Falvak Dolgozó Népe, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1971-10-27 / 43. (1272.) szám

2 Szemlesütve járni... Családi viszályokról, közvagyon-dézsmálásból, becsületsértésről több izbeti is szó esett lapunkban, de az újságíró alkalomszerűen, olykor véletlenül botlik ilyen ügyekbe (nem vizsgálja gyakoriságukat, nem osztályozza őket), felelőtlenség lenne ezekből általánosítani. Megkértük hát Varga Hadinger Erzsébet zilahi bírót, hogy — mielőtt megnéznénk néhány konkrét esetet is — mondja el röviden, a zyilusi emberek manapság milyen ügyekben fordulnak leggyakrabban az igazságszolgáltatáshoz, s a döntésben mikor milyen szempontok, vezérlik a bíróságot. Az utóbbi időben aligalig akadnak vagyonperek, legfeljebb a háztáji parcellák határának megsértése miatt mennek törvényre a falusiak. Gyakoribbak azonban az olyan esetek, amikor a házastársak nem értenek egyet, és szétválnak. Nem törvényesen, de külön élnek, és kérik, hogy osszuk kétfelé az együtt szerzett javakat is. A vagyon azonban többé-kevésbé mégiscsak összekötő kapocs férj és feleség között, éppen ezért csak igen-igen indokolt esetben teszünk eleget az ilyen kérelemnek. Szólhatnék még az apasági keresetek okairól, a közvagyonnal szembeni felelőtlen magatartásról, de inkább egy olyan jelenségre hívnám fel a figyelmet, melyről általában jóval kevesebb szó esik. A gyors ütemű iparosítás eredményeként egyre több férfi hagyja ott a termelőszövetkezetet, a falut. Az ország távoli részeibe vetődnek el, új lakónegyedek, gyárak, erőművek munkatelepein keresnek megélhetést. Az asszony rendszerint otthon marad, a téeszben dolgozik, de neki kell végeznie a házkörüli teendőket is, egyedül rá hárul a gyermekek nevelése. A férfi havonta vagy három havonként kerül haza. Bizony megesik, az első hónapokban még rendesen postázza keresetét, de egy idő után gyérülnek, majd pedig teljesen elmaradoznak a pénzküldemények. A férj ottragad, esetleg más asszonnyal melegedik össze. Ilyen esetben a bíróság egyet tehet : a lehető legmagasabb összeg fizetésére kötelezi a férfit, azért, hogy ezzel összehozza a családot, vagy ha már nem lehet, megélhetést biztosítson a támasz nélkül maradottaknak. Örvendetes, hogy a megyésítéssel, a kisebb városok iparosításával nemcsak száz kilométernyi távolságokban, de a családi fészek közvetlen közelében is sokféle munkalehetőség akad. Tehát a férfiaknak egyre ritkábban kell az ország másik felébe vándorolniuk, hosszú hónapokig távol lenniük a családtól. Persze korántsem állíthatjuk azt, hogy máris minden megoldódott. Véleményem szerint a gyárakban, munkatelepeken működő különböző szervezeteknek sokkal többet kellene foglalkozniuk ezekkel a kérdésekkel. A család érdekében figyelemmel kellene követniük a távolba szakadt férfi viselkedését, magatartását, felelősségre kellene vonniuk, ha nem törődik az otthonmaradottak sorsával. .. De mondjak egy példát is! A kusalyi Ardeleanu Petra szintén munkatelepre vetődött, lassan-lassan megfeledkezett családjáról, más asszonyt szerzett magának, aztán a magára maradt feleségnek is került valaki. Most válóperben vannak és követelik a vagyon felosztását. Törvényes házasságukból két gyermekük született, a ,,frissen alapított“ családokban ismét egy-egy. Mit lehet tenni ilyenkor? Tekintettel arra, hogy új családot alapítottak, a törvény valószínű elválasztja őket, sőt a vagyont is elosztja, sajnos ezzel megnyugtató módon még nem tudódott meg a gyermekek nevelésének kérdése, nem biztosított számukra a boldog, gondtalan gyermekkor... „KÖLCSÖNVETT“ EGY TYÚKOT Másnap a szilágysomlyói bíróság iratcsomói közt keresgélve több olyan esetre bukkantam, melynek kapcsán a zilahi bírónő szavai jutottak eszembe. Mert