NK rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, ennek kérésére. Ebből az alkalomból baráti megbeszélést tartottak. ESTI FÉNYBEN A TIMFÖLDÜZEM (Vilidár István felvétele) l Ilii IPBI EGY KÖZSÉG PROBLÉMÁI MIKROSZKÓP AL­ATT ív xjr ■_ a­k­v ■ A szocializmus építésének kiteljesítése folytán egyre inkább eltűnik a város és falu közötti különbség. Az életszínvonal szüntelen emelkedése nyomán a falusi ember szociális-kulturális igényei is növekednek, s kielégítésük alapja is megvan. A IX. pártkongresszus Irányelvei, majd az RKP KB legutóbbi plenáris ülé­sének dokumentumai újabb feladatok elé állítanak bennünket, városi és falusi dolgozókat egyaránt. Tovább kell mennünk a szocializmus építésének ki­teljesítésében, még tovább kell jutnunk a falunak a városhoz való közelítésében. E nagyszerű feladatok valóra váltása természetesen nem könnyű. Az átala­kulás folyamatában a falu gazdasági- szociális és kulturális életében újabb és újabb megoldásra váró problémák merülnek fel. A Sacueniben tartott kerek­­asztal-értekezletünkön több ilyet gyűjtöttünk össze. Az alábbiakban ismertetjük e nagyközség különféle kérdéseit, felvázolva megoldásuk lehetőségeit is. A szervezeti-gazdasági megerősödés érdekében Az értekezlet résztvevői jogos büszkeséggel beszéltek a ter­méshozam állandó növekedésé­ről, az egység állóalapjának, közös vagyonának gyarapodá­sáról, valamint ezek tényezői­ről. Rámutattak, hogy a párt és az állam agrárpolitikájá­nak egyik alapvető kérdése a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek gazdasági-szervezeti megerősítése. Ennek érdekében sokoldalú műszaki, anyagi és tudományos támogatást nyúj­tott és nyújt államunk a sa­ cueni-i mtsz-nek is. Évről-évre növekedett a helyi GTA-nak a termelőszövetkezetben foglal­­­koztatott gépparkja is. Eszten­­d­dőről-esztendőre egyre nagyobb mennyiségű műtrágyát forgat­tak a talajba, s egyre többet tanulnak a szomszédságukban lévő állami gazdaság termelési sikereiből, módszereiből. Jakab Zoltán, az 5. számú traktorbrigád munkanyilván­­tartója például elismeréssel be­szélt arról, hogy a sacuens-i állami gazdaságban az idén több mint 5000 kg-os kukorica­­termést értek el hektáronként. Ez megvalósítható a termelő­­szövetkezetben is, csak át kell venni néhány olyan módszert, amely a jó eredmény kulcsa. Javasolta, hogy a termelőszö­vetkezetben is 1 X0,30 méter sor- és növénytávolságra ves­sék majd a kukoricát, ahogyan az állami gazdaságban, ami egyik tényezője a terméshozam fokozásának. Ugyancsak elis­meréssel nyilatkozott a gyom­irtó szerek hatékonyságáról, s arról, hogy a termelőszövetke­zet vezetőtanácsa is tervbe vet­te alkalmazásukat, szintén a hozamnövelés céljából. Az érte­kezlet résztvevői hangsúlyoz­ták: minden feltétel biztosított ahhoz, hogy sikerrel teljesítsék a termelés növelésére, egységük fejlesztésére vonatkozó párt­feladatokat. Jövedelmezőbbé tenni az állattenyésztést A termelőszövetkezetben igen fontos üzemág az állattenyész­tés. Az állomány évről-évre je­lentősen növekedett. Ma már 1158 szarvasmarhát, 2200 ju­hot, 1200 sertést, több mint 4000 baromfit tartanak nyil­ván. Az állati