Fáklya, 1965. december (20. évfolyam, 284-310. szám)
1965-12-01 / 284. szám
AZ RKP CRISANA TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta a Mongol NK nagykövetét 1965. november 30-án, kedden Nicolae Ceausescu elvtárs, az RKP KB főtitkára kihallgatáson fogadta Togopcstin Gendent, a Mongol NK rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, ennek kérésére. Ebből az alkalomból baráti megbeszélést tartottak. ESTI FÉNYBEN A TIMFÖLDÜZEM (Vilidár István felvétele) l Ilii IPBI EGY KÖZSÉG PROBLÉMÁI MIKROSZKÓP ALATT ív xjr ■_ akv ■ A szocializmus építésének kiteljesítése folytán egyre inkább eltűnik a város és falu közötti különbség. Az életszínvonal szüntelen emelkedése nyomán a falusi ember szociális-kulturális igényei is növekednek, s kielégítésük alapja is megvan. A IX. pártkongresszus Irányelvei, majd az RKP KB legutóbbi plenáris ülésének dokumentumai újabb feladatok elé állítanak bennünket, városi és falusi dolgozókat egyaránt. Tovább kell mennünk a szocializmus építésének kiteljesítésében, még tovább kell jutnunk a falunak a városhoz való közelítésében. E nagyszerű feladatok valóra váltása természetesen nem könnyű. Az átalakulás folyamatában a falu gazdasági- szociális és kulturális életében újabb és újabb megoldásra váró problémák merülnek fel. A Sacueniben tartott kerekasztal-értekezletünkön több ilyet gyűjtöttünk össze. Az alábbiakban ismertetjük e nagyközség különféle kérdéseit, felvázolva megoldásuk lehetőségeit is. A szervezeti-gazdasági megerősödés érdekében Az értekezlet résztvevői jogos büszkeséggel beszéltek a terméshozam állandó növekedéséről, az egység állóalapjának, közös vagyonának gyarapodásáról, valamint ezek tényezőiről. Rámutattak, hogy a párt és az állam agrárpolitikájának egyik alapvető kérdése a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdasági-szervezeti megerősítése. Ennek érdekében sokoldalú műszaki, anyagi és tudományos támogatást nyújtott és nyújt államunk a sa cueni-i mtsz-nek is. Évről-évre növekedett a helyi GTA-nak a termelőszövetkezetben foglalkoztatott gépparkja is. Esztenddőről-esztendőre egyre nagyobb mennyiségű műtrágyát forgattak a talajba, s egyre többet tanulnak a szomszédságukban lévő állami gazdaság termelési sikereiből, módszereiből. Jakab Zoltán, az 5. számú traktorbrigád munkanyilvántartója például elismeréssel beszélt arról, hogy a sacuens-i állami gazdaságban az idén több mint 5000 kg-os kukoricatermést értek el hektáronként. Ez megvalósítható a termelőszövetkezetben is, csak át kell venni néhány olyan módszert, amely a jó eredmény kulcsa. Javasolta, hogy a termelőszövetkezetben is 1 X0,30 méter sor- és növénytávolságra vessék majd a kukoricát, ahogyan az állami gazdaságban, ami egyik tényezője a terméshozam fokozásának. Ugyancsak elismeréssel nyilatkozott a gyomirtó szerek hatékonyságáról, s arról, hogy a termelőszövetkezet vezetőtanácsa is tervbe vette alkalmazásukat, szintén a hozamnövelés céljából. Az értekezlet résztvevői hangsúlyozták: minden feltétel biztosított ahhoz, hogy sikerrel teljesítsék a termelés növelésére, egységük fejlesztésére vonatkozó pártfeladatokat. Jövedelmezőbbé tenni az állattenyésztést A termelőszövetkezetben igen fontos üzemág az állattenyésztés. Az állomány évről-évre jelentősen növekedett. Ma már 1158 szarvasmarhát, 2200 juhot, 1200 sertést, több mint 4000 baromfit tartanak nyilván. Az állati termékek, az állatok értékesítése jelentős bevételhez juttatja az egységet. De — amint egyes hozzászólók említették — az állattenyésztés jövedelmezőségével hiba van. Az utóbbi időben tíz százalékkal csökkent e fontos üzemág termeléséből befolyt jövedelem az összbevételhez viszonyítva. A jövőben a vezetőtanácsnak behatóan kell elemeznie a felmerült hiányosságokat, hogy