valóban, lehetnek-e gondtalanok, derűsek a gyermekévek, ha az óvodásnak, kisiskolásnak aligalig nyiladozó értelmével arról kell tudomást szereznie, hogy édesanyja, édesapja a börtönbe kerül? Meggondolhatta volna ezt az újlaki Kiss Rozália is, hisz 1966-ban egy év és hat hónapi börtönbüntetésre ítélték lopásért. Mégis a múlt év decemberében, miután kipuhatolta, hogy Kovács Mihályék nincsenek otthon, egyik reggel, úgy fél hét felé, besettenkedett az udvarukra, és ellopott egy tyúkot. A törvény embereivel azt próbálta elhitetni, hogy pénzt kérni ment oda, a tyúkot pedig a sajátjai közül választotta ki, hogy eladja. Persze, a hamis érvelés hamar megdőlt, hisz könnyű volt bebizonyítani azt, hogy Kiss Rozália tudta, mikor jönnek haza Kovács Mihályék (előző nap megkérdezte), ha pedig tudta, nem volt mit keresnie portájukon, hacsak nem tisztességtelen szándékkal. Másrészt tanú is akadt, aki látta, hogy kabátja alatt egy tyúk fészkelődik, márpedig a saját tyúkját senki sem dugdossa a szomszédok szeme elől. Szóval fény derült az igazságra, de Kiss Rozália nem akart ebbe beletörődni. Fellebbezett a megyei törvényszékhez, ám az, teljesen megalapozottnak találta a vádat és a Somlyói bíróság által kirótt egy évi börtönbüntetést. Kiss Rozália végülis kénytelen volt belenyugodni a döntésbe, de arra hivatkozva, hogy három gyermekét nem hagyhatja magukra (illetőleg férjére) minden élelem tartalék nélkül, kérte a büntetés letöltésének elhalasztását. A bíróság a három kiskorúra valő tekintettel beleegyezett, ám a hivatalos papírok bizonysága szerint október 14-én végülis meg kellett válnia családjától. koncentrált HAZUGSÁG A krasznai Nyeste Miklós nem a magántulajdonból, hanem a téesz vagyonából csipegetett, arra gondolva, hogy nem tűnik fel senkinek. A szövetkezetben — ez év nyarán — mint fogatost azzal bízták meg, hogy hordjon vizet a kombájnokhoz. Hordta is rendesen a vizet, igenám, de hordott azon kívül egyebet is... Nem a kombájnokhoz, hanem a kombájnoktól... Azon a címen, hogy ablakot visz lovainak, minden alkalommal egy-egy kevés búzát rakott a tarisznyába. Sok kicsi sokra megy alapon végülis közel egy mázsa kenyérgabonát szedett össze, s ennek egy részét ideiglenesen egyik ismerőséhez tette be. A szóbanforgó falubeli és néhány szemtanú vallomása alapján kiderült aztán, hogy a koncentrált takarmány nem egyéb mint koncentrált hazugság, a lopott búza viszont való igazság, és a két gyermekes családapa nyolc havi börtönbüntetést kapott. A vádlott azonban, akit 1957- ben is elítéltek (akkor verekedésért) túl soknak találta a kirótt büntetést és a törvényszékhez fellebbezett. Annak döntését még nem tudni, annyi azonban bizonyos. Nyeste Miklós nem kerülheti el, hogy ne bűnhődjön tettéért. LOPTAM, MERT ITTAM Nem éppen szó szerint mondotta ezeket a szilágysámsoni Varga Gyula, de mindössze ennyiben foglalható össze az, amit mentségére felhozott. („Sajnálom tettemet, melyet elkövettem, és őszintén nyilatkozom, hogy azért esett meg, mert ittas állapotban voltam. .. “) De lássuk csak mi történt?! Varga Gyulát a sarmasági téesz mint állatgondozót alkalmazta. Egy ideig nem volt baj vele. Noha büntetett előéletű volt (1962-ben a szatmári törvényszék két évi börtönbüntetéssel sújtotta), úgy tűnt, a családos, kisgyermekes fiatalember jó útra tért. Hanem egy nyári este._ De adjuk át a szót neki, idézzünk egy pár sort nyilatkozatából : 1971. júl. 1-én hazatértem a legelőről, ahol egy tehéncsordát gondozok. Hazamentem Forgács Ilonához, ahol bérlő vagyok. Aztán a büfébe mentem. Kis idő múlva megjött Fekete Gyula is, aki szintén tehéngondozó és együtt ittunk. Haza mentem, és ittas állapotban arra gondoltam, hogy lopok műtrágyát a téeszből, tudtam, hogy hol van