Simonffy Ferenc: Adatok Székkutas jelenéből és múltjából. Történelmi megemlékezés a volt vásárhelyi "Nagypusztáról" (Székkutas, 1972)
I. Adatok a Kutas-puszta feudális és kapitalista kori történetéből
Károlyi Lajos, aki Tisza-menti birtokai révén, személyesen is érdekelve volt a szabályozási ügyekben, Széchenyi Istvánnal szoros barátságban élve úgy is mint vízügyi kormánybiztos őt személyes lejövetelre meghívta, s Széchenyivel Csongrádtól kezdve, végigjárta hajón az érdekelt tiszai területeket. Szegedre leérve, ez ügyben értekezletet hívott össze, melyen Csongrád megye és városunk megbízottai is részt vettek. Széchenyi az értekezleten kijelentette, hogy a király is kívánja a szabályozást, és a maga részéről évi top ooo forinttal kíván hozzájárulni. Mivel a parti birtokosok hozzájárulásai is szükségesek, javaslatára megalakították a Szeged-Csongrádi „Tiszaszabályozási Társulatot.” 1847-ben Széchenyi István közölte az érdekeltekkel, hogy a Vásárhelyi Pál mérnök által elkészített terveket a Helytartótanács elfogadta. Bejelentette azt is, hogy a Rotschild Bankháztól sikerült e célra 400 000 forint kölcsönt szereznie. 1847 év végén a Pozsonyi országgyűlés Széchenyi nagy beszédére, a tiszaszabályozási ügyet pártfogásába vette, a foganatosítást azonban akkor az 1848-as események elodázták. A szabályozás ügye 1850-ben újra feléledt, egy bizottságot is alakítottak az ügy intézésére, s ennek biztosa Szapáry József lett. E bizottság a Tisza hosszúsága miatt „érdekeltségek” felállítását javasolta. A mi szakaszunk szabályozási elnöke 1854-ben Érkövi Adolf lett. A szabályozási munkák 1856-ban megindultak, de a töltéseket mindig újra kellett építeni, mert a csatangoló vadvizek az új töltéseket állandóan elmosták. Nagyobb vízjárások 1850-ben, 1853-ban és 1855-ben voltak. A sok kísérletezés után 1857-1868 között teljesen kiépült a gát. A nagyobb átmetszéseket 1863-ban végezték el. 1866. január 30-án adta ki a felsőbbség az utasítást, hogy a kisebb társulatok egyesüljenek, és így alakult meg 1872-ben a Tiszaszabályozási Társulat. A Tisza szabályozása következtében, a pusztán az egyes kisebb tocsogók, tavacskák stb. eltűntek, így a régi Fehértó is kiszáradt, s helye mezőgazdasági művelésre alkalmas lett. A városi mérnökök által megszerkesztett vázrajzon feltüntetett 166 kh és 850 négyszögöl földet a szomszédok között felosztották [6]. 22