termékek, az ál­latok értékesítése jelentős be­vételhez juttatja az egységet. De — amint egyes hozzászólók említették — az állattenyésztés jövedelmezőségével hiba van. Az utóbbi időben tíz százalék­kal csökkent e fontos üzemág termeléséből befolyt jövedelem az összbevételhez viszonyítva. A jövőben a vezetőtanácsnak behatóan kell elemeznie a fel­merült hiányosságokat, hogy jobb takarmányozással, állat­tartással, gondozással az össz­bevétel 40—50 százalékát bizto­síthassa ez az üzemág. Nemcsak bosszantó, káros is Szó volt a munkához való viszonyulásról is. A pártszer­vezet politikai nevelőmunkája eredményes. A tagok túlnyomó része öntudatosan kiveszi ré­szét a közös munkából, saját ügyének tekinti a gazdaság fej­lesztését. Akad azonban rossz példa is. Szabó Margitot, ifj. Sztretye Pétert, Roslan Gavrilt két-két munkaegység levonásá­val büntette a vezetőtanács. Azért, mert saját érdeküket az egész tagság érdeke fölé he­lyezték. A csoportvezető több­szöri felszólítására is elhanya­golták a munkát. Jellemző a brigádtagok öntudatára, hogy helyeselték fegyelmezetlen tár­saik megbüntetését. Az említett példát ne felejtse el a vezető­tanács. A munkafegyelmet to­vább kell erősíteni, mert az eredményes gazdálkodásnak ez fontos tényezője. A vezetőség éljen hatáskörével, használja fel a­ közelmúltban megjelent párthatározatok nyújtotta segít­séget. KURTA GYÖRGY PROZBA FERENC ANTAL FERENC (Folytatás a 3. oldalon) I XX. évf. 284. sz. 1965. december szerda 4 oldal, ára 25 báni MAI SZÁMUNKBÓL — Címzett: a Simbeu rajoni néptanács végrehajtó bi­zottsága. (2. old.) — Filmkrónika: Ha én len­nék a Fehér Szerecsen. (2. old.) — A baloldali erők sikere az olaszországi részleges közigazgatási választáso­kon. (3. old.) A LEHETŐSÉGEK KIAKNÁZÁSA KÖTELESSÉG! „Tudásunk legjavát adjuk, minden lehetőt megteszünk a termékek minő­ségének emeléséért“. Körülbelül így foglalhatnánk össze a marghitai Bi­­horeana fehérnemű részleg dolgozói­nak nyilatkozatait munkájukról, tö­rekvéseikről. Egy alig két éves ü­­zemben, kezdő munkásokkal, meg­felelő tapasztalat hiányában valóban minden lehetőséget fel kell használ­ni, hogy túljussanak a kezdeti ne­hézségeken, igazi „felnőtt“ üzemmé nőjék ki magukat. Ez utóbbi megállapítás különben feladata is az üzemnek. Mennyiben tesz ennek eleget? Az idézetbe fog­lalt vallomás nem minden esetben fedi a valóságot. Ezt különben be­szédesen bizonyítja a marghitaiak reklamációs doszkéja. A második és harmadik évnegyedben összesen 11.916 darab gyermek- és férfiinget kaptak vissza megrendelőiktől. Va­lamennyi tételt gyenge minőség cí­mén. A hibák nagy többségét elég­telen kikészítés, hibás gomblyukvar­rás, ferde gallérok, lecsúszott tűzés vagy görbe varrás okozta. Néhány tételnél — meg kell mondanunk — a gyenge minőségű nyersanyag is közrejátszott a visszautasításban. Ez a mennyiség azonban semmiképp sem fedi a 11.916 darabot. A gyenge minőség tehát erősen rá­cáfol a marghitaiak vallomásaira. Pedig az üzem vezetősége gon­doskodott valamennyi dolgozójának szakmai oktatásáról. „Mindenkire rá­kerül a sor“­­— említette Pap János főmester. A részlegre újonnan