lerakva. Nem láttam az őrt, elvettem hát egy zsákot és Forgács lakására vittem az istállóba .. . Látva a „sikert ” Varga még kétszer tért vissza, összesen tehát három zsák műtrágyát emelt el. Nemsokára a téesz elnöke megtudta, hogy Varga, és őelőtte Fekete Gyula is műtrágyát lopott. Mindkettőjüket felelősségre vonta, és felszólította, hogy vigyék vissza, amit elloptak. Fekete, Varga segítségével vissza is vitte a „maga“ két zsákját, ez utóbbi viszont nem. Később azzal indokolta tettét, hogy kihasadtak a zsákok s nem volt mit tennie, a híd alá, a vízbe lökte a műtrágyát. Az ügyben még nem hoztak ítéletet, de bármennyire is töredelmesen hangzik Varga vallomása, melyben arra hivatkozik, hogy ittas állapotban követte el tettét, társáva együtt méltó büntetésben fog részesülni. .,s ez így is van rendjén. Társadalmunk nem tűrheti, nem tűri, hogy egyesek olyan javakhoz jussanak, melyekre nem szolgáltak rá, melyek mások munkájának gyümölcse. És sajnos, a szülők meggondolatlansága miatt a gyermekek szenvednek a legtöbbet. Hónapokig, évekig édesapa, édesanya nélkül maradnak, csúfolódások céltáblái, szemlesütve járnak-kelnek .A/■ utcán, az iskolában. Ők, akik ösztönösen hisznek a jóban, az őszinteségben, s a „nagyok“ — főként pedig szülei — feddhetetlenségében. AGONI ATTILA ---------------------------------------------- (Folytatás az 1. oldalról) Mési folyamat miyen jó stabilizátornak bizonyult a téesz-tagok felé. Végre olyan a közhangulat, hogy idén, aki jól dolgozott , jól részesedik. A számok erről a tényről így vallanak : míg tavaly 1 millió 200 ezer lej körül volt a szövetkezeti tagoknak kiosztott érték a szentmártoni téeszben, addig az idei osztalék számítások szerint meghaladja a 2 millió 700 ezer lejt is ! Egyrészt annak következtében, hogy az emberek a mezőn is, az állatok mellett is jobban dolgoztak, nagyobb értéket hoztak létre a közösnek, következésképpen maguknak is ; másrészt viszont annak következtében, hogy például a melléküzemágakra is jóval nagyobb hangsúlyt helyeznek az eddigi gyakorlatuknál. Idén már közel egymilliós bevételük lesz csupán seprűkötésből és kötélfonásból. Sokkal nagyobb az innen származó bevétel, mint más években vott, a haladás tehát éppenséggel szembeszökő. De még mindig jóval kisebb annál, mint lehetne, ha. . . Nos, ha nem csupán seprűkötés és kötélfonás képezné a melléküzemet, hanem más egyebek is. Mert a két említett mellékfoglalkozás — hangsúlyozzuk, igen szépen jövedelmező — valóban néhány szentmártoni, kénosi és bágyi embernek mellékfoglalkozást nyújt, amikor a mezőn nincs másmilyen munka, de már a lókodi brigádnál nincs ilyen mellékfoglalkozási lehtősége senkinek. Vajon ott nem kínálkozna ilyesmire egyáltalán lehetőség, s vajon a bágyi, kénosi és szentmártoni brigádoknál is nem lehetne-e még más ágazatokat is kifejleszteni ? Ez nehezen hihető. Egy példa: hallani olyan nemhivatalos,illetőleg a vezetőtanács részéről is csak szándékként emlegetett hangokat, miszerint érdemes, és nagyon kifizetődő volna tégla-, sőt cserépégetéssel foglalkozni. Egyrészt a saját üzemi építkezésekhez (az igásállatokat még mindig kénytelenek magánistállókban tartani, mivelhogy nincs elég nagyistálló), másrészt a szövetkezeti tagok gyakori építkezéseihez. De ezen felül eladásra is tudnának jókora mennyiségű téglát és cserepet kiégetni, némelyek éppenséggel ebben látnák az újabb milliós jövedelmet. A szándéknál azonban sehogysem tudnak továbbjutni, mármint a konkrét elhatározásig, mivelhogy. . . nincsen tüzelő. Ehhez csak annyit : az utóbbi időben jöttek létre mindenütt a szövetkezetközi társuások mi több, szövetkezetközi vállalatok is. Céljuk az, hogy jobban kiaknázzák a helyi jövedelmi lehetőségeket, mint