jobb takarmányozással, állattartással, gondozással az összbevétel 40—50 százalékát biztosíthassa ez az üzemág. Nemcsak bosszantó, káros is Szó volt a munkához való viszonyulásról is. A pártszervezet politikai nevelőmunkája eredményes. A tagok túlnyomó része öntudatosan kiveszi részét a közös munkából, saját ügyének tekinti a gazdaság fejlesztését. Akad azonban rossz példa is. Szabó Margitot, ifj. Sztretye Pétert, Roslan Gavrilt két-két munkaegység levonásával büntette a vezetőtanács. Azért, mert saját érdeküket az egész tagság érdeke fölé helyezték. A csoportvezető többszöri felszólítására is elhanyagolták a munkát. Jellemző a brigádtagok öntudatára, hogy helyeselték fegyelmezetlen társaik megbüntetését. Az említett példát ne felejtse el a vezetőtanács. A munkafegyelmet tovább kell erősíteni, mert az eredményes gazdálkodásnak ez fontos tényezője. A vezetőség éljen hatáskörével, használja fel a közelmúltban megjelent párthatározatok nyújtotta segítséget. KURTA GYÖRGY PROZBA FERENC ANTAL FERENC (Folytatás a 3. oldalon) I XX. évf. 284. sz. 1965. december szerda 4 oldal, ára 25 báni MAI SZÁMUNKBÓL — Címzett: a Simbeu rajoni néptanács végrehajtó bizottsága. (2. old.) — Filmkrónika: Ha én lennék a Fehér Szerecsen. (2. old.) — A baloldali erők sikere az olaszországi részleges közigazgatási választásokon. (3. old.) A LEHETŐSÉGEK KIAKNÁZÁSA KÖTELESSÉG! „Tudásunk legjavát adjuk, minden lehetőt megteszünk a termékek minőségének emeléséért“. Körülbelül így foglalhatnánk össze a marghitai Bihoreana fehérnemű részleg dolgozóinak nyilatkozatait munkájukról, törekvéseikről. Egy alig két éves üzemben, kezdő munkásokkal, megfelelő tapasztalat hiányában valóban minden lehetőséget fel kell használni, hogy túljussanak a kezdeti nehézségeken, igazi „felnőtt“ üzemmé nőjék ki magukat. Ez utóbbi megállapítás különben feladata is az üzemnek. Mennyiben tesz ennek eleget? Az idézetbe foglalt vallomás nem minden esetben fedi a valóságot. Ezt különben beszédesen bizonyítja a marghitaiak reklamációs doszkéja. A második és harmadik évnegyedben összesen 11.916 darab gyermek- és férfiinget kaptak vissza megrendelőiktől. Valamennyi tételt gyenge minőség címén. A hibák nagy többségét elégtelen kikészítés, hibás gomblyukvarrás, ferde gallérok, lecsúszott tűzés vagy görbe varrás okozta. Néhány tételnél — meg kell mondanunk — a gyenge minőségű nyersanyag is közrejátszott a visszautasításban. Ez a mennyiség azonban semmiképp sem fedi a 11.916 darabot. A gyenge minőség tehát erősen rácáfol a marghitaiak vallomásaira. Pedig az üzem vezetősége gondoskodott valamennyi dolgozójának szakmai oktatásáról. „Mindenkire rákerül a sor“— említette Pap János főmester. A részlegre újonnan bekerülők egy négy hónapos szaktanfolyamon sajátítják el a mesterséget. A mesterek, minőségellenőrök részére külön tanfolyamot indítottak. Elméleti felkészülésben tehát nincs hiány. A gyakorlatban viszont. . . A leendő szakmunkás már az első napon a szalagba kerül. Bármilyen ügyeskezű is, néhány napot, hetet vesz igénybe, míg a műveletet tökéletesen elsajátítja. És addig? Lassú az ütem, akadályozza az előtte, mögötte levő munkafázisokat, gyenge minőségű darabok kerülnek ki a gépből. És még valami: tapasztalat, ismeret hiányában az előző műveletet sem ellenőrizheti. A szakmai oktatás keretében gyakorlati munkát nem végeznek a varrónők. Mert nincs varrógép. Pedig a vállalat vezetőségének módjában állna beállítani egyet az oktató terembe, így termelésen kívül el lehetne sajátítani a műveleteket, s a kezdők botladozásai — ami nagyon is természetes — nem akadályoznák a szalagot, az egész üzemrészt a mennyiségi és minőségi munkában. A minőség mindent megér. Úgy hisszük, nem ütközne akadályba egy kéthetes elméleti-gyakorlati