be­kerülők egy négy hónapos szaktan­­folyamon sajátítják el a mesterséget. A mesterek, minőségellenőrök részére külön tanfolyamot indítottak. Elmé­leti felkészülésben tehát nincs hiány. A gyakorlatban viszont. . . A leen­dő szakmunkás már az első napon a szalagba kerül. Bármilyen ügyes­kezű is, néhány napot, hetet vesz igénybe, míg a műveletet tökélete­sen elsajátítja. És addig? Lassú az ütem, akadályozza az előtte, mögötte levő munkafázisokat, gyenge minősé­gű darabok kerülnek ki a gépből. És még valami: tapasztalat, ismeret hiá­nyában az előző műveletet sem el­lenőrizheti. A szakmai oktatás keretében gya­korlati munkát nem végeznek a var­rónők. Mert nincs varrógép. Pedig a vállalat vezetőségének módjában állna beállítani egyet az oktató te­rembe, így termelésen kívül el le­hetne sajátítani a m­űveleteket, s a kezdők botladozásai — ami nagyon is természetes — nem akadályoznák a szalagot, az egész üzemrészt a mennyiségi és minőségi munkában. A minőség mindent megér. Úgy hisszük, nem ütközne akadályba egy kéthetes elméleti-gyakorlati tanfo­lyam megszervezése azok részére, a­­kik új munkásként az üzemben sze­retnének dolgozni. Látogatásunk alkalmával Tiriteu Florica, a 2. szalag minőségellenőre 30 darab inget adott vissza. Legtöbb hiba Tőcsér Mária és Sass Piroska görbe tűzéséből eredt. Nyolc ó­­rai tervfeladatuk 150 darab. Ahogy mondták, ők ezt a mennyiséget jóval túl szokták haladni, néha még két­százat is megcsinálnak. Világos te­hát: a gyorsaság a minőség rovásá­ra megy. Ők maguk, de a szalag is nyerne vele, ha csökkentenék az ü­temet. Előző nap 512 inget gyártott a 2. szalag. Szép teljesítmény, ha fi­gyelembe vesszük, hogy napi terv­feladatuk csupán 450 darab. Csak­hogy ezt beárnyékolja a visszakapott 11.916 darab áru! „Teljesítjük a minőségi követelmé­nyeket“ hirdetik beszédesen a falra akasztott grafikonok. Nincs szalag, mely a megszabott 97 százalékot túl ne teljesítené. Valamennyi 98—­ 99 százalék között ingadozik. Azt kell hinnünk ezek után, hogy a minőség­ellenőrök, a mesterek nem ismerik a megszabott minőségi normákat. Kü­lönben a grafikonok jóval a 97-es szám alatt mozognának. Jól bevált módszer nemcsak a mar­­ghitaiaknál, de más üzemeknél is a minőségi talonok alkalmazása. A leg­kisebb minőségi hiba egy talonjába kerül az illető munkásnak. Eszerint részesülnek aztán prémiumban. Ösz­tönző módszer, hatékonyságát még Marghitán is le lehet mérni. Ennek ellenére mégis furcsa, hogy a 14 szalag közül csupán az 1, 2, 5, 6, 7, 8-as szalagokban akalmazzák. A két legújabb a 13, 14-es néhány hónapja működik. A munkások is ugyanennyi ideje dolgoznak a szakmában. Na­gyobb lelkesedést, ösztönzést, s ezen keresztül minőségi javulást eredmé­nyezne, ha itt is bevezetnék a minő­ségi talonok módszerét. A szakmai oktatás jobb megszer­vezése, néhány ösztönző módszer be­vezetése tehát mindmegannyi lehető­ség, mellyel hathatósan javítani le­het a minőségen. Lehet, hogy valamennyien tudásuk legjavát adják, s ezzel együtt en­­­nyire képesek, de meggyőződésünk: mégsem tettek meg minden tőlük telhetőt a minőség javításáért. KOVÁCS LAJOS A siker kulcsa a szakmai