eddig tették. A termelőszövetkezetek megyei szövetségei általában mindenütt nagy hangsúlyt helyeznek ezekre a társulásokra, közös vállalkozásokra, melyek, bár nagyon újak még, máris igen-igen jelentősek. Vajon nem ilyen berkekben kellene-e megvizsgálni azt a kérdést is, hogy lényleg, mekkora gazdasági és társadalmi előnnyel járhatna, ha Homoródszentmártonban szövetkezeti alapon kezdenének tégla és cserépégetéshez (amihez még présük is van? Tényleg származhatnának-e abból olyan jövedelmek, amilyenre fennebb történt utalás ? Mert az, hogy magánszemélyek űzhessenek olyan jövedelmező foglalkozásokat, (mert űznek Homoródszentmárton vidékén) amelyekhez a szocialista szektornak nincs lehetősége hozzáfogni — mégiscsak figyelmeztető jel kellene, hogy legyen ! * A könyvelőségen, mint sokatmondó tényt közlik, hogy a téesz 367 nyugdíjasának havonta 55—56 000 lejt kifizetnek készpénzben, szinte háromszorosát a más években ilyen célra fordított összegeknek. De ez csupán a készpénz, hiszen számukra kiosztanak az idén mintegy 30 tonna búzát is, 20 tonna kukoricát, burgonyát is segélyként, amellett változatlanul jár nekik a háztáji terület. Tehát ilyen vonatkozásban is rendkívül jelentős és kedvező változások következtek be a falu életében. És ehhez még hozzá lehet azt is tenni, hogy a községi erdőből csekélyke, majdnem csak jelképes öszszegért kapnak az öregek tűzifát, melynek hazaszállításához a termelőszövetkezet biztosít számukra fuvart, van erre közgyűlési határozat. Igaz, a szövetkezet pénztárához be kell fizetni egy bizonyos összeget a fuvarért, de ez szintén nem nagy, 30 lej mindössze egy terű fa hazafuvarozása. Íme, a szép, a haladást tanúsító való tények ! Talán folytathatnám ebben, a hangnemben, ha egyik téesz nyugdíjas történetesen meg nem állít az utcán és meg nem kérdezi : milyen jogcímen kérhetnek tőlük a fogatosok még külön ötven lejt, ha egyszer a néptanácsnál, másodszor a termelőszövetkezetnél hivatalosan lefizették a taksákat ? Hogy erre nincsen semmiféle jogcím, azt itt nem szükséges különösebben kihangsúlyozni, hiszen nyilvánvaló : ha a téeszirodában a fuvarért kell fizetni, akkor a fogatosnak pontozzák azt a munkát, amiért a fát vitte. De azt annál inkább szükséges kihangsúlyozni, hogy mindezen szabályok mellett vagy ellenére, létezik egy másik, egy íratlan szabály is, éspedig az , ha van ötven lej, ráadásul pálinka és ebéd vagy vacsora (aszerint, hogy a nap milyen szakában érkezik a rakomány) a fogatosnak, van tűzifa is. Ha ez nincs , tűzifa sincs, hiába a két hivatalos tarfa lefizetése. Ezt az ügyet egy téesz-nyugdíjas mondotta, azaz panaszolta el, de megtudtam aztán, hogy kivétel nincsen, mind a 367 téesz-nyugdíjas fizeti az ötven lejt — pontosan ennyit, szabott díjról van szó ! —, ha tűzifához akar jutni. Hadd tegyem még hozzá : nem csupán a téesz-nyugdíjasok vannak ilyen helyzetben, mindenki, aki tűzifához akar jutni ! Mit tett a téesz vezetőtanácsa azért, hogy megrendszabályozza a zsarolókat ? ! Eddig az égvilágon semmit. Eddig az a gyakorlat, hogy amikor egy nyugdíjas nénike vagy bácsika elmegy a szövetkezeti irodára a fuvardíjat befizetni, ott valamilyen ferde szívélyességgel még azt is megkérdezik tőle (óh, figyelmesség, el ne hagyj !), hogy „talált-e fogatost, megbeszélte-e már a fogatossal, vagy ajánljunk mi valakit ?" Ami azt jelenti más szóval : felfogadta-e már a fuvarost ? Szerettem volna valami szépet írni Homoródszentmártonról, hogy gyarapíthassam az újságolvasók számát magam is. Láttam is sok szépet, szemet gyönyörködtetőt, de gyomot is láttam. Hozzáláttam hát ceruzámmal kipiszkálni ezek gyökerét. Hátha így is gyarapítható az újságolvasók száma ? Szeretnék valami szépet írni . FALVAK DOLGOZÓ NÉPE