tanfolyam megszervezése azok részére, akik új munkásként az üzemben szeretnének dolgozni. Látogatásunk alkalmával Tiriteu Florica, a 2. szalag minőségellenőre 30 darab inget adott vissza. Legtöbb hiba Tőcsér Mária és Sass Piroska görbe tűzéséből eredt. Nyolc órai tervfeladatuk 150 darab. Ahogy mondták, ők ezt a mennyiséget jóval túl szokták haladni, néha még kétszázat is megcsinálnak. Világos tehát: a gyorsaság a minőség rovására megy. Ők maguk, de a szalag is nyerne vele, ha csökkentenék az ütemet. Előző nap 512 inget gyártott a 2. szalag. Szép teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy napi tervfeladatuk csupán 450 darab. Csakhogy ezt beárnyékolja a visszakapott 11.916 darab áru! „Teljesítjük a minőségi követelményeket“ hirdetik beszédesen a falra akasztott grafikonok. Nincs szalag, mely a megszabott 97 százalékot túl ne teljesítené. Valamennyi 98— 99 százalék között ingadozik. Azt kell hinnünk ezek után, hogy a minőségellenőrök, a mesterek nem ismerik a megszabott minőségi normákat. Különben a grafikonok jóval a 97-es szám alatt mozognának. Jól bevált módszer nemcsak a marghitaiaknál, de más üzemeknél is a minőségi talonok alkalmazása. A legkisebb minőségi hiba egy talonjába kerül az illető munkásnak. Eszerint részesülnek aztán prémiumban. Ösztönző módszer, hatékonyságát még Marghitán is le lehet mérni. Ennek ellenére mégis furcsa, hogy a 14 szalag közül csupán az 1, 2, 5, 6, 7, 8-as szalagokban akalmazzák. A két legújabb a 13, 14-es néhány hónapja működik. A munkások is ugyanennyi ideje dolgoznak a szakmában. Nagyobb lelkesedést, ösztönzést, s ezen keresztül minőségi javulást eredményezne, ha itt is bevezetnék a minőségi talonok módszerét. A szakmai oktatás jobb megszervezése, néhány ösztönző módszer bevezetése tehát mindmegannyi lehetőség, mellyel hathatósan javítani lehet a minőségen. Lehet, hogy valamennyien tudásuk legjavát adják, s ezzel együtt ennyire képesek, de meggyőződésünk: mégsem tettek meg minden tőlük telhetőt a minőség javításáért. KOVÁCS LAJOS A siker kulcsa a szakmai képzés Az Inculjamintea kisipari termelőszövetkezet tagsága nagy figyelmet fordít a lakosság ellátását szolgáló karbantartási és javítási munkálatokra. Igazolja ezt a terv rendszeres teljesítése. A jók közül is a legjobb részlegek között kell megemlítenünk az 1-es bőrdíszműves, a 2-es vulkanizáló, a szűcs, a 21-es és 22-es lábbelijavító egységeket. S elismert kiváló szakembereink közül a többiek között Veres Mihai, Papp János II. és Hodos Ferenc neve kívánkozik a sorban. Szövetkezetünk vezetősége behatóan foglalkozik az idei feladatok hiánytalan valóra váltásának biztosításáról, valamint a jövő évi terv előkészületeinek feltételeiről. A szolgáltatások szüntelen javítását célozzák azok a leckesorozatok, amelyeken a kinti egységek szakemberei (szám szerint 70-en) vesznek részt. Havonta mintegy 80 dolgozó előtti a szakmával és más ismeretekkel kapcsolatos tudományos előadást rendezünk. Nemcsak a szakmai nevelést, hanem a politikai oktatást is kiterjesztettük, a* 1melyben a párttagok és KISZ tagok mutatnak példát. A szakképzést, az ismeretek gyarapítását segíti elő a tizenhat leckés négy hónapig tartó tanfolyam, melyeken átlag 30 szövetkezeti tag vesz részt. NAGY ISTVÁN és BINET LÁSZLÓ levelezők ! Bakonyi Sándor gépész a Chisineu- Cris-i gép- és traktorállomás szakembere a traktorjavításban nagy gyakorlatra tett szert az évek során. Számos kopott alkatrészt sajátos módszerrel újít fel, s így ezeket az értékes darabokat tovább használhatják. Képünkön egy motor sebességváltó tárcsáját szereli. Csak az itt alkalmazott módosítása 200 lej megtakarítást jelent traktoronként. (Vilidár István felvétele) A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK BAJONI SZÖVETSÉGE KONFERENCIÁJÁT ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁGOK ALAKULÓ ÜlÉSEI Befejeződtek a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek rajoni Szövetsége konferenciáját előkészítő bizottságok alakuló ülései. Az alakuló üléseken az mtsz-ek elnökei, brigádosai, csoportvezetői és mérnökei, valamint párt- és állami aktivisták, egyes intézmények és rajoni üzemek vezetői vettek részt. Számos résztvevő szólalt fel, akik hangsúlyozták az RKP KB 1965. november 11—12-i plenárisa Határozatának fontosságát a mezőgazdaság vezetése és tervszerűsítése megjavítását illetően. A bizottságok megalakították a munkaközösségeket, melyek az elfogadott munkatervek alapján fejtik ki tevékenységüket. A rajoni bizottság elnökeinek a következő elvtársakat választották meg: Pavel Danuj Alesd, Victor Teuca Beius, Flo rian Lucaci Cris, Mihai Popovici Gurahonf, Augustin Nicorici Ineu, Florian Sipos Marghita, Alexandru Pele Oradea, loan Matin Salonta, loan Lucaci Simleu. v O Hírek az olari mezőgazdasági termelőszövetkezetből 600.000 LEJ PÓTJAVADALMAZÁSRA Az olari mezőgazdasági termelőszövetkezetben rekordtermést takarítottak be az idén cukorrépából. A tervezett 18.000 kiló helyett 42.000 kilót értek el átlagosan a 220 hektáron, így 1.300.000 lej többletjövedelmet könyveltek el. Mivel a nagy termést a tagság szorgalmának, a fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazásának, a pótjavadalmazásnak köszönhetik, 600.000 lejt osztanak ki a tagoknak. ÜVEGHÁZ EGY HEKTÁRON Bővül a zöldségtermesztés műszaki-anyagi alapja az olari mezőgazdasági termelőszövetkezetben. Látván, hogy a hajtatott s a korai zöldségfélék iránt nagy a kereslet, elhatározták: egy hektárba üvegházat építenek. A költéi 2 millió lej beruházást igénylő létesítmény építését már meg is kezdték. Kunos Sándor levelező A juhok teleltetése és a gyapjúhozam A BARMODI állami gazdaság jelenleg közel 17000 darabból álló juhállománnyal rendelkezik. Érthető tehát, hogy a legfőbb gond a takarmányalap biztosítása. A téli időszakra — mely legkevesebb 150 napot foglal magába — anyajuhonként 1 kg szénát, 1 kg takarmányszalmát vagy kórót és 2—3 kg szilázst kellett biztosítani. Okulva az előző évek tapasztalataiból, a gazdaság tanácsa még augusztus elején megvitatta a takarmányellátást. Mikor a szálastakarmány- és a szalmakészletet felmértük, kiderült, hogy 482 tonna széna és 597 tonna szalma hiányzik. Mindent elkövettünk a hiányzó mennyiség pótlására. A tartományi tröszt közbenjárásával a cermei-i, tincai, dohangiai és Scínteia állami gazdaságok széna és szalmafeleslegéből pótoltuk a hiányt. A kukorica törésével párhuzamosan megszerveztük a silózást, összesen 760 tonna kukoricaszárat tartósítottunk. Az abraktakarmány szükséglet fedezésére a nyár folyamán nagy mennyiségű gabonaaljat vásároltunk. A kazlak elhelyezésekor különösen vigyáztunk arra, hogy az istállók közelében a juhok számának megfelelő mennyiségű takarmányt tároljunk. Ezután következett a széna, szalma és szilázs másodszori felmérése és leltározása, amit jegyzőkönyv alapján adtunk át a brigádosoknak. A napi fejadag alapján a brigádosok hónapokra, dekádokra osztják fel a takarmány készletet, így a tél folyamán állandóan ellenőrizhetjük a takarmány felhasználását. MÉG OKTÓBER elején hozzáfogtunk az istállók rendbehozatalához, ami szintén fontos feltétele a jó telelésnek. A trágyakihordás után 2—3 százalékos formalin oldattal fertőtlenítettük a juhhodályokat. Az ajtókat, ablakokat és a vakolást kijavítottuk. A tatarozásnál főképpen a léghuzatok megszüntetésére törekedtünk. Az anyajuh istállókat karóval béleltük, hogy az ellés idején — január, február — az istállókban 5—10 C fok meleget biztosítsunk. A falakat pedig kivülbelül