képzés Az Inculjamintea kisipari termelőszö­vetkezet tagsága nagy figyelmet for­dít a lakosság ellá­tását szolgáló kar­bantartási és javítá­si munkálatokra. Igazolja ezt a terv rendszeres teljesí­tése. A jók közül is a legjobb részlegek között kell megemlí­tenünk az 1-es bőr­díszműves, a 2-es vulkanizáló, a szűcs, a 21-es és 22-es láb­belijavító egysége­ket. S elismert kiváló szakembereink közül a többiek között Ve­res Mihai, Papp Já­nos II. és Hodos Fe­renc neve kívánko­zik a sorban. Szövetkezetünk ve­zetősége behatóan foglalkozik az idei feladatok hiánytalan valóra váltásának biztosításáról, vala­mint a jövő évi terv előkészületeinek fel­tételeiről. A szolgál­tatások szüntelen javítását célozzák azok a leckesoroza­tok, amelyeken a kinti egységek szak­emberei (szám sze­rint 70-en) vesznek­ részt. Havonta mint­­­­egy 80 dolgozó előtti a szakmával és m­ás­­ ismeretekkel kapcso­­­latos tudományos előadást rendezünk.­­ Nemcsak a szakmai­­ nevelést, hanem a politikai oktatást is kiterjesztettük, a­* 1­melyben a párttagok­­ és KISZ tagok mu­tatnak példát. A­ szakképzést, az is­­­­meretek gyarapítá­sát segíti elő a ti­­­zenhat leckés négy­ hónapig tartó tanfo­lyam, melyeken át­­­lag 30 szövetkezeti­­ tag vesz részt. NAGY ISTVÁN és BINET LÁSZLÓ levelezők ! Bakonyi Sándor gépész a Chisineu- Cris-i gép- és trak­torállomás szakem­bere a traktorjaví­tásban nagy gya­korlatra tett szert az évek során. Szá­mos kopott alkat­részt sajátos mód­szerrel újít fel, s így ezeket az ér­tékes darabokat tovább használhat­ják. Képünkön egy motor sebesség­­váltó tárcsáját sze­reli. Csak az itt alkalmazott módo­sítása 200 lej meg­takarítást jelent traktoronként. (Vilidár István felvétele) A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK BAJONI SZÖVETSÉGE KONFERENCIÁJÁT ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁGOK ALAKULÓ ÜlÉSEI Befejeződtek a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek rajoni Szö­vetsége konferenciáját előkészítő bi­zottságok alakuló ülései. Az alakuló üléseken az mtsz-ek elnökei, brigá­­dosai, csoportvezetői és mérnökei, valamint párt- és állami aktivisták, egyes intézmények és rajoni üze­mek vezetői vettek részt. Számos résztvevő szólalt fel, akik hangsú­lyozták az RKP KB 1965. november 11—12-i plenárisa Határozatának fontosságát a mezőgazdaság veze­tése és tervszerűsítése megjavítását illetően. A bizottságok megalakították a munkaközösségeket, melyek az el­fogadott munkatervek alapján fejtik ki tevékenységüket. A rajoni bizott­ság elnökeinek a következő elvtár­sakat választották meg: Pavel Da­­nuj Alesd, Victor Teuca Beius, Flo­­ rian Lucaci Cris, Mihai Popovici Gurahonf, Augustin Nicorici Ineu, Florian Sipos Marghita, Alexandru Pele Oradea, loan Matin Salonta, loan Lucaci Simleu. v O Hírek az olari mezőgazdasági termelőszövetkezetből 600.000 LEJ PÓTJAVADALMAZÁSRA Az olari mezőgazdasági ter­melőszövetkezetben rekordter­mést takarítottak be az idén cukorrépából. A tervezett 18.000 kiló helyett 42.000 kilót értek el átlagosan a 220 hektáron, így 1.300.000 lej többletjövedelmet könyveltek el. Mivel a nagy ter­mést a tagság szorgalmának, a fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazásának, a pótjavadal­mazásnak köszönhetik, 600.000 lejt osztanak ki a tagoknak. ÜVEGHÁZ EGY HEKTÁRON Bővül a zöldségtermesztés műszaki-anyagi alapja az ola­ri mezőgazdasági termelőszö­vetkezetben. Látván, hogy a hajtatott s a korai zöldségfé­lék iránt nagy a kereslet, elha­tározták: egy hektárba üveghá­zat építenek. A költéi 2 millió lej beruházást igénylő létesít­mény építését már meg is kezd­ték. Kunos Sándor levelező A juhok teleltetése és a gyapjúhozam A BARMODI állami gaz­­­­daság jelenleg közel 1­­­7000 darabból álló juh­állománnyal rendelkezik. Érthe­tő tehát, hogy a legfőbb gond a takarmányalap biztosítása. A téli időszakra — mely legkeve­sebb 150 napot foglal magába — anyajuhonként 1 kg szénát, 1 kg takarmányszalmát vagy kórót és 2—3 kg szilázst kellett biztosítani. Okulva az előző évek tapasztalataiból, a gazda­ság tanácsa még augusztus elején megvitatta a takarmány­ellátást. Mikor a szálastakar­mány- és a szalmakészletet fel­mértük, kiderült, hogy 482 ton­na széna és 597 tonna szalma hiányzik. Mindent elkövettünk a hiányzó mennyiség pótlására. A tartományi tröszt közbenjá­rásával a cermei-i, tincai, dohan­­giai és Scínteia állami gazda­ságok széna és szalmafeleslegé­ből pótoltuk a hiányt. A kuko­rica törésével párhuzamosan megszerveztük a silózást, ös­­­szesen 760 tonna kukoricaszá­rat tartósítottunk. Az abrakta­­karmány szükséglet fedezésére a nyár folyamán nagy mennyi­ségű gabonaaljat vásároltunk. A kazlak elhelyezésekor külö­nösen vigyáztunk arra, hogy az istállók közelében a juhok szá­mának megfelelő mennyiségű takarmányt tároljunk. Ezután következett a széna, szalma és szilázs másodszori felmérése és leltározása, amit jegyzőkönyv alapján adtunk át a brigádosoknak. A napi fej­adag alapján a brigádosok hó­napokra, dekádokra osztják fel a takarmány készletet, így a tél folyamán állandóan ellen­őrizhetjük a takarmány felhasz­nálását. M­ÉG OKTÓBER elején hozzáfogtunk az istállók rendbehozatalához, ami szintén fontos feltétele a jó te­lelésnek. A trágyakihordás után 2—3 százalékos formalin oldat­tal fertőtlenítettük a juhhodá­­lyokat. Az ajtókat, ablakokat és a vakolást kijavítottuk. A tata­rozásnál főképpen a léghuzatok megszüntetésére törekedtünk. Az anyajuh istállókat karóval bé­leltük, hogy az ellés idején — január, február — az istállók­ban 5—10 C fok meleget bizto­sítsunk. A falakat pedig kivül­­belül lemeszeltük. A megrongá­lódott szalmatetőket kijavítot­ták, nehogy becsorogjon az eső és a hólé. Mivel szalma dolgá­ból nem mondhatom, hogy bő­velkedünk, két istállót náddal fedtünk be, mely nemcsak ol­csóbb, hanem tartósabb is a szalmánál. Rendbeszedtük az istálló be­rendezéseit is. Számba vettük az etetőrácsokat és az ablakos vá­lyúkat. A takarmánypazarlás megakadályozására az eddig használt egyszerű rácsok he­lyébe 270 darab, egyenként há­rom méter hosszú kombinált etetőt készítünk. Ennek előnye, hogy a rács befelé hajlik, így a lehulló takarmány a rács alá helyezett abrakoló vályúba hull. Megfelelő mennyiségű méteres és három méteres hordozható válaszfalat, ehhez