lemeszeltük. A megrongálódott szalmatetőket kijavították, nehogy becsorogjon az eső és a hólé. Mivel szalma dolgából nem mondhatom, hogy bővelkedünk, két istállót náddal fedtünk be, mely nemcsak olcsóbb, hanem tartósabb is a szalmánál. Rendbeszedtük az istálló berendezéseit is. Számba vettük az etetőrácsokat és az ablakos vályúkat. A takarmánypazarlás megakadályozására az eddig használt egyszerű rácsok helyébe 270 darab, egyenként három méter hosszú kombinált etetőt készítünk. Ennek előnye, hogy a rács befelé hajlik, így a lehulló takarmány a rács alá helyezett abrakoló vályúba hull. Megfelelő mennyiségű méteres és három méteres hordozható válaszfalat, ehhez szolgafát, karókat készítettünk. Ezek segítségével választjuk el a fias anyákat a vemhes állatoktól és a jobb takarmányozásra szoruló egyedeket a kövérebbektől. A téli takarmányozásban fontos szerepe van a sótartóknak is, éppen ezért ezekről sem feledkezhetünk meg. Mivel az említett tárgyakat elég sokat kell mozgatni, arra is ügyeltünk, hogy könnyűek legyenek. A juh sok vizet kíván télen is. Általában kétszer annyit, mint amennyi száraz anyagot elfogyaszt. Ez napi 3—5 liter víz. Többször, de legfeljebb kétszer kell itatni naponta. A túl hideg vizet nem szívesen fogyasztják az állatok. A szabadban való itatás másik hátránya, hogy amennyiben a kút messze esik az istállótól *— s ez nálunk sajnos, így van 1— a téli havas, nedves időben a juhok itatás közben térdig merülnek a sárba, hóba. Ilyenkor gyakran felüti fejét a lábvéggyulladás, ami különösen a merinói juhokat veszélyezteti. Ez a betegség erősen kihat a gyapjútermelésre. Hogy ezt elkerüljük, négy istállóban bevezettük az ivóvizet. A jövő évben tovább folytatjuk ezt a munkát. Addig is úgy segítünk a helyzeten, hogy az istállók előtt egy 2— 3 m szélességű, 30 cm mély, úgynevezett lábfürösztőt készítünk. Ezt a ládát az esőzések beálltával feltöltjük 20 cm vastagságú pelyvaréteggel, melyet 20 liter vízben feloldott 4 liter fakátránnyal, 1 liter kreolinnal öntözünk be. Csak ezen a medencén át engedjük a juhokat az istállóba. Az emberről való gondoskodásról sem feledkeztünk meg. Hiszen nekik köszönhetjük, hogy az előirányzott 6,2 kg helyett 6,3 kg gyapjút nyírtunk juhonként, melynek kilogrammonkénti önköltségi árát 0,80 lejjel csökkentettük, s hogy a juhtejből 31 hektolitert termeltünk terven felül. A juhtenyésztésből származó tiszta jövedelem pedig 1 462 000 lej az előirányzott 1 239 000 lej helyett. Különösen dicséretet érdemel Demeter Sándor brigádos, Udvarosan Nicolae, Rosan Gheorghe, Homenea Pascu, Mirges Aurel és mások, akik odaadással, lelkiismeretesen munkálkodtak a tervfeladatok megvalósításáért. Hogy a dolgozók minél jobban érezzék magukat, és minél nagyobb kedvvel dolgozzanak, igyekeztünk megfelelő élet- és munkafeltételeket teremteni. A közös hálókat kitakarítottuk és otthonossá tettük. Itt pihennek, itt töltik az éjszakát a juhászok, akik nem laknak a majorban, vagy ellések idején ide térnek be, hogy egy-egy kicsit megmelegedjenek. Szakmai nevelésükről is gondoskodunk. A juhtenyésztésben dolgozók számára külön szakmai tanfolyamot szerveztünk. A szakoktatást igen fontosnak tartjuk, mert tudjuk: jó eredményeket csakis magas szakmai és kulturális ismerettel rendelkező dolgozótól várhatunk Befejezésül még csak annyit: gazdaságunk pártalapszervezete és tanácsa rendkívül nagy figyelmet fordít a IX. pártkongresszus célkitűzéseinek megvalósítására. Elhatároztuk, hogy az elkövetkező két évben juhállományunkat 15 000-re gyarapítjuk a jelenlegi 6964-ről. Ilyenformán gazdaságunk fő termelési ága a juhtenyésztés lesz, mely évente 90—100 tonna finomgyapjút biztosít a nemzetgazdaságnak. FAZEKAS JÓZSEF mérnök, a harmadi állami gazdaság igazgatója t