szolgafát, ka­rókat készítettünk. Ezek segítsé­gével választjuk el a fias anyá­kat a vemhes állatoktól és a jobb takarmányozásra szoruló egyedeket a kövérebbektől. A téli takarmányozásban fontos szerepe van a sótartóknak is, éppen ezért ezekről sem feled­kezhetünk meg. Mivel az emlí­tett tárgyakat elég sokat kell mozgatni, arra is ügyeltünk, hogy könnyűek legyenek. A juh sok vizet kíván télen is. Általában kétszer annyit, mint amennyi száraz anyagot elfogyaszt. Ez napi 3—5 liter víz. Többször, de legfeljebb két­szer kell itatni naponta. A túl hideg vizet nem szívesen fo­gyasztják az állatok. A szabadban való itatás má­sik hátránya, hogy amennyiben a kút messze esik az istállótól *— s ez nálunk sajnos, így van 1— a téli havas, nedves időben a juhok itatás közben térdig merülnek a sárba, hóba. Ilyen­kor gyakran felüti fejét a l­áb­­véggyulladás, ami különösen a merinói juhokat veszélyezteti. Ez a betegség erősen kihat a gyapjútermelésre. Hogy ezt el­kerüljük, négy istállóban beve­zettük az ivóvizet. A jövő évben tovább folytatjuk ezt a munkát. Addig is úgy segítünk a hely­zeten, hogy az istállók előtt egy 2— 3 m szélességű, 30 cm mély, úgynevezett lábfürösztőt készí­tünk. Ezt a ládát az esőzések beálltával feltöltjük 20 cm vas­tagságú pelyvaréteggel, melyet 20 liter vízben feloldott 4 liter fakátránnyal, 1 liter kreolinnal öntözünk be. Csak ezen a me­dencén át engedjük a juhokat az istállóba. Az emberről való gondosko­dásról sem feledkeztünk meg. Hiszen nekik köszönhetjük, hogy az előirányzott 6,2 kg helyett 6,3 kg gyapjút nyírtunk juhon­­ként, melynek kilogrammonkén­ti önköltségi árát 0,80 lejjel csökkentettük, s hogy a juhtejből 31 hektolitert termeltünk terven felül. A juhtenyésztésből szárma­zó tiszta jövedelem pedig 1 462 000 lej az előirányzott 1 239­ 000 lej helyett. Különö­sen dicséretet érdemel Demeter Sándor brigádos, Udvarosan Ni­colae, Rosan Gheorghe, Home­­nea Pascu, Mirges Aurel és mások, akik odaadással, lelkiis­meretesen munkálkodtak a terv­feladatok megvalósításáért. Hogy a dolgozók minél jobban érezzék magukat, és minél na­gyobb kedvvel dolgozzanak, i­­gyekeztünk megfelelő élet- és munkafeltételeket teremteni. A közös hálókat kitakarítottuk és otthonossá tettük. Itt pihennek, itt töltik az éjszakát a juhászok, akik nem laknak a majorban, vagy ellések idején ide térnek­ be, hogy egy-egy kicsit megme­legedjenek. Szakmai nevelésük­ről is gondoskodunk. A juhte­nyésztésben dolgozók számára külön szakmai tanfolyamot szer­veztünk. A szakoktatást igen fontosnak tartjuk, mert tudjuk: jó eredményeket csakis magas szakmai és kulturális ismerettel rendelkező dolgozótól várha­tunk B­efejezésül még csak annyit: gazdaságunk pártalapszervezete és ta­nácsa rendkívül nagy figyelmet fordít a IX. pártkongresszus cél­kitűzéseinek megvalósítására. Elhatároztuk, hogy az elkövet­kező két évben juhállományun­kat 15 000-re gyarapítjuk a je­lenlegi 6964-ről. Ilyenformán gazdaságunk fő termelési ága a juhtenyésztés lesz, mely évente 90—100 tonna finomgyapjút biztosít a nemzetgazdaságnak. FAZEKAS JÓZSEF mérnök, a harmadi állami gazdaság igazgatója t

Next